Kategória:Geraniaceae

A gólyorrfélék (Geraniaceae) a gólyaorrvirágúak rendjéhez tartozó növénycsalád, amely világszerte elterjedt, elsősorban a mérsékelt égövben, szárazabb mediterrán területeken és Afrika déli részén. A család legismertebb nemzetségei a Geranium (gólyaorr), a Pelargonium (muskátli) és az Erodium (gémorr). A fajok rendkívül változatos levélalakot, virágszínt és életformát mutatnak, sok köztük az egynyári, évelő vagy félcserje.

A gólyorrfélék szára rendszerint lágyszárú, de egyes nemzetségekben félig fásodó vagy teljesen fás szárú alakok is kialakulhatnak, különösen a Pelargonium fajok között. A szár elágazottsága, vastagsága és szőrözöttsége fajtól függően változó.

A levelek gyakran tenyeresen vagy szárnyasan tagoltak, jellegzetesen illatosak lehetnek a bennük található mirigyszőrök miatt. A levélállás többnyire átellenes vagy szórt. A levéllemez széle ép, fogazott vagy erősen szeldelt.

A virágok sugaras vagy kétoldali szimmetriát mutatnak. Öt csészelevélből és öt sziromlevélből állnak, amelyek színe a fehértől a rózsaszínen, lilán és vörösön át a narancsig változhat. A virágzat rendszerint bogernyő, de egyes fajoknál magányos virágok is előfordulnak. A termő érett állapotban hosszúkás, csőr alakú részre nyúlik, amely éretten felcsavarodva segíti a magok terjedését – innen ered a család neve is.

A termés jellegzetes gólyaorr- vagy gémorrszerű részre tagolódik. Éréskor a termésfal rugalmas felszakadásával a magok messzire repülhetnek. Ez a mechanizmus fontos terjedési stratégia a nemzetségek többségénél.

A gólyorrfélék fontos szereplői a mérsékelt és mediterrán ökoszisztémáknak. Virágaik bőséges nektárt és virágport kínálnak méheknek, legyeknek, lepkéknek és más beporzóknak. Egyes fajok pionír növények, amelyek gyorsan megtelepednek bolygatott vagy kopár élőhelyeken, így elősegítve az ökoszisztémák regenerációját.

A Pelargonium nemzetség fajai világszerte kedvelt dísznövények, különösen a kerti és balkonmuskátlik. Ezeket nagy mennyiségben termesztik, számos változattal és hibriddel. Néhány faj illóolajai fontosak a kozmetikai és illatszeripar számára. A Geranium fajok egy része gyógynövényként is használatos, például fertőtlenítő vagy összehúzó hatásuk miatt.

• Pelargonium (pozsgás fajokat tartalmaz) – a nemzetség rendkívül változatos, és bár a legtöbb faj nem pozsgás, számos dél-afrikai faj vastag, vizet raktározó szárat vagy duzzadt, tőkéhez hasonló caudexet fejleszt. Ezek alkalmazkodtak a száraz élőhelyekhez. Ide tartoznak például a *Pelargonium carnosum*, *Pelargonium crithmifolium* és a *Pelargonium tetragonum* jellegzetesen pozsgás formái.

• Monsonia – több faja kifejezetten pozsgás jellegű, különösen a sivatagos vagy félsivatagos régiókban élő, gömbölyű vagy megvastagodott caudexű fajok. Leveleik gyakran hosszan nyelűek, virágaik látványosak. Ismertebb pozsgás fajai közé tartozik a *Monsonia crassicaulis* és a *Monsonia ignorata*.

• Sarcocaulon – teljes egészében pozsgás növényekből álló nemzetség, a Geraniaceae egyik legszárazságtűrőbb csoportja. Vastag, erősen fásodó, szukkulens ágakat fejlesztenek, gyakran tüskés felépítéssel. A levelek aprók és rövid életűek, a vízmegkötést a szár biztosítja. A nemzetség több faja kedvelt gyűjteményi növény, például a *Sarcocaulon herrei* és a *Sarcocaulon patersonii*.

• Erodium (néhány faj) – bár nem általánosan pozsgás nemzetség, néhány dél-afrikai faj vastagított, részlegesen vízraktározó gyöktörzzsel vagy levélzettel rendelkezik. Ezeket félszukkulens formáknak tekintik.