Kategória:Aristaloe
Tudományos név
- Aristaloe (A. Berger) Boatwr. & J.C.Manning, 2014
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin arista (szálka, kalász szálkája) és az Aloe nemzetségnév összetételéből származik. Az elnevezés a levelek csúcsán található hosszú, fehér, szálkaszerű hegyre utal, amely a faj egyik legfontosabb határozóbélyege. Az Aloe név görög (aloē) és latin közvetítéssel valószínűleg sémi eredetű (arab alloeh), jelentése keserű, fényes anyag, utalva a növények víznedvű tartalmára.
Típus
- Aristaloe aristata (Haw.) Boatwr. & J.C.Manning
- Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben az Aloe nemzetségen belüli szekcióként (Aloe sect. Aristatae).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: James S. Boatwright és John Charles Manning, 2014
Aristaloe aristata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe sect. Aristatae A. Berger
- Tulista sensu G.D.Rowley
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A nemzetség egyetlen faja alacsony termetű, évelő szukkulens. A szár rendkívül rövid, szinte hiányzik, a növény tőrózsát (rosetta) alkot. A hajtás sarjadzásra hajlamos, így sűrű csoportokat képez. A levél (vagy levelek) lándzsás, sötétzöld, felületét apró, fehér, szemcsés szemölcsök borítják, amelyek gyakran sorokba rendeződnek. A levelek éle finoman fogazott, a csúcsuk pedig jellegzetes, hosszú, fehér szálkában végződik. A gyökérzet húsos, rostos. A növényen nem találhatók bordák, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis.
Generatív test
Virág
A virágzat egyszerű vagy gyengén elágazó fürt, amely akár 50 cm magasra is megnőhet. A virág csőszerű, narancsvörös vagy lazacszínű.
- Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, bázisánál összeforrt, csövet alkot, a csúcsán a lepelcimpák kissé szétállók.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál a lepelcsövön belül maradnak vagy csak alig emelkednek ki belőle. A portokok kicsik, a termő felső állású, a bibe egyszerű.
Termés
Hosszúkás toktermés, amely száradva kopácsokkal nyílik.
- Magja: Apró, sötét, szárnyas magvak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Őshonos a Dél-afrikai Köztársaság (Kelet-Fokföld, KwaZulu-Natal, Szabadállam, Észak-Fokföld tartományok) és Lesotho területén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Hegyvidéki régiók lakója, gyakran megtalálható magaslati gyepekben és sziklás kibúvásokon. Jól alkalmazkodott a hidegebb éghajlathoz, a többi aloé-féléhez képest kiemelkedő a fagytűrése.
Kultúrában tartás
Széles körben elterjedt dísznövény. Kedveli a világos helyet, de a tűző naptól óvni kell, mert levelei megvörösödhetnek. Kiváló vízáteresztő talajt igényel. Szárazon tartva mérsékelt fagyokat is elvisel, ezért sziklakertekbe is ültetik védett helyre.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít egyes Haworthiopsis (korábban Haworthia) fajokra (pl. H. attenuata), de azok virágszerkezete eltérő. Az Aloe nemzetségtől a levélcsúcsi szálka és a molekuláris genetikai különbségek választják el.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint az Asphodelaceae család Asphodeloideae alcsaládjába tartozik. Korábban az Aloe nemzetség része volt, de a 2014-es filogenetikai revízió során önálló, monotipikus nemzetségbe sorolták, mivel közelebbi rokonságban áll a Gonialoe és Tulista nemzetségekkel, mint a valódi Aloe fajokkal.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.