Aloiampelos ciliaris
Tudományos név
- Aloiampelos ciliaris (Haw.) Klopper & Gideon F.Sm., 2013
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin aloe (a görög aloē (ἀλόη) szóból) és a görög ampelos (ἄμπελος) szavak összetétele. Az aloe vélhetően sémi eredetű (arab alloeh), jelentése keserű vagy fényes, utalva a növények víznedvű tartalmára. Az ampelos jelentése szőlőtő vagy kúszónövény (Liddell–Scott–Jones szerint), amely a nemzetség kúszó növekedési formájára utal.
- A faji jelző, a ciliaris a latin cilium (szempilla) szóból származik, ami a levelek alapjánál, a szárat körülölelő hüvelyen található jellegzetes fehér, fogazott szegélyre utal, amely “pillás” megjelenést kölcsönöz a növénynek.
Típus
- Aloiampelos ciliaris (Haw.) Klopper & Gideon F.Sm.
- Első leírása: Adrian Hardy Haworth írta le először Aloe ciliaris néven 1825-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Olwen Megan Klopper és Gideon Francois Smith, 2013
Aloiampelos ciliaris képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe ciliaris Haw.
- Aloe ciliaris var. ciliaris
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény gyors növekedésű, kúszó vagy kapaszkodó habitusú szukkulens. A szár vékony, hosszú, gyakran elágazó, és képes akár 5-10 méteres hosszúságot is elérni, ha van mire támaszkodnia. A hajtás rugalmas, idős korban az alapja kissé fásodik.
A levelek (vagy levél) húsosak, lándzsásak, sötétzöldek, spirálisan helyezkednek el a száron. A levelek széle finoman fogazott. A legfontosabb határozóbélyeg a szárat körülölelő levélhüvely, amelynek szegélyén jellegzetes, fehér, szőrszerű pillák (szempilla-szerű fogak) találhatók. A gyökérzet rostos és jól rögzíti a kapaszkodó növényt. A növényen nem találhatók bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis.
Generatív test
Virág
A virágzat egyszerű, felálló fürt, amely általában 15-30 cm hosszú. A virág tubularis (cső alakú), élénk narancsvörös vagy skarlátvörös színű, a csúcsa gyakran sárgás vagy zöldes.
- Takarólevelek: A lepellevél hat tagú, összeforrt csövet alkot, a szabad lepelcimpák rövidek.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál hosszan kinyúlnak a lepelcsőből. A portokok kicsik, a termő felső állású, a bibe egyszerű.
Termés
Hosszúkás, háromrekeszű toktermés.
- Magja: Apró, sötét, szögletes magvak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Őshonos a Dél-afrikai Köztársaság területén, főként a Kelet-Fokföld (Eastern Cape) tartományban, de betelepítve megtalálható a világ számos mediterrán éghajlatú vidékén is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban száraz bozótosokban (thicket), erdőszéleken és partmenti dűnéken fordul elő, ahol a környező növényzetre támaszkodva kapaszkodik felfelé. Jól bírja a szárazságot és a szeles parti körülményeket.
Kultúrában tartás
Rendkívül népszerű dísznövény kerítések, rácsok befuttatására. Fényigényes, de félárnyékban is szépen fejlődik. Jó vízáteresztő talajt igényel. A fagyot csak kismértékben és rövid ideig viseli el, ezért hidegebb éghajlaton teleltetni kell. Dugványozással nagyon könnyen szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A legfontosabb megkülönböztető bélyeg a levélhüvely szélén található fehér pillák sora, amely a rokon fajoknál (pl. Aloiampelos tenuior) hiányzik vagy sokkal kevésbé kifejezett. Kúszó életmódja és vékony szára élesen elválasztja a tőrózsás Aloe fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján az Asphodelaceae családba tartozik. Korábban az Aloe nemzetség része volt, de a molekuláris genetikai kutatások alapján 2013-ban a kúszó aloékat külön nemzetségbe (Aloiampelos) sorolták át.