Echinocereus grandis

Tudományos név

Echinocereus grandis Britton & Rose, 1922

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Echinocereus grandis taxonnál:

[1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinocereus_grandis)

Típuspéldány

Típuslelőhely: San Esteban-sziget.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény egyenes, oszlopos hajtású kaktusz, magányos példányként vagy néha alapi elágazással, kisebb csoportokat alkotva (akár 15 hajtásig). A hajtások alkalmanként saját súlyuknál fogva lefekszenek; termesztett példányok gyakran hosszú ideig egyetlen, oszlopos szárat tartanak. A szárak szubhengeresek, 10–50 cm magasak és 8–12 cm átmérőjűek, tömör, masszív megjelenésűek.

Bordák

A bordák száma általában 21–25, néha 18 is előfordul; alacsonyak.

Areolák

Az areolák nagyok, megnyúltak, sűrűn ülnek; távolságuk körülbelül 1 cm.

Tövisek

A tövisek tompa fehértől krémszínűig terjednek, viszonylag rövidek, szétállók és merevek.

• Peremtövis: 15–25 sugárirányú tövis per areola, 1–10 mm hosszúak, a szárhoz lapulva.
• Középtövis: Rendkívül karcsú, világos színű középső tövisek, gyakran 8–12 darab, gyakran két sorban elhelyezkedve.

Generatív test

Virág

A virágok nappali nyílásúak, keskenyen tölcsérszerűek, fehérek vagy halvány sárgák zöldes alappal; rendkívül keskenyek. Méretük általában 5–8 cm átmérő és 5–7 cm hossz. A virágok a hajtáscsúcsok közelében nyílnak. A San Lorenzo-szigetről származó példányok gyakran rózsaszínes, bíbor vagy violettas árnyalatú virágokat hoznak. A perikarpellum sűrűn szalmaszínű tövisekkel és fehér szőrökkel borított.

• Külső lepellevelek: Keskenyek, a fajnál leírt színek szerint.
• Belső lepellevelek: Keskenyek, a belső részben gyakran élénkebb árnyalatúak.
• Porzószálak: Zöldek.
• Portokok: Nem részletezett.
• Bibeszál: Fehér.
• Bibe: Zöld.

Virágzási idő: Március–április; a virágok 2–3 napig maradnak nyitva. Általában 7–10 év múlva kezdenek virágozni vetést követően.

Termés

A termések erősen tövisesek.

• Magja: Nem részletezett.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj a Sonorai-öböl szigetein található: San Esteban-sziget, továbbá Baja California-i Las Animas (San Lorenzo norte) és San Lorenzo szigetek. Nem egyértelmű, hogy jelenik-e meg a Baja California szárazföldjén is, vagy kizárólag szigeti endemikus.

Élőhely: Száraz patakmedrekben, strandok közelében és alacsony dombokon, sivatagi bozótosban a szigeteken. A faj előfordulása a sziget teljes területén gyakori.

• Éghajlati tényezők: Száraz, szigeteken jellemző sivatagi környezet.
• Veszélyforrások: Potenciális veszélyt jelent az invazív fűfaj, a büfépázsit (Pennisetum ciliare).

Kultúrában tartás

A faj népszerű termesztett növény. Általában könnyen tartható, de lassan nő. Márciustól októberig rendszeres öntözést igényel; télen rothadásra hajlamos, ezért kiváló vízelvezetés és száraz teleltetés szükséges. Mély cserép kedvez a növekedésének. Átültetéskor a tövisezettség és a töviscsoportok törékenysége miatt a nagyobb példányok mozgatása különösen nehéz — gyakori gyakorlat a túl hosszú példányok tetejének levágása és újragyökeresítése; az alapról gyakran új sarjak képződnek, amelyek szintén gyökeresíthetők. Erős napfényre van szükség az egészséges megjelenéshez; a száraz, hűvös tél nagy fény mellett elősegíti a tavaszi virágzást. Kerülendő a fagy.

Szaporítás: Magról vagy dugványról (ha elérhető), a leválasztott egyedek előzetes kiszárítása után.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus grandis a legnagyobb oszlopos Echinocereus-ok közé tartozik; erőteljes, masszív oszlopokkal és aránylag rövid, krémszínű, merev tövisezettel különbözik más, hasonló szigeti fajoktól. A San Lorenzo-szigetről származó példányok virágszíne alapján elkülöníthetők.

Egyéb

A növény húsos részeiből gyertyák készítésére használták.

Szerzők és forrás

• Kép: Szigetvári József
• Szöveg: Jokhel Csaba
• Lektorálta:
• Forrás: www.botanicohub.com, www.llifle.com,