Kategória:Pentapetalae

• A Pentapetalae elnevezés a görög penta (πέντα – öt) és petalon (πέταλον – levél, szirom) szavakból tevődik össze, jelentése „öt szirmúak”. A tudományos nevet Cantino és Donoghue vezette be 2007-ben. Az elnevezés arra a meghatározó morfológiai bélyegre utal, hogy ebben a kládban vált általánossá és rögzültté az öttagú (pentamer) virágszerkezet, amely a bazális eudicots csoportokban (pl. Ranunculales) még változékony vagy spirális elrendezésű volt. A klasszikus görög (LSJ) és botanikai latin (Stearn) források szerint a petalum kifejezés a modern botanikában kifejezetten a párta elemeit, a sziromleveleket jelöli.

• Típustaxon: ; mivel ez a rend képviseli a klád egyik legősibb, de már stabilizált virágszerkezetű ágát.
• Első leírása: Cantino, Philip D. és mtsai: Towards a phylogenetic nomenclature of Tracheophyta, 2007.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rang nélküli kládként definiálták a PhyloCode rendszerében.

• Dicotyledoneae (részben)
• Valódi kétszikűek (magcsoport)

A klád rendkívül változatos vegetatív felépítéssel rendelkezik. A hajtás lehet lágyszárú, cserje vagy fa termetű. A szár keresztmetszetében a szállítónyalábok gyűrű alakban helyezkednek el, ami lehetővé teszi a kambium általi másodlagos vastagodást. A levél (vagy levelek) erezete szinte minden esetben hálózatos. A gyökérzet alapja a főgyökérrendszer. Szukkulens csoportjaiknál (pl. ) a szár erősen módosult, víztároló alapszövettel rendelkezik, felületén bordák, szemölcsök, axillák és areolák találhatók. A levelek gyakran redukáltak, vagy mint tövisek (például középtövis és peremtövis) funkcionálnak.

A legfontosabb szünapomorfia a virág körönkénti (örvös) felépítése, ahol a tagok száma leggyakrabban öt (pentamer). A virágzat formája rendkívül változatos.

• Takarólevelek: Jellemző a kettős virágtakaró: elkülönült csésze és párta. Megjelenik a sziromlevél, a lepellevél, valamint a belső lepellevél és a külső lepellevél. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzótájat porzószálak és portokok alkotják, a termőtáj részei a termő, a bibeszál és a bibe. Egy sorban maradjon!

Minden ismert zárvatermő terméstípus előfordul a csoportban.

• Magja:
• Minden esetben két sziklevéllel csírázik.
• A pollen tricolpate (háromnyílású) vagy abból levezetett.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, a szárazföldi flóra meghatározó elemei minden kontinensen, különösen Brazília, Mexikó, Ausztrália, Dél-Afrika és Európa területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• A sarkvidéki tundrától a trópusi esőerdőkig mindenhol jelen vannak.
• Életmódjuk szerint lehetnek terresztrikusak, epifitonok, litofitonok vagy geofitonok.

A Pentapetalae elkülöníthető a bazális eudicots csoportoktól (pl. Proteales) a virágtagok fixált, körönkénti elrendeződése alapján. A Core Eudicots (Gunneridae) tágabb csoportjától a Gunnerales és a Berberidopsidales rendek hiánya különbözteti meg; utóbbiak a Pentapetalae testvércsoportjai a filogenetikai fán.

Ebben a kládban található az összes jelentős szukkulens csoport: a (kaktuszok, kristályvirágok), a (kutyatejek) és az (dögvirágok, pozsgás őszirózsafélék) fejlődési vonalai.

A 2010 utáni filogenetikai kutatások (APG IV) megerősítették, hogy a Pentapetalae a zárvatermők legnépesebb monofiletikus kládja (az összes faj kb. 65%-a). A kladogram szerint a csoport a Berberidopsidales leválása után jött létre. Három fő ágra oszlik:

1. Superrosids (pl. Saxifragales, Rosids)
2. Superasterids (pl. Caryophyllales, Asterids)
3. Dilleniales (bazális helyzetű rend)

• https://www.ipni.org
• https://powo.science.kew.org
• https://www.worldfloraonline.org
• http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Pentapetalae