Mammillaria beneckei

Tudományos név

Mammillaria beneckei EHRENBERG, 1844

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „mamilla” szóból ered, amely mellbimbót, kis emlőt, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utal. A fajnév Stephan (Etienne) BENECKE (1808–1879) Mexikóba kivándorolt német kereskedőnek állít emléket, aki ott 1875-ben megalapította a Camara Nacional de Comercio-t (Nemzeti Kereskedelmi Kamara).

Típuspéldány

Gyűjtő: EHRENBERG

Első leírása: Allgemeine Gartenzeitung 12:401, 1844

Az aktuális nemzetségbe helyezte: EHRENBERG

Szinonimák

• Neomammillaria nelsonii BRITTON et ROSE
• Chilita nelsonii BRITTON et ROSE, 1926
• Oehmea nelsonii BUXBAUM, 1951
• Mammillaria balsasensis BOEDEKER, 1931
• Mammillaria nelsonii (BRITTON et ROSE) BOEDEKER, 1933
• Mammillaria aylostera WERDERMANN, 1938
• Mammillaria colonensis CRAIG, 1945
• Mammillaria balsasoides CRAIG, 1945
• Dolichothele balsasoides (CRAIG) BACKEBERG, 1961
• Dolichothele beneckei (EHRENBERG) BACKEBERG, 1961
• Oehmea beneckei (EHRENBERG) BUXBAUM, 1951

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria beneckei taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás a nyomott gömbtől a rövid oszlop alakig fejlődhet, szinte mindig sarjadzik, nem karógyökerű. A virágzó példányok 45–200 mm magasak és 45–80 mm szélesek. A fiatal példányok csúcsa kissé lekerekített, besüllyedt.

Szemölcsök

Víznedvűek, puha húsúak, kúp alakúak, egymás mellett állók. Méretük: 8–10 mm hosszú, 5–6 mm széles. Színük sötétzöld, gyakran vöröses színezéssel.

Axillák

Kezdetben csupaszok vagy gyapjasak, később csupaszok maradnak, vagy néhány fehér sörtével fedettek.

Tövisek

• Peremtövisek: 10–18 db fehér, 3–7 mm hosszú, merev sörte. Az alsók hosszabbak, egyenesek vagy hajlottak, fehéresen érdesek, kissé előre állók.
• Középtövis: 2–4 db vékony, tűszerű, 6–20 mm hosszú. Egyenesek, az alsó gyakran horgas. Világosbarna, felül fekete.

Generatív test

Virág

A csúcs közelében, körben nyílnak, rövid életűek, általában egyesével. Kerék formájúak, 30–50 mm hosszúak és szélesek, sötétsárga színűek.

• Külső lepellevelek: Számosak, széles lándzsa alakúak, fogazottak vagy lekerekítettek, barnásvörösek, alul sárgásak vagy világoszöldek.
• Belső lepellevelek: Széles lándzsa alakúak, 20–25 mm hosszúak, 6–8 mm szélesek, ép szélűek vagy csipkézettek, legtöbbször tompa csúccsal, aranysárga, felül narancssárga.
• Porzószálak: 4–5 mm hosszúak, a csőhöz nőttek, 2 mm-re emelkednek ki, narancssárgák.
• Portokok: Nagy, kerek, tojássárga színű.
• Bibeszál: A csőhöz hozzánőtt, szabad része 6–7 mm hosszú, világossárga.
• Bibe: 2–3 ágú, 3 mm hosszú, vastag.

Termés

Kb. 10 hónap alatt érik be. Karcsú buzogány alakú, kis virágmaradvánnyal. Vékony bőrű, puha, 20–40 mm hosszú, 5–8 mm vastag, fényes piros színű. Általában 1–9 szem magot tartalmaz.

• Magja: Fekete, kerek-léggömb formájú, 2–3 mm átmérőjű. A maghéj durván mintázott, köldöke nagy, háromszög-hosszúkás, fehér.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó – nyugati és déli államok, Jalisco–Oaxaca között

Élőhely: Sziklafalakon, repedésekben, domboldalakon, dombtetőkön, ritkás cserjék és fák között

• Növénytársulás, életmód: Általában közönséges, tömegével található. Sarjak könnyen leválnak és gyökeresednek. Összmegjelenésében kevéssé változékony.

Kultúrában tartás

Nagy elterjedési területe és közönséges volta ellenére termesztésben ritka. Sarjakról könnyen szaporítható. Magjai közel 100%-os csírázással indulnak, a magoncok gyorsan fejlődnek, második évre virágoznak. Talajban nem válogatós, de savanyú földet kedvelhet. Melegben bő, gyakori öntözést igényel. Bár élőhelyén félárnyékban nő, itthon ne árnyékoljuk túl. Élénkzöld testszínén a pirosas pigmentáció a megfelelő fényt jelzi (bő délelőtti nap). Virágait tömegesen hozza júniustól, de csak egy délelőttig nyílnak. Helyét gondosan válasszuk meg, mert horgas tövisei könnyen beakadnak ruhába, bőrbe. Télen minimum 10 °C-on, teljesen szárazon, világos helyen tartsuk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A horgas középtövisek, nagy sárga virágok, valamint a magok mérete és alakja egyaránt jól elkülöníti más fajoktól. Régen sok közeli rokon fajt írtak le külön-külön, ma ezek többsége ennek a fajnak a szinonimája. Összmegjelenésében kevéssé változékony, a sok szinonima inkább annak köszönhető, hogy régen nem fogadták el, hogy egy faj ilyen nagy elterjedésű lehet, valamint a különböző leírók nem tudtak a másik munkájáról.

Egyéb

Régi rendszertani félreértések miatt számos szinonimával rendelkezik. Kiterjedt elterjedési területe ellenére termesztésben alulreprezentált faj.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: FÜLEKI József
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 226. kártya