Echinocereus polyacanthus
Tudományos név
Echinocereus polyacanthus Engelm. in Wisliz., 1848
A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales.org)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév (Echinocereus) ógörög-latin eredetű szóösszetétel, melyben az echinos (ógörög) jelentése sün, sünszerű, a cereus (latin) jelentése pedig fáklya, oszlopos kaktusz. Jelentése sünoszlopkaktusz, ami a kaktusztest tövisességére és a szár formájára utal.
A fajnév (polyacanthus) szintén ógörög eredetű: a poly jelentése sok, az akantha jelentése tövis, utalva a növény sok tövissel borított hajtásaira.
Típuspéldány
Hely: Mexikó, Chihuahua, Cosihuiriachi.
Első leírása: A növényt Engelmann írta le 1848 áprilisában, Wislizenus: Mem. Tour N. Mexico [Wislizenus] 104, adnot. címmel.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Az Echinocereus polyacanthus alacsony növekedésű, magányos vagy bokrosodó kaktusz, amely nagy, többszáras telepeket képez. Általában kevesebb mint 50, de esetenként több száz hajtásból is állhat. A faj rendkívül változékony. A szárak világoszöldek, gyakran vöröses árnyalattal, hengeresek, a csúcs felé elvékonyodnak. Egy-egy szár legfeljebb 30 cm magas és 7 cm átmérőjű lehet.
Szemölcsök
A bordák gombszerűek (tuberculate) is lehetnek, vagy anélkül is megjelenhetnek.
Areolák
Körülbelül 1-1,5 cm távolságra helyezkednek el, és némileg gyapjasak.
Tövisek
A növényt sűrű, fehér tövisek fedik be, amelyek majdnem teljesen elrejtik a szárat.
- Peremtövis: 6-17 darab (általában körülbelül 12), piszkosfehér vagy vöröses színűek, gyakran fedik egymást. Legfeljebb 2 cm hosszúak, de sokszor jóval rövidebbek.
- Középtövis: 1-7 darab, sárgás vagy barna színűek, tövük kiszélesedő. Egyenesek, hosszúkásak, az öregedéssel szürkévé válnak, hosszuk elérheti az 5 cm-t, de hosszuk változó.
Generatív test
Virág
Nappaliak, a szár csúcsának közelében fejlődnek. Csövesek vagy tölcsér alakúak, ragyogó rózsaszínes-narancssárgától az élénkpirosig terjedő színűek, sárgás vagy fehéres torkúak. Hosszúságuk 3-14 cm, átmérőjük 3-8 cm. A magház és a virágcső sárgás tövisekkel és bőséges pókhálószerű gyapjúval borított a pikkelyek hónaljában, ami a hasonló fajoknál hiányzik.
- Belső lepellevelek: Lekerekített szirmok.
Termés
Tojásdad alakú, zöld, fehér gyümölcshússal, nem felnyíló (indehisent) és ehető.
- Magja: Majdnem kerek, tompa fekete, bazális (tövi) hilummal (köldökkel).
Virágzási idő
Április–június, a virágok 2-3 napig nyitva maradnak. A virágzás általában az 5-10 évvel a vetés után, a növény érésével kezdődik.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Széles körben elterjedt, helyenként gyakori az USA déli részén (Délkelet-Arizona, Nyugat-Új-Mexikó), valamint Mexikó északnyugati nagy területein (Chihuahua, Durango, Cosihuiriachi). Előfordul a Sierra Madre Occidental hegység keleti Sonora állambeli részén és a Baja California-félszigeten is.
Élőhely: Sziklás kitöréseken él tölgy- és fenyőerdőkben. Blum és munkatársai (1998) sziklás hegyoldalakról is jelentették, vulkáni vagy üledékes kőzeteken, humuszos zsebekkel.
- Éghajlati tényezők: Tengerszint felett 1300 és 2000 méter közötti magasságban él.
- Növénytársulás, életmód: A faj a tartományában gyakori és bőséges, és nincsenek jelentős fenyegetések.
Kultúrában tartás
Ezt a kaktuszt széles körben termesztik virágai miatt. Az egyik legkönnyebben nevelhető, virágoztatható és szaporítható faj. Márciustól októberig rendszeres öntözést igényel. Télen hajlamos a rothadásra, ezért jó vízelvezetésre van szüksége. Az erős napfény elengedhetetlen az egészséges megjelenés megőrzéséhez, a kemény "száraz és hűvös" téli környezet, maximális fényviszonyokkal kombinálva, pedig fokozza a tavaszi virágzást.
- Télállóság: Változattól függ. A Baja Californiából származó faj kevésbé ellenálló (fagyálló -5°C-ig); a többi változat sokkal hidegtűrőbb (egyes populációk -12°C-ot vagy ennél is hidegebb hőmérsékletet is elviselnek).
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Eredetileg ez a faj az Echinocereus triglochidiatus-ba volt besorolva, egy olyan név alá, amelyet a diploid és poliploid taxonok nagy csoportjára használtak, amelyeket L. D. Benson (1969, 1982) azonos fajként kezelt. A tetraploid növényeket ma már különálló fajokként ismerik el, mint például az Echinocereus coccineus, ideértve az Echinocereus polyacanthus-t is. A sárgás tövisek és a virágok sárgás/fehéres torka különbözteti meg más hasonló fajoktól.
Szerzők és forrás
- Szöveg:
- Kép: Szigetvári József
- Lektorálta:
- Forrás: https://llifle.com/,