Echinocereus maritimus
Tudományos név
Echinocereus maritimus (M. E. Jones) K. Schumann, 1898
A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales.)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Típuspéldány
Típuslelőhely: Ensenada, Alsó-Kalifornia (Baja California), Mexikó
Első leírása: M. E. Jones, 1898, mint Cereus maritimus
Az aktuális nemzetségbe helyezte: K. Schumann, 1898
Szinonimák
- Cereus maritimus M. E. Jones
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Erősen elágazó, párnás vagy telepes növekedésű faj, amely gömbölydedtől hengeres hajtásokat fejleszt. Az egyes szártagok 5–16, ritkán 30 cm magasak, 2,5–7 cm átmérőjűek, világos- vagy sötétzöld színűek. A hajtások sűrűn elágaznak, nagyobb telepeket, néha több mint 20–300 szártagot is alkotva.
Bordák
8–10, esetenként több, élesen kiemelkedő borda figyelhető meg.
Areolák
Az areolák egymástól 10–12 mm-re helyezkednek el, fehéres gyapjasak, a bordákon sorban ülnek.
Tövisek
A fiatal tövisek élénkvörösek, később sárgás vagy szarvszínű árnyalatot vesznek fel, végül szürkére fakulnak.
- Peremtövis: 7–10 db, 1,5–5 cm hosszú, oldalirányban sugárzó, kissé hajlított.
- Középtövis: rendszerint 4 db, erős, lapított, szögletes keresztmetszetű, 2,5–6 cm hosszú, többnyire felfelé irányuló.
Generatív test
Virág
A virágok a hajtáscsúcs alatti areolákból fejlődnek, tölcséres formájúak, világos vagy élénksárga színűek, 3–6 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. A tövisek sűrű szövedéke miatt gyakran nem nyílnak teljesen ki.
- Külső lepellevelek: keskenyek, zöldes vagy barnászöld árnyalatúak.
- Belső lepellevelek: megnyúlt, visszás lándzsás alakúak, csúcsuk lekerekített, élénksárga színűek.
Termés
Gömbölyű, zöld, éréskor vörösre színeződő, kb. 3 cm átmérőjű, tövises terméseket fejleszt.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Mexikó nyugati partvidékén, Baja California-félszigeten és annak néhány közeli szigetén (például Natividad- és Cedros-sziget).
Élőhely: A tengerparti sáv homokdűnéin, kavicsos, laza vályogtalajon, valamint a part menti dombvidék sziklás üledékes lejtőin nő, 0–50 m tengerszint feletti magasságban.
- Éghajlati tényezők:
A terület enyhe, tengerparti, mérsékelt klímájú, télen száraz, nyáron mérsékelten meleg. A faj jól alkalmazkodott a sós levegőhöz és a tengerpermi szárazsághoz.
- Növénytársulás, életmód:
Sivatagi cserjések és partmenti növénytársulások jellemzik élőhelyét, ahol más pozsgásokkal együtt fordul elő, például Euphorbia misera, Agave sebastiana, Bergerocactus emoryi, Lophocereus schottii, Ferocactus fordii és Cochemiea pondii fajokkal.
Kultúrában tartás
A faj melegigényes, a Baja California-i eredet miatt csak enyhe fagyot visel el, –2 °C-ig. Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos talajt igényel, mert túlöntözés esetén rothadásra hajlamos. Télen teljesen szárazon tartandó. Napos, meleg fekvést kedvel.
Szaporítása magról vagy dugványozással lehetséges.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Echinocereus maritimus a sárga virágú echinocereus fajok közé tartozik. A tömött, sárgás-szürke tövisborítás és a viszonylag kis, nem teljesen nyíló virágok megkülönböztetik más, narancsos vagy rózsaszínes virágú rokonaitól, mint például az Echinocereus polyacanthus.
A Natividad-szigeten előforduló példányok kisebbek és ritkábban tövisesek, míg a San Hipolito-öböl környékén erőteljes, robusztus alak (korábban Echinocereus hancockii) fordul elő.
Egyéb
A tengerparti élőhelyek beépítése, halászati telepek, turizmus és mezőgazdasági területek terjeszkedése veszélyezteti a természetes állományokat, bár több populáció védett területen található.
Szerzők és forrás
- Szöveg:
- Kép: Szigetvári József
- Lektorálta:
- Forrás: https://llifle.com/,