Matelea cyclophylla

Suberogerens cyclophylla
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Suberogerens cyclophylla

Matelea cyclophylla
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Suberogerens cyclophylla
Rendszertani besorolás
Faj	Matelea cyclophylla

Tudományos név

• Suberogerens cyclophylla (Standl.) Morillo Pittieria 39: 250 (2015) (POWO)
  elfogadott, érvényes név
• Matelea cyclophylla (Standley) R. F. Woodson 1941
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév eredete nem ismert. Nagy valószínűséggel a nemzetség leírójának, Jean Baptiste Christophore Fusée Aublet-nak Francia Guyana-i ismerőse volt, aki a genus első faját (Matelea palustris) megtalálta. Aublet gyakran nevezett el nem túlságosan ismert emberekről növényeket.
• A fajnév jelentése: kereklevelű, a növény leveleinek alakját jellemzi. A név az ógörög „kyklos” (latinosan: „cyclus”) = kerek, kör alakú, és az ógörög „phyllon” = levél szavak összetételéből jött létre.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Contr. U. S. Natl. Herb. 23: 1191. 1924.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Everard Woodson 1941

Fotó: Izsay Tamás

Fotó: Izsay Tamás

Fotó: Izsay Tamás

Fotó: Izsay Tamás

Szinonimák

• Matelea cyclophylla (Standl.) Woodson in Ann. Missouri Bot. Gard. 28: 233 (1941)
• Vincetoxicum cyclophyllum Standl. in Contr. U.S. Natl. Herb. 23: 1191 (1924)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gyökér, caudex

Gyökérszukkulens, erőteljes kúszónövény. Gömbölyded, répaszerű gumójának nagyobb része a föld alatt található, mérete a 20 cm-t is elérheti. A gumót durva, repedezett kéreg borítja.

Hajtás

Csupasz hajtásai 3–8 mm átmérőjűek, a tövüknél gyakran vastagabbak, tejnedvet tartalmaznak, hosszuk 1,5–2 méter lehet.

Levelek

Nagyméretű, hosszúnyelű levelei vese vagy szív alakúak, nem pozsgásak, szintén tartalmaznak tejnedvet. Szélességük 5–10 cm, hosszuk 6–12 cm, a levéllemez zöld, a fonák halványzöld színű, csupasz vagy enyhén bolyhos.

Generatív test

Virágzat

Virágzata csaknem szártalan, néhány virágot tartalmaz.

Virág

• Virágkocsány: rövid, erős, többé-kevésbé bolyhos
• Csészelevelek: egyenesek, lándzsa alakúak, kihegyesedők, bolyhosak vagy csupaszak
• Párta: lapos, kerék alakú, 5 db pártalebeny alkotja. A pártacső hossza általában fele a párta átmérőjének. A pártalebenyek háromszögletűek vagy széles tojásdadok, felülről nézve szív alakot formáznak, kb. 1 cm hosszúak és 1 cm szélesek. Színük zöld vagy barnás sötétbíbor, felületük változó mértékben szőrös.
• Korona: kettős korona, 3 mm magas, 7 mm átmérőjű, lapos, lencse alakú, színe sárgászöld, bíbor vagy vöröses. A külső koronalebenyek egy korong alakú képződménnyé forrtak össze, amely a belső korona kiszélesedő alapjához csatlakozik. A belső korona szabadon áll, az alig 1 mm-es koronalebenyek ferdén felfelé állnak.
• Porzók: fehérek

Termés

Termései orsó alakúak, 12–20 cm hosszúak és 3–4 cm szélesek.

• Magja: ---

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guerrero állam; elterjedési területének határai északon Queretaro, délen Oaxaca állam
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: fenyők és tölgyek árnyékában, szakadékok, sziklafalak oldalán, közvetlen napfénytől védve él

Kultúrában tartás

Kultúrában ma még nem elterjedt, de egyre népszerűbb növény, feltűnő caudexe és virágai miatt igazi különlegesség. Talajként az átlagos kaktusztalaj megfelel. Hajtásai őszre leszáradnak, a gumó szárazon, 10 °C körüli hőmérsékleten telel. Ilyenkor a nedvességre fokozottan érzékeny.

Tavasszal a szivacsos caudexből 3–4 hajtás nő, növekedésük nagyon intenzív, elérik az 1,5–2 métert. Sérülés esetén a hajtásokból és a levelekből tejnedv szivárog, amely hashajtó hatású, valamikor gyógyászati célra is használták.

A fejlődési időszakban bőséges locsolást igényel. Ez mindig reggel történjen, felszívatással. A virágok a nyári hónapokban, a levelek hónaljából fejlődnek, kettes-négyes csoportokban. Mivel a levelek takarásában vannak, a virágok kinyílását gyakran csak a romlott húsra emlékeztető szaguk árulja el.

A közvetlen napfénytől védeni kell. A virágok önporzók, beporzásukat elsősorban legyek végzik. Szaporítása kizárólag magvetéssel történhet.

Egyéb

A Matelea nemzetséget Jean Baptiste Christophore Fusée Aublet írta le 1775-ben a „Francia Giuana növényeinek története” című művében. Aublet francia gyógyszerész, botanikus és utazó felfedező volt, a Francia Kelet-indiai Társaság alkalmazottjaként évekig dolgozott Mauritiuson, majd Francia Guyanában (1762–1764). Róla nevezték el az Aubletia, az Aubletelle és az Aubletiana nemzetségeket.

A nemzetség elterjedési területe az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi övezeteire esik. Jelenleg e genusnak mintegy 30 szinonim neve létezik, ezekbe összesen 250 néven írtak le taxonokat. Szükség lenne egy alapos rendszertani revízióra, ami láthatólag zajlik, de nem minden szempontból következetesen.

Szerzők

• Szöveg: Izsay Tamás
• Kép: Izsay Tamás
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 448. kártya