× Staparesia meintjesii

Tudományos név

Staparesia meintjesii (R. A. Dyer) G. D. Rowley 1982
elfogadott, érvényes név

A nemzetségnév a Stapelia és a Tavaresia nemzetségnevek összevonásából származik, utalva arra, hogy a taxon e két nemzetség fajainak természetes hibridizációjából jött létre.
A fajnév C. Meintjes dél-afrikai építész nevét viseli, aki támogatta John Lavranos növénykutatói munkáját.

Sűrű csomókban álló hajtások 10 cm hosszúak, 1 cm átmérőjűek, színük zöld vagy barnás árnyalatú.
5–8 db bordájukat sűrű, kúp alakú dudorok tagolják.
A dudorok végén hármas töviscsomók találhatók, közülük a középső jól fejlett, a két oldalsó csökevényes.

Széles harangszerű, a fiatal hajtásokon vagy a hajtás tövénél fejlődnek.
Átmérőjük kinyílt állapotban akár 10 cm.
Virágcső rövid, 5 db széles, csúcsban végződő pártacimpa 1,5–2 cm hosszú, erősen visszapöndörödik.
Színe halványsárga, krémszínű vagy homokszínű, torkuk bíborvörös.
Belső oldala sűrűn szemölcsös, sötétvörös pontokkal mintázott, külső oldala dudoros, vörös foltokkal.
Tavaresia-ra jellemző koronalebenyek jól láthatók a rövid, széles virágcsőben.

Hosszúkás, V-alakú tüszők, repítőszőrös magokkal, amelyek az érett tüsző felrepedése után szabadulnak ki.

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrikai Köztársaság, régi Transvaal (ma részben Limpopo), a Limpopo és Njelele folyók találkozása közelében.
Élőhely: Homokkövön és vulkanikus kőzeteken kialakult, alacsony humusztartalmú talajokon, aprózódott kőzetfelszíneken, nagyobb sziklák között, ritkás lágyszárú és alacsony cserjés teraszpusztákon.

Könnyen tartható, kezdők számára is ajánlható.
Talaj: jól drénezett, homokos kaktuszföld.
Fény: napos, világos helyet kedveli, félárnyékban is fejlődik.
Öntözés: tavasztól őszig kb. kéthetente, az időjárástól függően.
Tápoldatozás: nyári fejlődési időszakban 1–2 alkalommal.
Télen 5–10 °C, világos és száraz helyen tartandó, a gyökérrothadás elkerülésére.
Szaporítás: magvetéssel vagy sarjak leválasztásával; a friss hajtások árnyékos, száraz helyen legalább kéthetes pihentetés után könnyen gyökeresednek.
Kártevők: viaszos gyökérpajzstetvek a gyökéren, gyapjastetvek a szár föld feletti részein; a fertőzések megelőzhetők felszívódó rovar- és gombaölő szerekkel.

A taxont először fajként írták le, később természetes hibridizáción alapuló besorolás merült fel.
Hibridizációban a Tavaresia barklyi és a Stapelia gettleffii vagy Stapelia gigantea fajok vesznek részt.
A vörösebb virágszínű forma valószínűleg S. gettleffii, a sárgásabb S. gigantea származéka.