Kategória:Plantae

Plantae Haeckel
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae

A Plantae elnevezés a latin planta szóból származik, amely eredetileg „talpat”, „vágást”, illetve „palántát” vagy „ültetni való hajtást” jelentett. A botanikai latinban (Stearn: Botanical Latin) a kifejezés azokra az élőlényekre rögzült, amelyek helyhez kötöttek és (többségében) fotoszintézisre képesek. A tudományos taxonómiai nevet Ernst Haeckel tette rögzültté 1866-ban, bár a fogalom alapjai a klasszikus görög (Arisztotelész) és latin (Plinius) természetfilozófiáig nyúlnak vissza. Lewis & Short latin szótára szerint a plantare ige az ültetés folyamatára utal, ami a növények földhöz kötöttségét hangsúlyozza.

• Típustaxon: Magnoliophyta (hagyományosan a zárvatermők képviselik a csoport morfológiai maximumát).
• Első leírása: Ernst Haeckel: Generelle Morphologie der Organismen, 1866.

• Vegetabilia
• Metaphyta
• Chlorobionta (szűkebb értelemben a zöld növényekre)

A magasabb rendű növények (hajtásos növények) teste tagolt, alapvető részei a hajtás, a szár, a levél (vagy levelek) és a gyökér (vagy gyökérzet). A sejtek merev, cellulóz tartalmú sejtfallal rendelkeznek. A kaktuszfélék és egyéb szukkulensek esetén a szár gyakran módosul: bordák, szemölcsök boríthatják, a levelek pedig tövisek formájában redukálódhatnak. Az areolák és axillák jelenléte speciális hajtásmódosulásnak tekinthető, ahol a középtövis és peremtövis elhelyezkedik.

A zárvatermők szaporítószerve a virág, amely gyakran összetett virágzat része.

• Takarólevelek: A virág védelmét és a beporzók csalogatását szolgálja a csésze, a párta, a sziromlevél, a lepellevél, valamint a belső lepellevél és a külső lepellevél.
• Ivarlevelek: A hím ivarszervek a porzószálak és a portokok, a női ivarszerv a termő, amely részei a bibeszál és a bibe.

A megtermékenyített magházból fejlődő képlet, amely a magvakat védi.

• Magja:
  • Tartalmazza a növényi embriót.
  • Táplálószövettel (endospermium) rendelkezhet.
  • A terjedést segítő függelékek (pl. repítőszőrök) lehetnek rajta.

• Földrajzi elterjedés: A növények kozmopoliták, az egész Földön elterjedtek, beleértve Magyarország, Brazília, Mexikó, Ausztrália, Dél-Afrika és a sarkvidékek peremterületeit is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Megtalálhatók vízi, mocsári és szárazföldi élőhelyeken.
  • Életmódjuk szerint lehetnek talajban rögzültek vagy epifiton (fán lakó), litofiton (sziklán lakó), esetleg geofiton (föld alatti raktározó szervvel bíró) szervezetek.
  • Különböző növénytársulások (erdők, gyepek, sivatagok) domináns elemei.

A növények tartása az emberiség alapvető tevékenysége. A kultúrnövények biztosítják az élelmiszert, a dísznövények pedig esztétikai értéket képviselnek. Fontos a megfelelő fényviszonyok, a vízellátás és a tápanyag-utánpótlás biztosítása.

A növények (Plantae) elsődleges megkülönböztető bélyege a fotoszintézis (kloroplasztiszok jelenléte) és a cellulóz tartalmú sejtfal. Elkülönítendők a gombáktól (Fungi), amelyek heterotrófok és kitines sejtfaluk van, valamint az állatoktól (Animalia), amelyeknek nincs sejtfaluk.

A Plantae országon belül a szukkulencia számos családban (pl. Cactaceae, Aizoaceae, Crassulaceae) megjelent. Ez a klád az arid (száraz) körülményekhez való alkalmazkodás mestere: víztároló szöveteik lehetővé teszik a túlélést extrém szárazság idején is.

Az APG IV (2016) rendszer a zárvatermők belső viszonyait tisztázta molekuláris alapon. A 2010 utáni kutatások szerint a Plantae (vagy Archaeplastida) monofiletikus csoport, amelybe a vörösmoszatok, zöldmoszatok és a szárazföldi növények tartoznak. A filogenetikai fák alapján a legközelebbi rokonok a Charophyta zöldmoszatok, amelyekből a szárazföldi flóra kialakult.

• https://www.ipni.org
• https://powo.science.kew.org
• https://www.worldfloraonline.org
• https://www.caryophyllales.org
• https://en.wikipedia.org/wiki/Plant
• https://www.biodiversitylibrary.org