Mammillaria bocasana subsp. eschauzieri

Tudományos név

Mammillaria bocasana subsp. eschauzieri W. A. FITZ MAURICE & B. FITZ MAURICE, 1995

A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, melynek jelentése mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös felépítésére utal. A faj nevét típus élőhelyének nevéből képezték: a Sierra de Bocas hegységből Mexikóban, San Luis Potosí államban. Az alfaj Louis ESCHAUZIER nevét viseli, aki egy ranch tulajdonosa volt ugyanott, és 1906 körül hunyt el. Lásd még az „Egyéb” szakaszt.

Típuspéldány

San Luis Potosí állam, Mexikó

Első leírása: J. Mammillaria Soc. 35(2): 17, 1995

Az aktuális nemzetségbe helyezte: W. A. FITZ MAURICE & B. FITZ MAURICE

Szinonimák

• Mammillaria hirsuta BOEDEKER, 1919
• Mammillaria hirsuta var. grandis REPPENHAGEN
• Mammillaria knebeliana BOEDEKER, 1932
• Mammillaria kunzeana BOEDEKER & QUEHL, 1912

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria bocasana subsp. eschauzieri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magányos, élőhelyén ritkán sarjadzik. 12 cm magas, 8 cm széles.

Axillák

Finom, fehér sörtékkel borítottak.

Tövisek

• Peremtövisek: 20–30 db, 4–15 mm hosszúak, nagyon vékonyak, fehérek, csúcsuk enyhén barnás lehet, felületük sima.
• Középtövis: 1–7 db, 15–25 mm hosszúak. Színük alul világosabb, középen sötétebb barna, felül sötétbarna vagy fekete. Egy középtövis mindig kampós, ez a leghosszabb és leggyakrabban legsötétebb. Az egyenes középtövisek kisebb-nagyobb mértékben bolyhosak lehetnek.

Generatív test

Virág

1,5 cm hosszú és 1,5–2 cm széles, halványsárga színű, a lepelleveleken különböző erősségű rózsaszín középcsíkkal.

Termés

Nyúlt, bogyószerű, 20 mm hosszú, 5 mm átmérőjű.

• Magja: Vöröses- vagy világosbarna.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí és Zacatecas államok, 1900–2250 m magasságban.

Élőhely: San Luis Potosí: El Aguaje, Ahualulco, Yerba Buena; Zacatecas: Saldana-tól keletre, Santa Teresa-bánya, Pinos-tól északnyugatra. Mészkőn, homokkőn vagy vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajokon, sziklarepedésekben, vagy aprózódott kőzeten él. Szikladarabok, törpecserjék, más pozsgások, ritkás pázsitfüvek nyújtanak számára némi árnyékot.

• Éghajlati tényezők: Nem részletezve.

• Növénytársulás, életmód: Sziklalakó, szárazságtűrő pozsgás.

Kultúrában tartás

Kultúrában megegyezik a M. bocasana fajjal. Saját gyökerén könnyen és jól tartható, általában sarjad, így vegetatív szaporítása nem probléma. Kissé visszafogott öntözéssel tartható igazán dekoratív állapotban. Magasabb humusztartalmú talajban hajlamos túlfejlődésre („elhízás”). Nyáron napfényen, mérsékelt árnyékolással, télen teljesen szárazon, +2 – +10 °C között tartsuk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A kampós középtövis és a halványsárga, rózsaszínes virágok alapján elkülöníthető. A taxont gyakran M. hirsuta vagy M. knebeliana fajokkal hozzák kapcsolatba.

Egyéb

A taxont a jelenlegi rendszertan a Mammillaria bocasana szinonimájának tartja, nem ismeri el alfaji státuszát. Alaktani jellemzői alapján jól megkülönböztethető, és a gyűjteményekben gyakran saját néven szerepel. Az „eschauzieri” név írásmódja sokféleképpen szerepel a szakirodalomban – legalább 8 változat ismert (pl. „Eschanzier”). COULTER is ezt a hibás változatot használta Cactus eschanzieri leírásakor 1894-ben. Az eredeti növényt COULTER egy nagyobb anyaggal együtt kapta Louis ESCHAUZIER-től 1891-ben. A leírt taxont többen más nemzetségekbe sorolták (Chilita, Neomammillaria, stb.), míg végül CRAIG 1945-ben visszakeresztelte a Mammillaria nemzetségbe. Az itt tárgyalt taxont gyakran azonosítják COULTER eschanzieri fajával, azonban az eredeti leírás (3 cm-es, nem sarjadó növény, „pubescent” tövisek, 15–20 peremtövis, tojásdad, 10 mm-es termés) nem illik a bocasana faj egyetlen formájára sem.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: FÜLEKI József
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 445. kártya