Segítség
Lap hozzáadása a könyvedhez
Könyv mutatása (0 lap)
Lapok ajánlásaThelocactus buekii subsp. matudae
Tudományos név
- Thelocactus buekii (Klein bis) Britton & Rose, Cactaceae 4: 8. 1923. Sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: érvényes - Thelocactus buekii ssp. matudae (Sánchez-Mejorada & Lau) Mosco & Zanovello, 2000
A tudományos név státusza: szinonima
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az ógörög „thēlē” (θήλη = csecsbimbó, gumó, dudor) és a latin „cactus” szavak összevonásából ered, utalva a növény bordázott, szemölcsös hajtására. A „buekii” név Heinrich Wilhelm Buek (1796–1878) hamburgi orvos és botanikus tiszteletére került megadásra. Az „alfaj” epitetonja Eizi Matuda (1894–1978) japán származású, Mexikóban dolgozó botanikus előtt tiszteleg.
Típuspéldány
Első leírás: Thelocactus matudae Sánchez-Mej. & A.B.Lau in Cact. Suc. Mex. 23(3): 51. 1978 syn. sec. Hunt (2016)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Gömb alakú szár, kékeszöld színnel
Nem sarjadzik, magányosan növekedő habitus
Magassága: 10–14 cm
Átmérője: akár 15 cm
Bordák és szemölcsök
Bordák száma: 13–21
A bordák kúpos szemölcsökből (tuberkulumokból) állnak
A szemölcsök hossza: 25–30 mm
A szemölcsök felső részén gyakran hosszanti barázda figyelhető meg
Areolák
Kerekded, 5 mm átmérőjű
Fiatal korban sárgásfehér, gyapjas
Idővel a gyapjas bevonat eltűnik
Axilláris nektárium nem figyelhető meg
Tövisek
Összesen: 10–19 darab
Egy középtövis: vastagabb, sötétebb
Peremtövisek: vékonyak, hajlékonyak, színük okkertől vörösig változó
Tövisek egyenesek, nem kampósak
Generatív test
Virág
Szín: élénk bíbor
Átmérő: 7–8 cm
Virágzási idő: márciustól szeptemberig rendszeresen virágzik
Virágai a nemzetségre jellemzően a növény csúcsán, a növekedési zónából nyílnak
Termés és mag
Termés: zöld, kb. 15 mm hosszú
Mag: 2 mm hosszú, sapka alakú, fényes fekete, durván hálózatos felszínnel
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam, Rayones környéke, 800–1000 méter tengerszint feletti magasságban
Élőhely típusa: gipszes (gipszit) alapkőzetű félsivatagi térség
Kísérő növényfajok:
Mammillaria candida
Mammillaria pilispina
Agave lechuguilla
Neolloydia conoidea
Agave stricta
Yucca filifera
Dasylirion texanum
Kultúrában tartás
Könnyen nevelhető, igénytelenebb faj
Jól viseli a bőséges napfényt és jó szellőzést
Talaj: lúgos pH (kb. 8), meszes kaktuszkeverék (pl. mészkőzúzalékkal vagy alginittel)
Átültetés: fiatal korban 2–3 évente
Nyáron: rendszeres öntözés, de pangó víz nélkül
Télen: teljesen szárazon tartva, 5–8 °C hőmérsékleten
Fagytűrés: rövid ideig enyhe fagyokat is kibír, de idősebb példányok esetén nem ajánlott próbára tenni
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Thelocactus buekii alfajaként hosszabb szemölcsökkel, nagyobb virágokkal és magasabb bordaszámmal különbözik a tipikus alakjától
Dél felé haladva a matudae alakot fokozatosan felváltják a rövidebb szemölcsű, kevesebb bordával és kisebb virággal rendelkező buekii példányok
Az ún. Thelocactus santaclarensis forma átmenetet képez a buekii és matudae között, de nem elfogadott önálló taxon
Egyéb tudományos megjegyzések
A Thelocactus nemzetség tagjai filogenetikai szempontból szoros rokonságban állnak a Stenocactus és Echinocactus nemzetségekkel. A matudae alfaj megőrzése természetvédelmi szempontból is értékes, hiszen kis elterjedési területe és specializált élőhelye fokozott sérülékenységet jelent.
Szerzők és forrás
Írta: Havas László, Jokhel Csaba Fotó: Havas László Lektorálta és kiegészítette: ChatGPT (OpenAI), 2025
Források:
Sánchez-Mejorada & Lau (1978)
Mosco & Zanovello (2000): A morphometric analysis of Thelocactus
E. F. Anderson (2001): The Cactus Family
llifle.com, desert-tropicals.com
Halda et al. (2000): New taxa of cacti from northeastern Mexico
IUCN, Tropicos.org