Dendrobium pachyphyllum
| Dendrobium pachyphyllum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Dendrobium pachyphyllum |
 
| |
Tudományos név
- Dendrobium pachyphyllum (Kuntze) Bakh.f., 1963
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, Dendrobium, a görög dendron (fa) és bios (élet) szavak összetételéből ered; az epifita életmódra utal.
- A pachyphyllum fajnév az ógörög pachys (vastag) és phyllon (levél) szavakból származik, és a növény vastag, húsos leveleire utal.
Típus
- Első leírása: A taxont Kuntze 1891-ben Callista pachyphylla néven publikálta a Revisio Generum Plantarum című műve 2. kötetének 654. oldalán.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bakh.f. 1963-ban, a Blumea 12. kötetének 69. oldalán közölte a Dendrobium pachyphyllum nevet.
Szinonimák
- Callista pachyphylla
- Ceraia pachyphylla
- Dendrobium carnosum
- Bolbodium pumilum
- Bolbodium pusillum
- Bolbodium striatellum
- Callista pumila
- Callista pusilla
- Dendrobium borneense
- Dendrobium perpusillum
- Dendrobium pisibulbum
- Dendrobium pumilum
- Dendrobium pusillum
- Dendrobium striatellum
- Desmotrichum pumilum
- Desmotrichum pusillum
- Flickingeria pumila
- Polystachya pumila
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Dendrobium pachyphyllum kistermetű, évelő, epifita orchidea. Növekedése szimpodiális, vagyis a növény egymást követő hajtásokból fejlődik. Rövid, egymáshoz közel elhelyezkedő, lecsüngő, bunkószerűen megvastagodó hajtásai sűrű növénycsoportot alkothatnak.
A hajtások rendszerint 2–4 cm hosszúak. Felső részükön általában 1–2 vastag, húsos, bőrnemű, hosszúkás, tojásdad vagy megnyúlt levelet viselnek. A levelek fényes, sárgászöld színűek lehetnek, csúcsuk gyakran vöröses árnyalatú. A hajtások alsó része vékonyabb, a felső részük megvastagodott.
Epifita növényként a fák kérgén megtelepedve fejlődik. Gyökérzete a növényt a hordozófelülethez rögzíti, és a környezet nedvességének felvételében játszik szerepet.
Generatív test
Virág
A virágok a hajtások felső részén, illetve a levelek közelében fejlődnek. A rövid virágzati tengelyen egy vagy néhány apró virág nyílhat. A virágok körülbelül 1–1,5 cm-esek, és rövid életűek: egy-egy virág rendszerint csak 1–2 napig marad nyitva.
A virágzás időzítése összefügghet a hirtelen érkező esővel, illetve a hűvösebb esőzést követő időszakkal. A virágok megjelenése ezért a természetes élőhelyen viszonylag gyorsan követheti az időjárás változását.
- Takarólevelek: A külső lepellevelek és a sziromlevelek fehérek, sötét rózsaszín erezettel. A belső lepellevelek színmintázata a virág többi részével együtt adja a jellegzetes kontrasztot.
- Ivarlevelek: A virág kétivarú. A központi ivaroszlophoz kapcsolódnak a porzók és a termő; a mézajak fehér, tövénél sötét rózsaszín csíkozással, valamint sárga folttal.
Dendrobium pachyphyllum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Termés
A megtermékenyülést követően az orchideákra jellemző toktermés fejlődhet. A termés részletes méreteiről és alakjáról a felhasznált fajleírások nem adnak elegendő adatot.
- Magja: Az orchideák magjai általában igen aprók, nagyobb tartalék tápanyagszövet nélküliek. A faj magjainak pontos méretéről és alakjáról a felhasznált források nem közölnek adatot.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj természetes elterjedési területe Dél- és Délkelet-Ázsiára terjed ki: India (Asszám), Banglades, Mianmar, Laosz, Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia, Vietnam, Szingapúr, Szumátra, Jáva és Borneó területén fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nedves trópusi környezetben élő epifita. Fák törzsén, jól megvilágított helyeken telepszik meg, többek között nyílt erdőkben, mocsaras területeken, gyümölcsösökben és utak mentén. A különböző fajleírások a tengerszint közelétől mintegy 1500–2100 m-es magasságig jelzik előfordulását. Élőhelyén a jó fényellátás és a magas páratartalom egyaránt fontos.
Kultúrában tartás
A faj világos, de a közvetlen, erős napsütéstől védett helyen nevelhető. A termesztés során a jó szellőzés, a magas páratartalom és a gyorsan elvezetődő öntözővíz biztosítása lényeges.
Nevelhető levegős, jó vízáteresztő képességű orchideaközegben, de megfelelő párás környezetben páfrányfélék rostos törzsére vagy más alkalmas hordozóra is rögzíthető. Felfüggesztett, szabad gyökérzetű tartás esetén gyakoribb öntözést igényelhet; a vízellátást a hőmérséklethez, a légmozgáshoz és a páratartalomhoz kell igazítani.
A faj számára a világos félárnyék és a mérsékelt vízellátás ajánlott. A virágzást a természetes élőhelyen hirtelen esőzések válthatják ki, ezért a környezeti változások a virágzás időzítésében is szerepet játszhatnak.
Szaporítása magvetéssel, tőosztással és laboratóriumi szövettenyésztéssel lehetséges. A tőosztásnál fontos, hogy az elkülönített növényrészek életképes hajtásokat és megfelelő gyökérzetet tartalmazzanak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj legjellegzetesebb tulajdonsága a rövid, bunkószerű, felső részükön megvastagodó hajtás, valamint az azokon fejlődő, kevés számú, vastag és húsos levél. A levelek sárgászöld színe és gyakran vöröses csúcsa, továbbá az apró, fehér, rózsaszín erezetű virágok segítik a felismerést.
A virágok rövid élettartama és az esőzést követő virágzás megfigyelése szintén hasznos kiegészítő bélyeg lehet. A biztos elkülönítéshez azonban a vegetatív tulajdonságokat a virág felépítésével és a növény származási adataival együtt célszerű értékelni.
Taxonómia és filogenetika
A faj a kosborfélék (Orchidaceae) családjába és a Dendrobium nemzetségbe tartozik. A Kew Plants of the World Online adatbázisa a Dendrobium pachyphyllum nevet elfogadott fajnévként kezeli.
A nevet 1963-ban Bakh.f. publikálta a Blumea folyóirat 12. kötetének 69. oldalán. A név alapjául szolgáló korábbi név a Callista pachyphylla Kuntze, amelyet 1891-ben közöltek. A faj több korábbi nemzetségnév alatt is szerepelt, köztük a Callista, a Desmotrichum, a Flickingeria és a Bolbodium nemzetségekben.
A faj elfogadott rendszertani helyzetét és szinonimáit a Kew POWO adatbázisa követi; a név szerzői és publikációs adatait az IPNI is nyilvántartja.