Mammillaria baumii

Tudományos név

Mammillaria baumii BOEDEKER, 1926

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, melynek jelentése mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös felépítésére utal. A faj a német kertész és botanikus, Hugo BAUM (1867–1950) nevét viseli, aki 1899–1900-ban angolai, 1925-ben pedig mexikói gyűjtőúton vett részt.

Típuspéldány

Gyűjtő: Hugo BAUM; hely: Mexikó, Tamaulipas, San Vicente környéke

Első leírása: Zeitschrift für Sukkulentenkunde 2:238, 1926

Az aktuális nemzetségbe helyezte: BOEDEKER

Szinonimák

• Mammillaria radiaissima CRAIG, 1945
• Dolichothele baumii (BOEDEKER) BACKEBERG, 1951
• Ebnerella baumii (BOEDEKER) BUXBAUM, 1951
• Mammillaria baumii var. radiaissima (CRAIG) NEUTEL., 1985 (nom. inval.)

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria baumii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gazdagon sarjadó növény. Hajtásai gömbölyűek vagy oválisak, átmérőjük elérheti a 6 cm-t, hosszuk 8 cm lehet. A hajtáscsúcs besüllyedt. Erős főgyökérrel rendelkezik.

Szemölcsök

Víznedvű, 8:13 spirálarány szerint rendezettek, hengeresek vagy rövid kúposak, 8–10 mm hosszúak, tövüknél 5 mm szélesek. Színük középzöld, az axillákban világosabb árnyalatúak.

Axillák

Areolái kerekek, 1 mm átmérőjűek, kezdetben fehérgyapjasak, később csupaszok. A fiatal axillákban kevés fehér gyapjú figyelhető meg.

Tövisek

• Középtövis: 5–6 db, egyenesek, finom, tűszerűek, felületük sima. Színük halványsárga, tövük barnás. Vízszintesek vagy kissé elállók.
• Peremtövisek: Hajszálvékonyak, kuszák, számuk 30–35 db, hosszuk 6–15 mm. Színük áttetsző fehér.

• Mammillaria baumii
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Széles, tölcsér alakú virágai a hajtáscsúcs körül nyílnak. Méretük: 25 mm hosszú, 30 mm széles.

• Külső lepellevelek: 20 mm hosszúak, 2–3 mm szélesek, zöldessárgák, a külső oldalukon rózsaszín középcsík fut végig.
• Belső lepellevelek: Fényesek, kénsárgák, lándzsa alakúak, hegyesek. Szegélyük ép vagy enyhén szabdalt, hosszuk 20 mm, szélességük 3 mm.
• Porzószálak: Alul fehéresek, felül sárgásak.
• Portokok: Fényes narancssárgák.
• Bibeszál: Zöldes.
• Bibe: Fényes zöld, 4–5 ágú.

Termés

Szürkészöld, ovális alakú, 10 mm széles, 15 mm hosszú.

• Magja: Sötétbarna, 1 mm-es.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam Élőhely: San Vicente környékén, ritkás cserjék alatt, áprilisi virágzás idején.

• Éghajlati tényezők: Éves középhőmérséklet: 22 °C, téli (december–január) közép: 15 °C, nyári (május–szeptember) közép: 25 °C, éves csapadék: kb. 510 mm, főleg áprilistól októberig

• Növénytársulás, életmód: Hegyi száraz területeken, lombhullató cserjék alatt, árnyas sziklarepedésekben. Előfordul lombhullató, sűrű erdővel borított dombokon is, de inkább szórt fényt kedvel, nem mély árnyékot.

Kultúrában tartás

A Dolichothele alnemzetség tagjai, így ez a faj sem kedveli a folyamatos tűző napfényt. Bár elviseli, jobban fejlődik, ha a déli napsütés idejére kissé árnyékoljuk. A hirtelen tavaszi napsütés károsíthatja. Erős karógyökere miatt érzékeny az öntözésre: a gyökérnyak könnyen fertőződik, ezért ajánlott kavicsok közé ágyazni. Pangó vízre érzékeny, ezért talaja legyen nagyon jó vízáteresztő. Télen a 5–10 °C közötti, száraz tartást jól viseli. Megfelelő tartás mellett szépen virágzó telep nevelhető belőle.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A hajtások formája, a tövisek sűrűsége és a virágok színe jól elkülöníti más Mammillaria fajoktól, különösen a hasonló Dolichothele csoport tagjaitól.

Egyéb

BAUM a VIERECK-kel közös gyűjtésből származó példányokat a KLISSING kertészetbe küldte. Itt talált rá Friedrich BOEDEKER, az ismert Mammillaria-szakértő, aki először M. cephalophora-nak (ma M. aureilanata) vélte, majd felismerte új fajként, és M. baumii néven írta le.

Veszélyeztetettség

Nincs pontos adat az IUCN vagy CITES listákon. Élőhelye korlátozott, így potenciálisan érzékeny lehet az élőhelyrombolásra.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: FÜLEKI József
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 587. kártya