Rochel Antal

Rochel Antal
1770. június 18. – 1847. május 12.
állampolgárság	osztrák
foglalkozás	sebész, orvos, botanikus
rövidítés	Rochel

Rochel Antal (németül Anton Rochel; Neunkirchen, Alsó-Ausztria, 1770. június 18. – Graz, 1847. május 12.) osztrák származású sebész, orvos és botanikus volt, aki munkásságának jelentős részét Magyarországon fejtette ki. A 19. század első felében a Kárpátok, a Bánát és a történelmi Magyarország flórájának egyik jelentős kutatója volt. 1820 és 1840 között a Pesti Egyetemi Botanikus Kert főkertészeként és a botanikai gyűjtemények gondozójaként dolgozott. Botanikai szerzői rövidítése: Rochel.

Életpálya

Ifjúkora és orvosi pályája

Rochel Antal 1770. június 18-án született az alsó-ausztriai Neunkirchenben. Édesapja Matthias Rochel kereskedő volt. Édesanyja korai halála után a kuttenbergi jezsuita iskolában tanult, majd 1785-ben sebésztanoncnak állt. 1788-ban megszerezte a sebészsegédi képesítést, és belépett az osztrák hadsereg szolgálatába.

Katonai szolgálata idején az osztrák–török háborúban is részt vett, többek között az orsovai hadműveletekben. A katonai szolgálat mellett folytatta sebészeti tanulmányait Bécsben, ahol 1792-ben sebészmesteri oklevelet szerzett. Később szülészeti képesítést is szerzett.

A francia háborúk idején ismét katonai szolgálatot teljesített, majd francia fogságba esett. Szabadulása után egy ideig Franciaországban és Németalföldön tartózkodott. 1798-ban végleg kilépett a hadsereg kötelékéből, és polgári orvosként folytatta pályáját.

1799–1800 között Morvaországban működött orvosként, majd Magyarországra költözött. 1800 és 1820 között főként a Felvidéken élt és dolgozott. Több nemesi család orvosaként is működött, miközben egyre intenzívebben foglalkozott növények gyűjtésével és tanulmányozásával.

A botanika felé fordulása

Rochel már orvosi pályája során érdeklődött a botanika iránt. A Felvidéken, különösen a Trencsén vármegyei térségben, a Vág mentén, valamint Árva és Liptó területén végzett florisztikai kutatásokat.

Lednicrónán (ma Lednické Rovne, Szlovákia) az Aspremont család birtokán működött, és az ottani botanikus kert gondozásában is részt vett. A kertben mintegy 2000 növényfajt nevelt, és saját herbáriumot is kialakított. Gyűjtéseiből növényeket küldött más európai botanikusoknak, így neve és növényanyaga fokozatosan bekerült a korabeli európai botanikai kapcsolatrendszerbe.

A Kárpátok növényvilágát több éven keresztül tanulmányozta. A Tátrában is járt, és 1804-ben feljutott a Krivánra. Kutatásai során nem csupán növényeket gyűjtött, hanem azok földrajzi elterjedését és termőhelyi viszonyait is vizsgálta.

A pesti Egyetemi Botanikus Kertben

Kitaibel Pál 1817-ben bekövetkezett halála után a pesti egyetemi botanikus kert vezetésére új szakembert kerestek. Rochel botanikai tapasztalatai és a Kárpátok flórájának ismerete miatt alkalmas jelöltnek bizonyult.

1820-ban kinevezték a Pesti Egyetemi Botanikus Kert főkertészévé és a botanikai gyűjtemények gondozójává. A források a kinevezés pontos időpontját illetően eltérnek, de működésének kezdete 1820-ra tehető, és 1840 márciusáig maradt a kert szolgálatában.

Pesti működése alatt a botanikus kert növénygyűjteményének fejlesztése mellett folytatta florisztikai kutatásait. Különösen a ritkább magyarországi növények gyűjtésére fordított figyelmet. Herbáriumi anyagokat készített, és ezekből más európai botanikusok számára is juttatott.

A pesti időszak egyben Rochel botanikai munkásságának legtermékenyebb szakasza volt. Ekkor jelentek meg legfontosabb művei a Kárpátok és a Bánát növényvilágáról.

Botanikai kutatásai

Rochel elsősorban florisztikai és növényföldrajzi kutatásokat végzett. Munkásságának két legfontosabb földrajzi területe a Kárpátok és a Bánát volt.

A korabeli botanikában jelentős szerepet játszottak a személyes gyűjtések, a herbáriumok és a növények közötti cserekapcsolatok. Rochel ebben a rendszerben aktív gyűjtőként és adatközlőként vett részt. Gyűjtései és megfigyelései több európai botanikushoz is eljutottak.

Különösen jelentős volt a Bánát flórájának kutatásában. A térség növényvilágáról részletes leírásokat, növényjegyzékeket és illusztrációkat készített. Több növényfaj tudományos feldolgozásában is részt vett, illetve számos, általa felismert vagy leírt taxon neve kapcsolódik szerzőként a nevéhez.

1835-ös bánáti útja

Rochel 1835-ben ismét botanikai kutatóutat tett a Bánátban. Útjának eredményeit később önálló könyvben dolgozta fel.

Az út során a Bánát több területét bejárta, és a vadon élő edényes növények mellett a vidék földrajzi és topográfiai viszonyait is dokumentálta. Munkájában a Duna délkeleti térségének természeti viszonyaira is kitért.

Kutatásai kapcsolatban álltak a korszak más jelentős bánáti flórakutatóinak munkájával is, köztük Heuffel János és Wierzbicki Péter tevékenységével.

Fontosabb művei

Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn

Rochel első jelentős önálló botanikai munkája a Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn. Mit einer Karte című mű volt, amely 1821-ben jelent meg Pesten.

A könyv a Felső-Magyarország északnyugati részén fekvő Kárpátok természeti viszonyaival foglalkozott, különös figyelemmel a növényvilágra. A műhöz egy részletes térkép is tartozott.

A könyv jelentősége abban állt, hogy a Kárpátok növényvilágát nem pusztán fajlista formájában mutatta be, hanem a növények földrajzi és termőhelyi viszonyait is igyekezett dokumentálni.

A mű digitalizált példánya ma is hozzáférhető, többek között a Miskolci Egyetem digitális gyűjteményében, illetve a Wikimedia Commons és az Internet Archive gyűjteményében.

Pflanzen-Umrisse aus dem südöstlichen Karpath des Banats

Rochel másik korai munkája a Pflanzen-Umrisse aus dem südöstlichen Karpath des Banats volt. Az első rész 1826-ban jelent meg, és nagyméretű növényábrákat tartalmazott.

A mű különösen értékesek a Rochel saját megfigyelései alapján készült növényrajzok miatt. A rajzok a növények morfológiai bélyegeinek dokumentálására is szolgáltak.

Plantae Banatus rariores

Legjelentősebb botanikai műve a Plantae Banatus rariores, iconibus et descriptionibus illustratae című, 1828-ban Pesten megjelent munka.

A könyv a Bánát ritkább növényeit dolgozta fel, részletes leírásokkal és nagyméretű litografált táblákkal. A műben 40 növénytábla és térképi anyag is található.

A Plantae Banatus rariores a 19. század első felének egyik fontos, Bánát flórájával foglalkozó botanikai munkája. Rochel saját megfigyeléseire és gyűjtéseire támaszkodott, ezért a mű florisztikai és történeti szempontból egyaránt jelentős.

Botanische Reise in das Banat im Jahre 1835

Az 1835-ös kutatóút eredményeit Rochel a Botanische Reise in das Banat im Jahre 1835 című, 1838-ban megjelent műben foglalta össze.

A könyvben a Bánátban addig megfigyelt vadon élő edényes növények jegyzékét, botanikai megjegyzéseket és topográfiai adatokat is közölt. A mű a bánáti flórakutatás egyik fontos történeti forrása.

Taxonómiai jelentőség

Rochel botanikai munkásságának jelentőségét elsősorban a Kárpátok és a Bánát flórájának korai, részletes dokumentálása adja.

Botanikai szerzői rövidítése Rochel, amelyet az IPNI is ezen a formában tart nyilván.

Rochel több növényi taxon szerzőjeként vagy névadó szerzőjeként szerepel. A ma elfogadott növénynevek között is találhatók olyanok, amelyek eredeti leírása Rochel munkáihoz kapcsolódik.

Jelentősebb példák:

• Centaurea napulifera Rochel
• Myosotis ramosissima Rochel
• Echinops bannaticus Rochel ex Schrad.
• Cerastium banaticum (Rochel) Heuff.
• Melissa pulegium Rochel
• Paeonia banatica Rochel

A Paeonia banatica Rochel név ma a Paeonia officinalis subsp. banatica (Rochel) Soó elfogadott alfajának bazionimja. A taxon a délnyugat-magyarországi és nyugat-romániai térségben honos.

A Cerastium banaticum (Rochel) Heuff. szintén ma is elfogadott fajnév a Plants of the World Online szerint.

Az általa leírt vagy hozzá kapcsolódó növénynevek közül több későbbi taxonómiai átsorolásokon ment keresztül. Ez jól mutatja, hogy Rochel munkái elsősorban a korabeli florisztikai alapkutatás részeként jelentősek, miközben számos általa közölt név a modern növényrendszertanban is fennmaradt.

A Rochelia nemzetség

Rochel Antal nevét őrzi a Rochelia Rchb. növénynemzetség a Boraginaceae családból.

A Rochelia nemzetséget Ludwig Reichenbach írta le 1824-ben, és Rochel tiszteletére nevezte el. A nemzetség jelenleg is elfogadott taxon, elterjedési területe Európától Közép-Ázsián át a Himalája nyugati részéig terjed.

Rochel nevét több faj és egyéb taxon is megőrzi, többek között az Alyssum rochelii, a Cytisus rochelii és a Mentha rocheliana.

Kapcsolata a korabeli botanikusokkal

Rochel a 19. század első felének közép-európai botanikai hálózatában aktív szereplő volt. Kapcsolatban állt több magyarországi és külföldi botanikussal, és herbáriumi növényanyagokat is cserélt.

Kitaibel Pál halála után a pesti botanikus kert vezetésében Rochel folytatta azt a növénygyűjtő és florisztikai hagyományt, amelyet Kitaibel és kortársai alapoztak meg.

A korszak pesti botanikai életében Rochel mellett olyan személyek játszottak fontos szerepet, mint Haberle Károly, Sadler József, Láng Adolf Ferenc és később Heuffel János.

Rochel különösen szoros kapcsolatban állt a Bánát növényvilágának kutatóival. Gyűjtései és megfigyelései hozzájárultak ahhoz, hogy a Bánát flórája a korabeli európai botanika számára egyre jobban ismertté váljon.

Nyugdíjazása és utolsó évei

Rochel 1840 márciusában vonult nyugalomba a pesti botanikus kertből. Ezt követően Grazban telepedett le.

Élete hátralévő részében továbbra is kapcsolatban maradt a botanikával. Jelentős mennyiségű feljegyzést, növényleírást és rajzot készített, amelyek közül nem minden került nyomtatásba. Hagyatékának egy része később múzeumi és herbáriumi gyűjteményekbe került.

Rochel Antal 1847. május 12-én hunyt el Grazban.

Jelentősége

Rochel Antal a 19. század első felének jelentős közép-európai florisztikai kutatója volt. Bár eredetileg sebész és orvos volt, botanikai munkássága fokozatosan önálló tudományos tevékenységgé vált.

Jelentősége elsősorban három területen értékelhető:

• a Kárpátok és különösen a történelmi Felső-Magyarország növényvilágának korai kutatása;
• a Bánát flórájának részletes dokumentálása;
• a pesti egyetemi botanikus kert fejlesztése és botanikai gyűjteményeinek gyarapítása.

Munkái a magyarországi flórakutatás történetének fontos forrásai. A Plantae Banatus rariores és a Botanische Reise in das Banat ma is használható történeti forrás a Bánát és a Kárpát-medence növényvilágának kutatásában.

Forrás

• International Plant Names Index (IPNI): Rochel, Anton (1770–1847), botanikai szerzői adatbázis.
• Österreichische Nationalbibliothek: Anton Rochel személyi és hagyatéki adatai.
• Miskolci Egyetem digitális gyűjteménye: Anton Rochel: Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn, 1821.
• Plants of the World Online (Kew): Paeonia officinalis subsp. banatica, Cerastium banaticum, Centaurea napulifera, Rochelia.
• Gombocz Endre: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Budapest, 1936.
• Priszter Szilárd: A pesti egyetemi botanikus kert történetéhez. Botanikai Közlemények 56 (1969), 207–219.
• Priszter Szilárd: A pesti egyetemi botanikus kert történetéhez. Botanikai Közlemények 59 (1972), 145–154.
• Rochel, Anton: Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn. Pesth, 1821.
• Rochel, Anton: Plantae Banatus rariores, iconibus et descriptionibus illustratae. Pesth, 1828.
• Rochel, Anton: Botanische Reise in das Banat im Jahre 1835. Pesth, 1838.