Pterocactus tuberosus

| név = Pterocactus tuberosus | kép = | kép_aláírás = | országok = Argentína (Patagónia) | rendszertan = | ország = Plantae | törzs = Angiospermae | osztály = Eudicots | rend = Caryophyllales | család = Cactaceae | nemzetség = Pterocactus | faj = P. tuberosus | tudományosnév = Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose }}

Pterocactus tuberosus egy különleges, geofiton kaktuszfaj, amely Argentína száraz, félsivatagos régióiban őshonos. Jellegzetessége a föld alatt elhelyezkedő, vízraktározásra szolgáló gumós gyökér, valamint a könnyen letörő, szegmentált hajtások.

Leírás

Gyökér

Nagy, gumós (tuberózus) gyökérrendszer, akár 8 cm átmérővel. Mélyen a talajba nyúlik, és a hajtások ebből törnek elő. A gumó rendkívül fontos a száraz időszakok átvészelésében.

Szár

Szegmentált, hengeres hajtásokból áll, amelyek gyakran elágaznak, idővel kissé fásodnak. A szárak törékenyek és könnyen leválnak, lehetővé téve a vegetatív szaporodást. Hosszuk 7–20 (ritkán akár 40) cm, átmérőjük 0,8–1,5 cm. Színük a világoszöldtől a barnásliláig változik. A bimbóudvar alatt gyakran megfigyelhető egy lilás csík.

Tüskék

Areolánként 8–12 tüske, 5–10 mm hosszúak, fehéres színűek. A hajtásokon ritkán helyezkednek el, serteszerűek, finomak.

Virág

A virágok terminális helyzetűek, az új hajtások csúcsán nyílnak, cső nélkül. Átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától a narancssárgáig, rézszínű árnyalatokkal. A lepelszeletek felállóak. A bibe majdnem fehér, rózsaszín vagy mélyvörös lehet. Teljes napsütés hatására nyílnak ki.

Termés és mag

Száraz, tüskés toktermés. Felnyílás után szórja szét a magvakat. A mag fekete helyett fehér színű, rendkívül szokatlan módon szárnyas — a szárnnyal együtt 10–12 mm átmérőjű. Ez segíti a szél általi terjedést.

Élőhely és elterjedés

Argentína északi és déli részein (pl. Salta, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, La Pampa, Río Negro, Neuquén, Buenos Aires), különösen a Patagónia régióban. A faj 0–2500 méter tengerszint feletti magasság között fordul elő.

Ökológia

Száraz, félsivatagos élőhelyeken, főként homokos vagy sós, gyakran dűnés területeken él, ahol a talaj felszíne alatt rejtve marad a növény tömege. Jellemző rá, hogy a nyugalmi időszakban (ősszel és télen) elveszíti föld feletti hajtásait, amelyek a szél által elszóródva hozzájárulhatnak a vegetatív szaporodáshoz. A gumós gyökérből a következő szezonban új hajtások fejlődnek.

Környezeti igények

• Fény: Teljes napfényt igényel.
• Hőmérséklet: Nyáron meleg, télen hűvös, 5–10 °C körüli teleltetést kíván, fagyérzékeny.
• Öntözés: Nyáron mértékkel, csak ha a talaj kiszáradt. Télen szinte teljesen szárazon tartandó.
• Talaj: Jó vízelvezetésű, kavicsos-homokos (pl. kaktuszföld + perlit vagy pumice).

Szaporítás

Magról vagy vegetatív úton: a levált hajtások és a gumók egyaránt képesek új hajtásokat nevelni.

Védettség és fenyegetettség

A faj széles elterjedésű, populációja stabil, több természetvédelmi területen is előfordul. Jelenleg nem veszélyeztetett.

Megjegyzés

A Pterocactus nemzetség minden faja gumós gyökérzettel rendelkezik. A szárnyas mag rendkívül szokatlan a kaktuszok között, és kivételes adaptációt jelez a szél általi terjedéshez.