Mammillaria amajacensis

Tudományos név

Mammillaria amajacensis BRACHET, M. LACOST & F. OTERO, 1991

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A fajnév a típuslelőhelyről, a mexikói Rio Amajac-völgyről kapta nevét.

Típuspéldány

Gyűjtők: BRACHET, M. LACOST és F. OTERO Hely: Mexikó, Hidalgo állam, Rio Amajac-völgy Első leírás: Journal of the Mammillaria Society 31(1): 6, 1991

Szinonimák

Nem ismertek szinonimái. Érvényes név és szinonimák a Mammillaria amajacensis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos, lapított gömb vagy gömb alakú, sötétzöld színű. A csúcsa laza tövis- és gyapjúborítással fedett. Tejnedvet tartalmaz.

Szemölcsök

Nagyok, szélesek, kúpos alakúak, szilárd szerkezetűek.

Axillák

Fiatalon, különösen a generatív zónában, sűrű fehér gyapjú borítja.

Areolák

Kerekek, rövid, fehér gyapjúval fedettek, amely idővel lekopik.

Tövisek

• Középtövis: nincs
• Peremtövisek: 2 db, ritkán 4 db is lehet. Kezdetben sötétbarnák vagy feketék, később kiszürkülnek. Az alsó tövis 25–30 mm hosszú, a felső általában ennek a fele. Egyenesek, fel- és lefelé állók. Ha 4 tövis fejlődik, a két kisebb oldalra mutat.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, rózsaszínes krémszínű, sötétebb középcsíkkal.

• Külső lepellevelek: fehéres-rózsaszínes szélűek, alul barnásak, felül rózsaszín középcsíkkal.
• Belső lepellevelek: lándzsa alakúak, fehérek, széles rózsaszín középcsíkkal.
• Porzószálak: alul fehérek, felül rózsaszínűek.
• Portokok: sárgák.
• Bibeszál: alul fehér, felül rózsaszínű, kissé túlnyúlik a porzószálakon.
• Bibe: 4–6 ágú, sárga.

Termés

Piros, kissé hosszúkás bogyó, elszáradt virágmaradvánnyal.

Mag

Sötétbarna.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Hidalgo állam

Élőhely: 1700–1950 m tengerszint feletti magasságban, Rio Amajac-völgy: Santa Maria Amajac és Puente de Dios (Actopan önkormányzat) térsége.

• Éghajlati tényezők: nincs megadva

Kultúrában tartás

—

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a csak 2 (ritkán 4) hosszú, elálló peremtövis, valamint a gyapjas axillák. Virágainak színe és a középcsíkos sziromlevelek is segítik az azonosítást.

Egyéb

—

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: FÜLEKI József
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 306. kártya