Echinocereus enneacanthus

Tudományos név

Echinocereus enneacanthus Engelm., 1848

A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales. org)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Szinonimák

• Echinocereus pectinatus var. bristolii (W.T.Marshall) W.T.Marshall
• Érvényes név és szinonimák a Echinocereus enneacanthus taxonnál:

[1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinocereus_enneacanthus)

A név eredete, etimológia

A fajnév, enneacanthus a görög „ennea” (kilenc) és „acanthos” (tövis) szavakból ered, utalva a kilenc sugaras elrendezésű tövisekre.

Típuspéldány

Gyűjtő: F. A. Wislizenus, Új-Mexikó, 1846. Típuspéldány leírása: *Mem. Tour N. Mexico* [Wislizenus] 111–112 (1848).

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény párnát képező, dúsan elágazó kaktusz, amely 20–100 (esetenként akár 500) hajtásból álló, laza vagy sűrű csoportokat alkot. A hajtások hengeresek, a legalsók gyakran elfekvőek, 5–14 cm átmérőjűek, és elérhetik az 1 méteres hosszúságot. A hajtások világos- vagy élénkzöldek, lágy szövetűek, gyakran kissé ráncosak.

Bordák

7–12, alacsony, de jól kivehető, szemölcsös kiemelkedésekkel tagolt borda.

Areolák

Kör alakúak, egymástól 18–52 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A tövisek megjelenése változékony, mind a szám, mind a hossz tekintetében. A fiatal tövisek világosbarnák, a csúcson sötétebb, gyakran fekete árnyalatúak.

• Peremtövis: 5–9 darab areolánként, 25–45 mm hosszúak, egyenesek vagy enyhén hajlottak, tűszerűek, néha lapítottak, tövüknél megvastagodók, barnás színűek, a végük gyakran sötétebb.
• Középtövis: 1–5 darab areolánként, 55–95 mm hosszúak, erősek, lapítottak, kissé hajlottak, fehéres, szürke, barna vagy majdnem fekete színűek.

Generatív test

Virág

A virágok nagyok, tölcsér alakúak, 7–11 cm átmérőjűek, bíborvörösek vagy rózsaszínek, torkuk sötétebb vörös árnyalatú. Nappal nyílnak, éjjel bezáródnak, és 2–4 napig virágoznak.

• Külső lepellevelek: Rózsás bíborvörösek, zöldes vagy halványabb árnyalatúak az alapnál.
• Belső lepellevelek: Élénk bíbor- vagy rózsaszínűek, lándzsásak.
• Porzószálak: Zöldes vagy rózsaszínes árnyalatúak.
• Portokok: Sárgák.
• Bibeszál: Fehéres.
• Bibe: Zöld.

A virágzás ideje kora tavasz, áprilistól júniusig, a természetes élőhelyen.

Termés

A termések kerekdedek vagy tojásdadok, eleinte sárgászöldek vagy tompa vörösesek, éréskor élénkpirossá válnak. Átmérőjük 20–30 mm, húsuk fehéres vagy rózsaszínű. A termés ehető, eperízű.

• Magja: 1,0–1,4 mm nagyságú, fekete, szabálytalan alakú, gömbölyded vagy tojásdad, szemölcsös felszínű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az Echinocereus enneacanthus széles körben elterjedt Mexikó északi és középső részén (Sonora, Chihuahua, Durango, Nuevo León, Tamaulipas, San Luis Potosí, Coahuila és Zacatecas), valamint az Egyesült Államokban, Texas és Új-Mexikó területén.

Élőhely: A Chihuahuan-sivatag cserjéseiben és száraz füves területein fordul elő, gyakran ásványos, homokos-meszes, néha agyagos vályogtalajon, síkságokon vagy enyhe lejtőkön. Gyakori kísérőfajai az Echinocereus stramineus, E. chisoensis, E. dasyacanthus, Mammillaria lasiacantha.

• Éghajlati tényezők: Meleg, száraz, sivatagi éghajlat, a tengerszint felett (0–)600–1800 méteren.
• Növénytársulás, életmód: Száraz sivatagi cserjések és füves élőhelyek növénye, gyakran laza telepekben nő, sekély gyökérrendszerrel.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus enneacanthus jól alkalmazkodik a szárazsághoz, de érzékeny a pangó vízre, ezért kiváló vízelvezetésű talaj szükséges. A növényt a téli hónapokban szárazon, hűvös helyen kell tartani.

Nyáron napos, szellős helyet igényel, ilyenkor bőségesen öntözhető, de két öntözés között a talajt teljesen ki kell szárítani. Rövid ideig elviseli a -12 °C körüli hőmérsékletet, ha a talaj száraz.

Szaporítása magról vagy leválasztott hajtásdugványról történik, amelyeket ültetés előtt be kell szárítani.

Egyéb

A termése ehető és édes, eperízű, innen ered az angol „strawberry cactus” elnevezés. A faj rendkívül fagytűrő és könnyen tartható gyűjteményben is. A természetben fontos szerepet játszik a beporzók – például méhek és lepkék – táplálásában.

Szerzők és forrás

• Kép: Szigetvári József
• Szöveg: Jokhel Csaba
• Lektorálta:
• Forrás: www.botanicohub.com, www.llifle.com,