Mammillaria bombycina

Tudományos név

Mammillaria bombycina subsp. bombycina QUEHL, 1910

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, melynek jelentése mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös hajtásfelépítésére utal. A fajnév jelentése: selymes, selyemszerű – a növény üvegszerű peremtöviseinek selymességére utal.

Típuspéldány

Nem ismert – kultúrából leírt faj.

Első leírása: Monatsschr. Kakteenk. 20: 149, 1910

Az aktuális nemzetségbe helyezte: QUEHL

Szinonimák

• Chilita bombycina ORCUTT, 1926
• Escobariopsis bombycina (QUEHL) DOWELD, 2000
• Ebnerella bombycina (QUEHL) BUXBAUM, 1951
• Neomammillaria bombycina BRITTON & ROSE, 1923

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria bombycina taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kezdetben magányos, később tövénél sarjad. Idős példányai akár 1 méter átmérőjű telepeket is képezhetnek. Hajtásai tejnedvesek, alakjuk a kissé nyomott gömbtől a megnyúlt bunkóig változhat. Átmérőjük 4–6 cm, de akár 8 cm is lehet, hosszúságuk elérheti a 12 cm-t. Színük fénylő zöld vagy szürkészöld.

Szemölcsök

Erőteljesek, 7–8 mm hosszúak és hasonló szélesek, alakjuk hengeres vagy kúpos.

Axillák

Sűrű, fehér gyapjúval borítottak.

Tövisek

• Peremtövisek: Areolánként 30–45 db (vagy több), kb. 1 cm hosszúak. Merevek, vékonyak, tűszerűek, sugarasan szétállók, gyakran teljesen elfedik a hajtást. Színük üvegszerű, fehér, esetenként sárgás.
• Középtövis: Leggyakrabban 4 db (de 2–8 között változhat). Egyikük lényegesen hosszabb és horgas, akár 20 mm-nél is hosszabb lehet. A többi egyenes, 11–12 mm hosszú. Színük a hegynél vörösesbarna, a tövük felé halványbarna vagy sárgásfehér.

Generatív test

Virág

Körülbelül 15 mm-es, a hajtáscsúcs körül koszorúban nyílik. Színük többnyire sötét rózsaszín, de előfordul halványabb árnyalatban, egészen fehérig.

Termés

Szürkés, fehér vagy rózsaszínes-zöld színű, húsos bogyó.

• Magja: Fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Északkelet-Jalisco (Villa Hidalgo, Sierra Fria), az Aguascalientes állam határához közel.

Élőhely: 1900–2500 m tengerszint feletti magasságban. Meredek, északi és déli lejtőkön fordul elő, riolit kőzeten. A növényzet buja: uralkodóan tölgyek, idősebb akáciák, különféle cserjék. A pozsgások közül többek között Agave, Yucca, Stenocactus, Echinocereus, Mammillaria és Opuntia fajokkal fordul elő együtt. A *M. bombycina* mohák között, fekete humuszban él, a kísérő növényzet árnyékolása miatt viszonylag kevés közvetlen napfényt kap, a klíma hűvös és párás.

• Éghajlati tényezők: Hűvös, párás mikroklíma, árnyékos élőhelyek.

• Növénytársulás, életmód: Tölgyesek, akáciás-cserjés területek pozsgás növényzettel.

Kultúrában tartás

Nem tartozik a problémás fajok közé. Talajának legyen savanyú kémhatása, humuszos – élőhelyéhez hasonlóan. Bár természetes élőhelyén részben árnyékban él, hazai viszonyok között napos helyen is tartható, csak részleges árnyékolás szükséges. Így fejlődik legszebben a hajtásalak és a tövis szín tekintetében. Télen legalább +5 °C-ot igényel. Már 5–6 cm-es növények is virágoznak, korán tavasszal. Nagyszámú peremtövise, élénk színű, horgas középtövise miatt az egyik legszebb *Mammillaria* faj.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A másik alfaj: *Mammillaria bombycina* subsp. *perezdelarosae* (BRAVO & SCHEINVAR) HUNT, 1997 – kiadványunk 186. kártyáján *M. perezdelarosae* néven szerepel.

Egyéb

Nem szerepel külön egyéb megjegyzés.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: LUKOCZKI Zoltán
• Kép: RÁCZ Ibolya (1–3. kép), LUKOCZKI Zoltán (4. kép)
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 370. kártya