Echinocereus bristolii

Tudományos név

Echinocereus bristolii W.T.Marshall, 1938

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Echinocereus görög-latin eredetű: „echīnos” (eredetileg „sün”, utalva az erős tövisezettségre) és „cereus” („gyertya” vagy „gyertya-alakú”), utalva a gyakran felálló, oszlopos vagy hengeralakú hajtásokra. A fajnév valószínűleg Barkley Bristol amerikai gyűjtő nevére utal, aki a növény felfedezésében közreműködött.

Típuspéldány

Gyűjtő: Barkley Bristol Hely: Soyopa, Sonora, Mexikó.

Időpont: 1938

Típuspéldány gyűjteményi helye: ismeretlen

Első leírása: Cact. Succ. J. (Los Angeles) 9: 160, fig. 1938

Az aktuális nemzetségbe helyezte: W.T. Marshall, 1938

Szinonimák

• Echinocereus pectinatus var. bristolii (W.T.Marshall) W.T.Marshall
• Érvényes név és szinonimák a Echinocereus bristolii taxonnál:

[1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinocereus_bristolii)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kezdetben magányos, később 2–3, ritkán akár 30 hajtásból álló csoportokat képez. A hajtások hengeralakúak, a csúcsuk felé elvékonyodók, világoszöld színűek. Hosszúságuk 10–20(–30) cm, átmérőjük 5–6 cm, de kultúrában elérheti a 10 cm-t is. A felületet a tövisek részben vagy teljesen elfedik.

Szemölcsök

A bordák száma 15–19(–22), alacsonyak, élesek, kissé szemölcsösek.

Areolák

Az areolák elliptikusak, mintegy 5 mm hosszúak és 5–7 mm távolságra helyezkednek el egymástól.

Tövisek

A tövisek fehéres vagy rózsásfehér színűek, sötétvörös heggyel.

• Peremtövis: (7–)15–22(–24) darab, a szárhoz simulnak, 5–10 mm hosszúak.
• Középtövis: 1–5 (többnyire 3) darab, az alsók a leghosszabbak, hosszuk (8–)10–12(–15) mm.

• Echinocereus bristolii
• 
  Szigetvári József
• 
  Szigetvári József

Generatív test

Virág

A virágok nagyok, a hajtáscsúcsok közelében nyílnak, tölcséres alakúak, rózsaszínek. A virág teljes hossza 3,8–8,5(–11) cm, átmérője (5,5–)6–10,5(–13) cm. A lepel levelei élénk magenta színűek, az alapnál halványabbak vagy zöldes árnyalatúak.

Termés

A termés kissé lapított gömb alakú, barnás színű, a csúcsán nyílik fel.

• Magja: apró, barna, sima felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj elterjedése korlátozott, Mexikóban, Sonora államban, Soyopa környékén fordul elő.

Élőhely: A Sonorai-sivatag területén nő, tövises cserjésekben és félsivatagi füves társulásokban, gyenge, köves talajon, gyakran dombvidéki lejtőkön. Gyakran társul az Echinocereus rigidissimus fajjal.

• Éghajlati tényezők: Forró, száraz sivatagi klíma, 250–1350 m tengerszint feletti magasságban.
• Növénytársulás, életmód: Félsivatagi növénytársulások tagja, más pozsgás és cserjés növényzettel együtt fordul elő.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus bristolii könnyen nevelhető és látványos faj. A jó vízelvezetés alapvető, mert a gyökér- és szárrothadásra hajlamos. Laza, kavicsos, semleges vagy enyhén savanyú talajban érzi jól magát. A növény számára nyáron világos, meleg, jól szellőző hely ideális, ilyenkor rendszeres öntözést igényel, de a két öntözés között a talaj száradjon ki. Télen világos, hűvös, teljesen száraz körülmények között teleltetendő. Rövid ideig elviseli a –12 °C körüli hőmérsékletet is. Szaporítása magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Külső megjelenésében az Echinocereus reichenbachii fajhoz hasonlít, de annál nagyobb virágai és kissé nagyobb szárai vannak. Rokon az Echinocereus pseudopectinatus fajjal is, amely hasonló alkatú, de más földrajzi területen fordul elő.

Egyéb

Dísznövényként kedvelt faj, kisméretű, tömött habitusa és élénk virágszíne miatt. Természetes élőhelyén fontos szerepet játszik a sivatagi ökoszisztémában, virágai a beporzó rovarok és madarak számára táplálékot biztosítanak.

Szerzők és forrás

• Kép: Szigetvári József
• Szöveg: Jokhel Csaba
• Lektorálta:
• Forrás: www.botanicohub.com, www.llifle.com,