Kategória:Zamioculcadoideae

Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Zamioculcas nevéből származik. A nemzetségnév egy hibrid alkotás: a Zamia (egy cikász nemzetség, amelynek neve a latin zamia szóból ered, jelentése „fenyőtoboz-szerű károsodás” vagy „sorvadás”) és a Culcas (egy régi arab növénynév, az qolqas, amely a Colocasia nemzetségre utal) szavak összevonásából keletkezett. Az elnevezés a növény leveleinek a Zamia cikászokhoz való felületes hasonlóságára utal. A botanikai nomenklatúrában Bogner és Hesse rögzítette az alcsalád nevet 1995-ben, elkülönítve a csoportot a korábbi osztályozásoktól.

• Zamioculcas zamiifolia (Lodd.) Engl.; Gyűjtő: Conrad Loddiges, hely: Kelet-Afrika (Zanzibár), időpont: 1828;
• Első leírása: Josef Bogner és Michael Hesse, Plant Systematics and Evolution 197: 1–12 (1995);
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Josef Bogner és Michael Hesse, 1995;

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Zamioculcadaceae

Az alcsalád képviselői évelő lágyszárúak. A hajtás sajátos felépítésű, a felszín alatt vaskos, víztároló rizóma (módosult föld alatti szár) található. A levél vagy a levelek tőállók, hosszú, húsos levélnyéllel rendelkeznek, amelynek alapja gyakran megduzzadt. A levéllemez szárnyasan összetett, a levélkék bőrszerűek, simák és fényesek. A gyökér vagy gyökérzet a rizómából eredő vaskos, húsos gyökerekből áll, amelyek jelentős mennyiségű vizet képesek raktározni.

A virágzat a kontyvirágfélékre jellemző torzsa (spadix), amely a levelek tövénél, rövid kocsányon fejlődik. A virág apró, egyivarú, a torzsán sűrűn elhelyezkedő.

• Takarólevelek: A lepellevél teljesen hiányzik a virágokból. A torzsát egy zöldes vagy barnás, csónak alakú buroklevél (spatha) védi.
• Ivarlevelek: A porzós virágokban a porzószálak rövidek, a portokok kettősek. A termős virágokban a termő felső állású, a bibe pedig korong alakú vagy fejes.

A termés fehéres vagy sárgás bogyótermés, amely a torzsán csoportosul.

• Magja: A magja endospermiumot tartalmaz, a csíra kicsi.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád tagjai elsősorban Kelet-Afrika területén honosak, Kenya, Tanzánia, Malawi, Mozambik és Dél-Afrika (KwaZulu-Natal) régióiban fordulnak elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szárazabb szavannák, sziklás gyepek és trópusi erdők aljnövényzetének lakói. Kifejezetten szárazságtűrő (szukkulens jellegű) geofiton életmódot folytatnak, a rizóma segítségével vészelik át a csapadékmentes időszakokat.

Az alcsalád legismertebb tagja a Zamioculcas zamiifolia, amely világszerte az egyik legnépszerűbb szobai dísznövény. Rendkívül igénytelen, jól bírja a fényszegény környezetet és a rendszertelen öntözést. A Zamioculcadoideae képviselői érzékenyek a túlöntözésre, ami a rizóma és a gyökérzet rothadásához vezethet. Szaporításuk levéldugványról vagy tőosztással történik.

Az alcsalád tagjai (különösen a Zamioculcas és a Gonatopus) könnyen felismerhetők szárnyasan összetett, húsos leveleikről és föld alatti rizómájukról. Külsőleg hasonlíthatnak bizonyos cikászokra (pl. Zamia), de a torzsavirágzat egyértelműen a kontyvirágfélék közé sorolja őket. A Gonatopus nemzetség fajai abban térnek el, hogy általában csak egyetlen levelet hajtanak szezononként, és a levélnyélen sajátos duzzanat található.

Az alcsalád tipikus szukkulens taxonokat foglal magában a kontyvirágfélék családján belül. A Zamioculcas nemzetség minden része (rizóma, levélnyél, levélkék) jelentős víztároló szövettel rendelkezik. A Gonatopus nemzetség szintén szukkulens szárgumóval és húsos levélzettel rendelkezik, amely lehetővé teszi a túlélést a szezonálisan száraz afrikai élőhelyeken.

Az APG 4 rendszer alapján a Zamioculcadoideae az Araceae család egyik alcsaládja. A molekuláris vizsgálatok szerint a Stylochaeton nemzetséggel alkotnak közös kládot, bár korábban ez utóbbit külön alcsaládba sorolták. Jelenleg három nemzetség tartozik ide:

• Zamioculcas
• Gonatopus
• Stylochaeton

A filogenetikai adatok azt mutatják, hogy az alcsalád a család többi tagjától viszonylag korán elkülönült, alkalmazkodva a szárazabb afrikai körülményekhez.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Zamioculcadoideae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/