Ugrás a tartalomhoz

Mammillaria aureilanata

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2025. július 23., 07:41-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Mammillaria aureilanata'' BACKEBERG, 1938 '''A tudományos név státusza:''' érvényes '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, jelentése mellbimbó, kis emlő – átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utalnak. A fajnév jelentése: „sárgagyap…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tudományos név

Mammillaria aureilanata BACKEBERG, 1938

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, jelentése mellbimbó, kis emlő – átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utalnak. A fajnév jelentése: „sárgagyapjas” vagy „aranygyapjas”, a latin *aureus* = sárga, aranysárga és *lanatus* = gyapjas szavakból. A faj széltöviseire utal.

Felfedezésének története

Első leírása: Mammillaria aureilanata BACKEBERG, Beitr. Sukkulentenk. Sukkulentenpflege 1938: 13

Szinonimák

  • Mammillaria cephalophora QUEHL, 1914
  • Mammillaria aureilanata var. alba BACKEBERG, 1961
  • Neomammillaria aureilanata (BACKEBERG) Y. ITO, 1963
  • Ecobariopsis aureilanata (BACKEBERG) DOWELD, 2000
  • Ebnerella aureilanata (BACKEBERG) BUXBAUM, 1951
  • Chilita aureilanata (BACKEBERG) BUXBAUM, 1954

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria aureilanata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános, csak kifejlett állapotban sarjadzik. Fényes sötétzöld, répagyökerű, vizes testnedvű. Saját gyökéren 15–50 mm szélesre és 30–50 mm magasra nőhet.

Szemölcsök

Kb. 10 mm hosszúak, hengeresek.

Axillák

Areolái és axillái csupaszok. Az areolák száma 50–70 db (egy másik forrás szerint, szintén BACKEBERG: 75–86 db).

Tövisek

  • Peremtövisek: Hajszerűek, 6–20 mm hosszúak, a hajtás felületét beborítják.
  • Középtövis: Nincs.

A tövisek fiatalon halványsárgák, később mészfehérek.

Generatív test

Virág

Kb. 30 mm hosszú.

  • Külső lepellevelek: Halványzöldek, pirosas-zöld középcsíkkal, szélük halványabb.
  • Belső lepellevelek: Fehérek vagy halványrózsaszínűek, sötétrózsaszín középcsíkkal. A var. alba forma virágai sötétrózsaszínűek.
  • Porzószálak: fehér vagy halvány rózsaszín
  • Portokok: sárga vagy narancsszínű
  • Bibeszál: zöldesfehér vagy sárgásrózsaszín
  • Bibe: sárga, 5–7 ágú

Termés

Sötétrózsaszín vagy piros.

  • Magja matt fekete, 1 mm-nél keskenyebb.

Elterjedés és élőhely

Mexikóban, San Luis Potosí államban, Guadalcázar és Cerritos környékén található, 1400–1900 m tengerszint feletti magasságban. Sík, kopár vagy nagyon gyér növényzetű helyeken él.

Éghajlati tényezők: Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, a decemberi átlag 14 °C, a júniusi pedig 19 °C. Az éves csapadékmennyiség 350 mm, amely jellemzően néhány alkalommal májustól szeptemberig hullik. Száraz időszakban a növény a talajba húzódik, ilyenkor csak a felső tövisek látszanak ki.

Kultúrában tartás

Magvetése nem okoz gondot, a magok jól kelnek. Későbbi nevelése azonban nehezebb, mert a sok finom tövis között megbújó vízcseppektől gombafertőzést kaphat. Répaszerű gyökere miatt nagyon jó vízáteresztő talajt igényel. Feloltva könnyebben nevelhető, de saját gyökerén is hosszú ideig tartható megfelelő odafigyeléssel. Öntözésnél ajánlott a felszívatásos módszer, így elkerülhető a tövisek között maradó víz.

Egyéb

A fajt valójában először Leopold QUEHL írta le 1914-ben Mammillaria cephalophora néven. Ez a név azonban nem érvényes, mivel már korábban SALM-DYCK használt egy azonos nevű leírást, amely akkor még érvényben volt. A régi név ma a Coryphantha pycnacantha fajhoz tartozik.

Szerzők és forrás

  • Kép és szöveg: FÜLEKI József
  • Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 254. kártya