Kategória:Brassia
Tudományos név
- Brassia R.Br.
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A Brassia nemzetségnevet Robert Brown brit botanikus alkotta meg 1813-ban. A név William Brass 18. századi brit botanikai gyűjtő és illusztrátor emlékét őrzi, aki növénygyűjtő munkájával járult hozzá a botanika fejlődéséhez. A nemzetség angol köznyelvi neve spider orchid, azaz „pókorchidea”, amely a virágok hosszú, keskeny, szétálló virágtakaró-leveleinek pókszerű megjelenésére utal.
Típus
- Típusfaj: Brassia maculata R.Br.
- A nemzetség első leírása: Robert Brown 1813-ban, William Townsend Aiton Hortus Kewensis című művének második kiadásában, az 5. kötet 215. oldalán publikálta a nemzetség nevét.
Brassia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
A Kew Plants of the World Online adatbázisa a következő nemzetségneveket a Brassia szinonimáiként tartja számon:
- Ada Lindl.
- Brachtia Rchb.f.
- Brassiopsis Szlach. & Górniak
- Mesospinidium Rchb.f.
- Oncodia Lindl.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Brassia fajai az orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó, elsősorban epifita, vagyis más növényeken, leggyakrabban fákon élő orchideák. Nem élősködnek a gazdanövényen, hanem annak felszínét támaszkodásra használják.
Növekedésük szimpodiális: a hajtásrendszer egymást követő növekedési egységekből épül fel. A szár töve rendszerint megvastagodott álgumót fejleszt, amely víz és tápanyagok tárolására szolgál. Az álgumó csúcsán általában egy vagy két levél fejlődik. A levelek többnyire hosszúkásak, lándzsásak, ép szélűek, középerük jól felismerhető.
A gyökerek a fák kérgén vagy a növényi törmelékkel borított felületeken kapaszkodnak meg. Felszínüket a trópusi orchideákra jellemző, nedvességfelvételt segítő velamen borítja.
Generatív test
Virág
A nemzetség legismertebb jellegzetessége a feltűnő, sokszor pókszerű virág. A csészelevelek és a sziromlevelek szabadok, keskenyek, erősen megnyúltak, végük gyakran fonálszerűen elvékonyodik. A virágok emiatt nagy kiterjedésűnek tűnhetnek akkor is, ha az egyes virágrészek keskenyek.
Az ajak rendszerint szélesebb, mint a többi virágtakaró-levél, és a virág központi részén található. A színeződés fajonként változó: előfordulnak zöldes, sárgás vagy világos alapszínű virágok, barna, vörösesbarna vagy sötétebb foltokkal, rajzolatokkal.
A virágzat többnyire oldalhelyzetű, az álgumó tövének közeléből fejlődő fürt. A virágok száma, mérete, illata és színmintázata fajonként eltérő.
A nemzetség különösen érdekes a beporzás szempontjából. Egyes Brassia fajok virágai olyan alakúak, hogy a pókra vadászó darazsak számára egy pókot idézhetnek. A darázs támadása közben érintkezhet a virág ivarszerveivel, és így elősegítheti a beporzást. Ez a jelenség a nemzetség egyes fajainál dokumentált, ezért nem tekinthető automatikusan minden Brassia fajra egyformán jellemzőnek.
Termés
A termés toktermés, amely éréskor felnyílik, és nagyszámú, rendkívül apró magot bocsát ki. A termés pontos alakja, mérete és érett kori színe fajonként eltérhet; ezek a bélyegek a nemzetség egészére egységesen nem adhatók meg.
Elterjedés és élőhely
A Brassia nemzetség őshonos elterjedési területe Dél-Floridától Mexikón át Közép-Amerika és a trópusi Dél-Amerika számos országáig terjed. A Kew adatbázisa többek között Belize, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, Ecuador, Guatemala, Guyana, Haiti, Honduras, Jamaica, Nicaragua, Panama, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területéről tart nyilván fajokat.
A fajok többsége nedves trópusi élőhelyeken, fák ágain vagy törzsén él. Az epifita életmódhoz alkalmazkodott gyökérzetük a levegő páratartalmából és a csapadékból származó nedvességet hasznosítja. A különböző fajok tengerszint feletti elterjedése és hőmérsékleti igénye eltérő lehet.
Kultúrában tartás
A Brassia fajok termesztésénél fontos a jó légmozgás, a gyökerek megfelelő szellőzése és a faj igényeihez igazított páratartalom. Epifita orchideákként rendszerint laza, levegős közegben vagy megfelelően rögzített növényként nevelhetők.
A növekedési időszakban rendszeres öntözést igényelhetnek, de a gyökerek tartós vízborítását kerülni kell. Az öntözések gyakoriságát a hőmérséklethez, a páratartalomhoz, a közeghez és az adott faj természetes élőhelyéhez célszerű igazítani.
A nemzetség valamennyi fajára egységes hőmérsékleti, fény- és nyugalmi előírás nem adható meg. A sikeres tartáshoz ezért a konkrét faj igényeit kell figyelembe venni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló nemzetségek
A Brassia legjellegzetesebb bélyegei a megnyúlt, keskeny, gyakran fonálszerű csúcsban végződő csésze- és sziromlevelek, valamint a rendszerint egy vagy két levelű álgumók. A virágok pókszerű megjelenése miatt a nemzetséget angolul „spider orchid” néven is említik.
A Brassia korábban több, ma szinonimaként kezelt nemzetségnevet is magában foglaló taxonómiai történettel rendelkezik. A Ada, Brachtia, Brassiopsis, Mesospinidium és Oncodia neveket a Kew jelenlegi adatbázisa a Brassia szinonimái között sorolja fel.
Taxonómia és filogenetika
A Brassia a kosborfélék (Orchidaceae) családjába és a növények Asparagales rendjébe tartozik. A nemzetség nevét Robert Brown 1813-ban publikálta. A Kew Plants of the World Online adatbázisa elfogadott nemzetségként kezeli, és mintegy 70 elfogadott fajt sorol ide.
A nemzetség taxonómiai értelmezése a korábbi szakirodalomban változott. Egyes fajokat régebben más nemzetségekbe helyeztek, vagy külön nemzetségekben tárgyaltak; a modern rendszerezés ezeket a neveket részben a Brassia szinonimáiként kezeli. A nemzetség rendszertani vizsgálataiban a morfológiai bélyegek mellett a virágok felépítése, illata és a beporzás biológiája is fontos szerepet kapott.
Forrás
A(z) „Brassia” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.