Pilosocereus pachycladus X

Tudományos név

Pilosocereus pachycladus F. Ritter, 1979

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Típuspéldány

Első leírása: *Kakteen Südamerika* 1: 70–71. 1979

Szinonimák

• Pseudopilocereus pachycladus (F. Ritter) P. V. Heath
• Pseudopilocereus pernambucoensis (F. Ritter) P. V. Heath
• Érvényes név és szinonimák a Pilosocereus pachycladus X taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fatermetű, oszlopos kaktusz, amely 1–10 méteres (vagy annál magasabb) magasságot is elérhet. Az alapnál elágazhat, vagy jól fejlett törzset növeszt, amelyből számos felálló, kékeszöld, ezüstös árnyalatú hajtás ered. Elegáns habitusa miatt gyakran „miniatűr kék Saguaro”-ként említik. Ez az egyik legkékebb oszlopkaktusz. A hajtások 5,5–11 cm átmérőjűek, színük türkiz, égkék vagy világos kékeszöld.

Bordák

5–19 darab, egyenesek, 15–35 mm szélesek, 12–24 mm mély árkokkal. A keresztirányú redők csak a hajtáscsúcsokon láthatók.

Pseudocephalium

Idősebb példányokon a virágzó areolák gyakran kissé elkülönülnek a vegetatív résztől. A hajtások csúcsi részén egy vagy több bordán helyezkednek el, ahol sűrű, puha, narancsszínű vagy fehér szőrzetet fejlesztenek.

Areolák

3–10 mm átmérőjűek, 2–12 mm távolságban, fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak, hosszú fehér sörtékkel. A virágzó areolák különösen szőrösek.

Tövisek

Áttetszőek, sárgás árnyalattal, idővel elszürkülnek.

• Peremtövis: 8–18 darab, a bordákhoz simulva, 5–15 mm hosszúak.
• Középtövis: 1–12 darab, egyenesek, felfelé irányulnak, 1–30 mm hosszúak.

• Pilosocereus pachycladus subsp. pachycladus
• 
  Rigerszki Zoltán

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, fehéres virágok, külső lepelleveleik zöldes vagy vöröses árnyalatúak. A virágok mérete változó, 4–7 cm hosszúak, 22–45 mm átmérőjűek. A bimbók sötét bíborvörösek, tompák vagy hegyesek lehetnek.

Virágzási időszak Európában: nyáron, éjszaka nyílnak, és másnap is nyitva maradnak. Természetes élőhelyén októberben virágzik, és januárban érlel termést. Csak nagyobb, legalább 1 méter magas példányok virágoznak.

Termés

Laposan gömbölyű, vörösesbíbor színű termések, amelyek oldalirányú hasadással nyílnak fel. A gyümölcshús bíbor vagy piros, a termés a száraz virágmaradványt megtartja.

• Magja: fényes, fekete.

Citogenetika

Kromoszómaszám: 2n = 22/44

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília: Piauí, Ceará, Rio Grande do Norte, Paraíba, Pernambuco, Alagoas, Sergipe és Bahia államok.

Kultúrában tartás

Lassú növekedésű, de megfelelő vízellátással, meleggel és tápanyag-utánpótlással gyorsítható a fejlődése. Nyáron napos helyet kedvel, akár tűző napot is. Szobanövényként legalább 4–6 óra közvetlen napfényt igényel.

Nyáron rendszeres öntözést igényel, télen szárazabban kell tartani. Cserepe legyen jó vízelvezetésű, a talaj enyhén savanyú és nagyon laza (pl. pumice, vulkanit, perlit keverékével). Szabadban fagymentes területeken nevelhető, télen 12 °C felett tartsuk, de rövid ideig száraz állapotban 0–5 °C-ot is elvisel.

Kétévente ajánlott átültetni. Fontos, hogy ne használjunk zsíros olajokat vagy növényápoló szereket (pl. neem olaj, paraffinolaj, rovarölő szappan), mert ezek roncsolják a jellegzetes kék szárszínt.

Szaporítása magról vagy dugványról történhet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Pilosocereus pachycladus subsp. pachycladus: 5–12 magas, széles bordával rendelkezik, a középtövisek hosszabbak és jól elkülönülnek a peremtövisektől. A virágzó areolák erősen szőrösek.
• Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis (F. Ritter) Zappi: 13–19 alacsonyabb, vékonyabb bordával rendelkezik, a közép- és peremtövisek hasonló hosszúságúak, nehezen megkülönböztethetők. A virágzó areolák kevésbé szőrösek.

Egyéb

Az egyik leglátványosabb, kék színű oszlopkaktusz, habitusa miatt dísznövényként is nagyra becsülik.

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Rigerszki Zoltán
• Lektorálta:
• Forrás: