Aeonium haworthii

Tudományos név

Aeonium haworthii Webb & Berthelot, 1841 Család: Crassulaceae – Varjúhájfélék

Etimológia

A nemzetségnév az ógörög „aionios” szóból ered, amelynek jelentése: örökké élő, örökké való – utalva a növények szukkulens életmódjára és a feltételezett hosszú élettartamukra. A fajnév – haworthii – Adrian Hardy Haworth (1768–1833) angol zoológus és botanikus nevéből ered, aki a pozsgás növények szakértője volt.

Leírás

Első leírás

Histoire Naturelle des Iles Canaries 3(2:1): 193. (1841)

Szinonimák

Sempervivum haworthii (Webb & Berthelot) Salm-Dyck (1888)
Aeonium volkeri E. Hernandez & Bafiares (1996)

Megjelenés

Habitusa

Évelő, dúsan elágazó, alacsony termetű cserje
Maximális magassága: ~60 cm
Hajtásai felállók, lehajlók vagy kúszók lehetnek
Hajtásvastagság: 3–6 mm, sima vagy hálós mintázatú
Az idősebb hajtások fásodnak, sok léggyökeret fejlesztenek

Rozetták és levelek

Rozettaátmérő: 6–11 cm
A belső levelek felállók, a külsők oldalra állnak
Levélméret: 3–5,5 cm hosszú, 1,5–3 cm széles, 2,5–4 mm vastag
Levélalak: tojásdad, csúcsban elkeskenyedő vagy farokszerű nyúlványban végződő
Alapjuk ék alakú
A leveleket gyakran hamvas viaszréteg borítja
Szín: zöld vagy sárgászöld, gyakran vöröses mintázattal
Levéllemezek szőrtelenek, a szélükön apró, hajlott csillószőrök találhatók

Virágzat

Típus: laza, félgömb alakú
Átmérő: 6–16 cm
Virágzati szár: 14–19 cm hosszú
Virágkocsányok: 2–12 mm hosszúak, csupaszak

Virágok

Osztat: 7–9
Csészelevelek: 3–4 mm hosszúak, csupaszak
Sziromlevelek: 7–9 mm hosszúak, 1–2 mm szélesek
Alakjuk: lándzsaszerű, hegyes
Szín: halványsárga vagy fehér, enyhén rózsaszínes árnyalattal

Termés és mag

Termés: 7–9 tüszőből álló tüszőcsokor
Mag: sárgásbarna, gömbölyded, szemölcsös felszínű, nagyon apró

Élőhely és elterjedés

Endemikus: Kanári-szigetek (Tenerife)
Élőhely: meredek, sziklás hegyoldalak, vulkáni kőzetfelszínek, gyakran talaj nélkül
Előfordulási magasság: 0–1000 méter
Virágzás: május elején kezdődik

Kultúra

A legismertebb és legelterjedtebb Aeonium faj a pozsgásgyűjtők körében
Viszonylag igénytelen, nem túl nagy méretű
Eltérően más fajoktól, néhány fokos fagyot is elvisel
Mivel dúsan elágazik, virágzás után nem pusztul el
Télen száraz tartás javasolt – víz nélkül leveleit hullatja, de tavasszal regenerálódik
Tavasztól őszig szabadban is tartható, közvetlen napfényt részlegesen kapjon
Könnyen szaporítható hajtásdugványról
Megfelelő klímájú helyeken kivadulva akár invazívvá is válhat

Egyéb

Számos színes levelű kultivárja ismert
- ’Kivi’ / ’Tricolor’: zöld-sárga-rózsaszín csíkozás
- fa. variegata: sárga középlevelű fiatal rozetták, később zöld levelek vörös szegéllyel

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 722–723. kártya
Képek: Lukoczki Zoltán (1–2.), Rácz Ibolya (3.)
Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László