Mammillaria barbata
Tudományos név
Mammillaria barbata Engelmann & Wislizenus, 1848
A tudományos név státusza: szinonima,
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A fajneve: barbata latin eredetű, jelentése „barbás”, utalva a virágszirmok ciliált széleire, amelyek szakállra emlékeztetnek
Típuspéldány
Gyűjtő származása: George Engelmann; leírás: Mem. Tour N. Mex. 1848: 105. Típus herbárium, pontos helyszín és időpont nem ismert a rendelkezésre álló források alapján
Első leírása:'* Mammillaria barbata Engelmann, Memoir of a Tour to Northern Mexico 105, 1848
Az aktuális nemzetségbe helyezte: nem történt áthelyezés, eredetileg Mammillaria nemzetségben íródott le.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A faj változatos habitusú: egyedülálló vagy több fejű csoportot alkotó növény, gömbölyded vagy rövid oszlopos formájú, általában 3–4 cm átmérőjű.
Szemölcsök
A szemölcsök lágyak, kerekdedtől hengeresig változnak; nem tartalmaznak víznedvet; az axillák általában csupaszok.
Az areola gyakran a csúcsukon helyezkedik el, fehér gyapjas felülettel ~2–3 mm átmérőben
Axillák
Az axillák jellemzően csupaszak, gyapjúszőrzet ritka.
Tövisek
- Peremtövis: átlagosan 16–25 db, de néhány példányon akár 30–60 db is előfordulhat; hosszúságuk 6–10 mm, fehéres vagy sárgás, ritkán barna csúcsú.
- Középtövis: 1–5 db, barnás vagy vörösesbarna színű; gyakran egy vagy két tépett horog a végükön, vízszintes peremtövisekre merőleges állásban
Generatív test
Virág
A virágok világos rózsaszínes, sárgás, narancsos vagy barnás-zöld árnyalatúak, néha halványzöldek; ~15–30 mm hosszúak és átmérőjűk; széleik finoman rojtosak, a külső és belső szirmokon sötétebb középcsík figyelhető meg
Termés
A termés megnyúlt, zöldtől biborvörös vagy sötétvörös színű, akár 10–13 mm széles, de nem olyan nagy, mint a *M. wrightii* termése.
- Magja: sötétvöröses barna, hosszúságuk 1–1,5 mm, szélességük 0,7–1 mm, vastagságuk 0,5–0,7 mm; lapos és fényes felületű magok
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Észak-Mexikó (Chihuahua és Durango állam) és USA délnyugati részén (Arizona, Új-Mexikó); elterjedése változatos felszíni övezetekben, 1 800–2 550 m tszf. magasságban
Élőhely: meleg, sziklás hegyoldalak, kanyonok pereme; gyakran gránitköves talajon ritkás lombú bokrok alatt vagy hegyi erdők tisztásain.
- Éghajlati tényezők: éves középhőmérséklet ~16,5 °C; téli átlag ~6 °C, nyári ~23 °C; esős évszak júniustól októberig, éves csapadék ~490 mm :contentReference[oaicite:9]{index=9}
- Növénytársulás, életmód: elsősorban kanyonokban, nyílt területeken él; gyakran csoportokba tömörül, sok tövis fedheti a testet.
Kultúrában tartás
Általános gyakorlat: jól vízelvezető, sziklás/mészköves talaj, teljes napfény, száraz környezet, mérsékelt öntözés; a vízelvezetés kulcsfontosságú.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jól elkülönül más kis gömb Mammillaria fajoktól a nagyon sűrű peremtövisekből álló „szakállas” megjelenése, valamint a változatos színű virágok és a ritkán jelenlévő horogszerű középtövis jellemzi.
Egyéb
A faj populációi nagy elterjedési területen élnek, nem minősül veszélyeztetettnek; IUCN státusza: **Least Concern (LC)**
Szerzők és forrás
- Szöveg: a felhasználó által megadott leírás és webforrások alapján
- Kép: Füleki József
- Lektorálta: —
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 112. kártya; Caryophyllales.org; ITIS; Wikipedia; CactiGuide.com; IUCN