Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus klapperi

Innen: MKOE wiki

Echinocereus klapperi W. Blum

Echinocereus Monogr. (preprint): 5. (1998)

Család: CACTACEAE

Származás és élőhely

Az Echinocereus klapperi Mexikó északnyugati részén, Sonora államban honos. Előfordulását az El Novillo-gát déli részéről is feltételezik. Ismert lelőhelye a Sierra de Mazatán hegység Sonorában, és valószínűleg a szomszédos Chihuahua állam területén is előfordul.

Típuslelőhely: El Novillo, 500 m tengerszint feletti magasságban. Magassági elterjedés: 300–500 m tengerszint felett.

Élőhely és ökológia: A faj előfordulása erősen korlátozott, ritka. Gránitos aljzatú, humuszban gazdag üregekben, ligetes, fás hegyoldalakon nő. A Sierra de Mazatán területén tölgyes vegetációban, gneisz alapkőzeten található.

Szinonimák

Leírás

Az Echinocereus klapperi sűrűn sarjadzó, telepes növekedésű kaktusz, amely egy-egy telepben akár több mint 100 hajtást is fejleszthet. A növény feltűnően tövises, színe a tövisek fehéres árnyalata miatt világos megjelenésű. Virágai rövidebb csövűek, narancsvörös vagy piros színűek, és igen dekoratívak.

Gyökérzet: Finom, mellékgyökeres típus.

Szár: Hengeres, a tövétől erősen elágazó, zöld színű, 6–8 cm hosszú és legfeljebb 3 cm vastag.

Bordák: 9–10, lapított.

Központi tövisek: 3–4 darab, 1–2,5 cm hosszú, kerek keresztmetszetű, krémszínű vagy sárgás, idővel szürkülő.

Sugárirányú tövisek: 12–15 darab, egyenes, tűszerű, 5–15 mm hosszú, a hajtásra simuló vagy kissé elálló, színük megegyezik a központi tövisekével.

Virág: Rövid csöves vagy tölcséres, 5–7 cm hosszú és 5 cm átmérőjű, piros szirmokkal és világosabb torokkal. A bibe karéjai zöldek.

Termés: Tojás alakú, 8–12 mm hosszú, 9–11 mm átmérőjű, zöldesbarna, éretten felreped.

Kultúrában

Az Echinocereus klapperi viszonylag könnyen tartható és rendszeresen virágzik, ha a téli pihenőidőszakot biztosítjuk számára. Túlöntözésre érzékeny, ezért jó vízelvezetésű talaj szükséges. Télen szárazon és hűvösen kell tartani. Nyáron napos, szellős helyen érzi jól magát, meleg időben rendszeres öntözést igényel. A sűrű tövisképződéshez bőséges napfény szükséges. Enyhe éghajlaton szabadföldben is jól nevelhető, ha a talaj jó vízáteresztő képességű.

Szaporítás

Magvetéssel, illetve sarjakról történő dugványozással szaporítható, mivel rendszerint a tövétől elágazva több hajtást fejleszt.


Szerzők és forrás

  • Kép: Szigetvári József
  • Szöveg: Jokhel Csaba
  • Lektorálta:
  • Forrás: