Ugrás a tartalomhoz

Cylindropuntia leptocaulis

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Cylindropuntia leptocaulis (DC.) F.M. Knuth

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Augustin Pyramus de Candolle, mint Opuntia leptocaulis

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Frederik Marcus Knuth

Szinonimák

Érvényes név és szinonimák a Cylindropuntia leptocaulis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Cylindropuntia leptocaulis egy cserjés kaktusz, melyre jellemzőek a hengeres és szelvényes, akár 2 méter hosszúra is megnőhető szárak. Ritkán vagy sűrűn elágazó, 0,5-1,8 m magas cserjék vagy kis fák, általában hasonló, gyakran tövisek nélküli, a főtengelyek mentén derékszögben elrendezett ágakat hozva. A szárszelvények általában váltakozóak, szürkészöldek vagy lilák, 2-8 × 0,3-0,5 cm. A növény apró, zöld levelei csökkentik a párologtatás útján történő vízveszteséget.

Szemölcsök

A gumók egyenesek, száradáskor megnyúltak, bordás ráncokként állnak, 1,1-2(-3) cm.

Areolák

A bimbóudvar szélesen ellipszis alakú, (1-)1,5-3,5 × 0,7-2 mm; a gyapjú fehér vagy sárga, öregedéskor szürke.

Tövisek

A szárakat apró, zöld levelek borítják, melyek szelvényenként 1-5 darabból álló fürtökben tövisekké alakulnak. Ezek a tövisek barnák vagy feketék, és akár 4 cm hosszúak is lehetnek. Tövisek bimbóudvaronként 0-1(-3), általában a csúcsi bimbóudvarokban vagy jól elosztottak, felállóak, hajlékonyak, egyenesek vagy felfelé vagy lefelé ívelőek, vörösesbarnák, szürke-fehéres szőrzettel, a hegyek sárgák, öregedéskor vörösesbarnák, derékszögűek, az alapjukon szögletesen lapítottak, a leghosszabbak (4-)14-45 mm; a hüvelyek szürke-lilás-szürke, sárga-vörösesbarna vagy végig sárga.

  • Peremtövis:

[Leírás]

  • Középtövis:

[Leírás]

Generatív test

Virág

A növény apró, fehér vagy rózsaszínű virágokat hoz, amelyek késő ősztől kora télig nyílnak.

  • Külső lepellevelek: [Leírás]
  • Belső lepellevelek: A belső tepalok halványsárgáktól zöldessárgákig terjednek, néha vörös hegyűek, keskenyen tojásdadok, 5-8 mm-esek, hegyesek, csúcsosak.
  • Porzószálak: A szálak zöldessárgák.
  • Portokok: A portokok sárgák.
  • Bibeszál: A bibelevelek zöldessárgák.
  • Bibe: A bibelevelek sárgák.

Termés

A virágokat húsos, zöld gyümölcsök követik, amelyek éréskor vörösesbarnára változnak. Késő ősszel vagy kora télen virágzik, fehér vagy rózsaszínű virágokat hozva, amelyek érésük során pirosra változnak. A termések időnként burjánzóak, sárgáktól skarlátvörösekig (ritkán zöldek, néha lilás árnyalatúak, sárgává válnak), néha csonka alakúak, tojásdadok, 9-15(-27) × 6-7(-12) mm-esek, húsosak, simák, gerinctelenek; köldök 2-4 mm mély; bimbóudvar 16-20.

  • Magja: Magok halványsárgák, gömbölyűek vagy szögletesek, körvonaluk csipkézett, vetemedettek, 3-4,5 mm átmérőjűek, oldalaik simák, mindegyiken 1-3 nagy bemélyedéssel; övük sima vagy nagyon keskeny gerinccel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Cylindropuntia leptocaulis az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi részén őshonos.

Az Egyesült Államokban Arizonában, Új-Mexikóban, Nyugat-Texasban és Nevada déli részén található. Mexikóban Baja California, Baja California Sur, Chihuahua, Coahuila, Durango, Nuevo León, San Luis Potosí, Sonora, Tamaulipas és Zacatecas államokban fordul elő.

Élőhely: Ez a faj gyakran előfordul sziklás hegyoldalakon, kavicsos moszatokban, hordalékkúpokban és száraz gyepekben.

Jó vízelvezetésű talajokban fejlődik.

  • Éghajlati tényezők: Elviseli a környezeti feltételek széles skáláját, beleértve az intenzív napfényt és a magas hőmérsékletet.
  • Növénytársulás, életmód: A Cylindropuntia leptocaulis jól alkalmazkodott eredeti élőhelyéhez, és alkalmazkodott a száraz, kevés víz- és tápanyagforrással rendelkező környezetben való túléléshez.

Kultúrában tartás

A Cylindropuntia leptocaulis egy szívós és kevés karbantartást igénylő növény, amely különféle környezetekben termeszthető, beleértve a kis kerteket, a szárazságtűrő kerteket és a közterületeket.

Ez a faj jó vízelvezetésű, alacsony vagy közepes nedvességtartalmú talajokban fejlődik, így ideális száraz vagy félszáraz környezetbe. Kedveli a teljes napsütést, de a részleges árnyékot is elviseli. Hidegebb éghajlaton konténerekben kell termeszteni, és télen be kell vinni a fagykárok elkerülése érdekében. Termesztésekor fontos elkerülni a túlöntözést, mivel ez gyökérrothadáshoz és más betegségekhez vezethet. Az öntözést mértékkel kell végezni, a vegetációs időszakban 2-3 hetes, a nyugalmi időszakban pedig még ritkább öntözési időközökkel. Szaporítása szárdugványozással történhet, amely jól vízelvezető talajba vagy homokba gyökereztethető. A szárdugványozás legjobb ideje kora tavasszal van, amikor az új hajtások elkezdenek kihajtani. Az ezt a fajt érintő gyakori kártevők és betegségek közé tartoznak a lisztahúsok, a takácsatkák és a gombás fertőzések. Ezeket kézi eltávolítással, szappanos vízzel történő mosással, vagy rovarirtó és gombaölő szerek alkalmazásával lehet leküzdeni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cylindropuntia leptocaulist gyakran összekeverik a Cylindropuntia nemzetség más tagjaival, különösen a Cylindropuntia fulgidaval és a Cylindropuntia bigeloviival.

Egyéb

Eredeti élőhelyén táplálékot és menedéket nyújt számos sivatagi állatnak, beleértve a madarakat, rágcsálókat és rovarokat. A növény termései is ehetők, és az őslakosok élelemszerként és gyógyszerként használták őket.

Kertészeti szempontból a Cylindropuntia leptocaulis kívánatos kiegészítője a sivatagi tereprendezésnek és a szárazságtűrő kerteknek egyedi megjelenése és alacsony karbantartási igénye miatt. Használható tájtervezésben sivatagi téma megteremtésére, vagy a szárazságtűrő kertek fókuszpontjaként.

A Cylindropuntia nemzetség fontos ökológiai szerepet játszik a száraz ökoszisztémákban, ahol élőhelyet és táplálékforrást biztosít, valamint hozzájárul a biológiai sokféleséghez. Természetvédelmi erőfeszítések folynak e fajok élőhelyvesztéssel, túllegeltetéssel és más veszélyekkel szembeni védelmére. Az ember által módosított környezetben való fennmaradásának képessége egyes régiókban, különösen Ausztráliában, invazív fajjá teszi, ahová behurcolták, és veszélyt jelent az őshonos ökoszisztémákra. Szárának hengeres alakja lehetővé teszi a növény számára a víztározás maximalizálását, míg tövisei segítenek elriasztani a növényevőket, és megvédik a zord környezeti feltételektől, például az intenzív napfénytől és az erős széltől. Ezenkívül apró levelei csökkentik a párologtatás útján történő vízveszteséget. A botanikusok által elismert fajnak nincsenek jelentős alfajai vagy változatai.

Szerzők és forrás

  • Szöveg:
  • Kép: Csaba Péter
  • Lektorálta:
  • Forrás: