Ugrás a tartalomhoz

Haworthia marumiana var. batesiana

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Haworthia marumiana var. batesiana (Uitewaal) M.B.Bayer, 1999

A tudományos név státusza: Érvényes (wfoplantlist.org)

Rendszertani besorolás: Fűfafélék (Asphodelaceae)

Rendszertani besorolás

Család
Asphodelaceae
Nemzetség
Haworthia
Faj
Haworthia marumiana
Változat
var. batesiana

A név eredete, etimológia

A taxont először Uitewaal írta le (Haworthia batesiana, 1948), majd M.B. Bayer 1999-ben – a Haworthia Revisited című munkájában – a Haworthia marumiana egyik változatává sorolta vissza. A „batesiana” név J.T. Bates (1884–1966) brit pozsgásgyűjtőre utal.

Típuspéldány

Az eredeti név (Haworthia batesiana Uitewaal) anyaga J.T. Bates gyűjteményéből származott; a típus a Graaff-Reinet környéki sziklás területről került be a gyűjteménybe.

Első leírása

  • National Cactus and Succulent Journal, 1948 – Uitewaal
  • Változati szintű átsorolás: M.B. Bayer, Haworthia Revisited, 105 (1999)

Az aktuális nemzetségbe helyezte

M.B. Bayer, 1999

Szinonimák

  • Haworthia batesiana Uitewaal
  • Haworthia marumiana var. batesiana (Uitewaal) M.B.Bayer
  • Haworthia reticulata subsp. batesiana (Uitewaal) Halda

Leírás

A Haworthia marumiana var. batesiana szár nélküli, apró termetű, rozettaalkotó pozsgás, amely természetben nagy, párnás telepeket képez.

  • Rozetta átmérője: 30–45 mm
  • Levelek: Hússzerűek, zöldek, tojásdad–lándzsásak, kb. 23 × 6 mm-esek. Felső felületük lapos vagy kissé domború; alsó felületük erősebben domború, központi gerinccel. A levél mindkét oldalán 6–8 áttetsző, hosszanti vonal húzódik, melyek jellegzetes finom hálózatot alkotnak. A levélszegély ép, a csúcs hegyes-karcsú. A levelek száraz időszakokban erősen begörbülnek, ilyenkor lilás árnyalatot is felvehetnek.
  • Virágzat: Egyenes vagy ívelt, 200–310 mm magas, ritka fürt.
  • Virágok: Fehérek, kétajkúak, a szelvényeken zöld középerűek. A lepel 10–11 mm hosszú, a cső tövénél összenyomott, tölcséres.
  • Porzók: 7–8 mm hosszúak.
  • Bibe: 1,5 mm hosszú, fejecskeszerű; bibeszál kb. 5 × 2 mm.
  • Termés és mag: A toktermés nyáron érik; a magok aprók, szögletesek, a hasadékokban való megtelepedéshez jól adaptáltak.

Virágzás

Tavasz (főként szeptember–október).

Elterjedés

Dél-Afrika, Eastern Cape tartomány. Egyetlen, erősen lokalizált populációs területe: Graaff-Reinet közelében, az Escarpment-hegység sziklái, 500–1500 m tengerszint feletti magasságban.

Élőhely

Meredek, árnyékos pala- vagy Beaufort-palás sziklafalak repedéseiben él (Karoo Supergroup, Adelaide Subgroup). A mikroélőhely jellemzői:

  • nyári csapadék (300–400 mm/év),
  • nyári maximum: 35–40 °C,
  • telek hűvösek, a fagy ritka,
  • erősen tagolt sziklafelületek, párkányok és repedések.

Társnövények: Cotyledon orbiculata, Crassula exilis subsp. cooperi, C. perforata, Delosperma fajok, Drimia uniflora, Haemanthus humilis subsp. hirsutus.

Megkülönböztető bélyegek

  • Kisméretű, szorosan simuló, lapított-lándzsás levelek, jellegzetes áttetsző hosszanti csíkozással.
  • A rokon H. marumiana var. reddii-től eltérően levelei kevésbé húsosak, finoman hálózatosak, rövidebbek.
  • Erősen tövesedő, nagy csomókat alkotó populációk.

Kultúrában

Nagyon könnyen tartható, kis termetű, dekoratív haworthia-változat.

  • Fény: félárnyék, közvetett fény; erős napot nem kedvel.
  • Közeg: jó vízelvezetésű, ásványos, homokos keverék.
  • Öntözés: nyáron mérsékelt; télen száraz pihenő.
  • Szaporítás: tőosztással nagyon egyszerű, mivel intenzíven sarjadzik. A magvetés is eredményes; csírázás ~3 hét.
  • Kultúraépület: üvegházban, fóliában vagy beltéri mesterséges megvilágítással is biztonsággal nevelhető.

Természetvédelmi állapot

Élőhelye nehezen megközelíthető, meredek sziklafalakból áll, ami jó védelmet biztosít. Korlátozott elterjedése miatt figyelmet érdemel, de jelenleg nem fenyegetett.

Felhasználás

Gyógyászati vagy hagyományos felhasználása nem ismert. Dísznövényként világszerte népszerű, különösen gyűjteményekben.

Szerzők és forrás

  • Szöveg:
  • Kép: Jokhel Csaba
  • Lektorálta:
  • Forrás:
    • M.B. Bayer (1999): Haworthia Revisited.
    • South African National Biodiversity Institute (SANBI).
    • Kew – Plants of the World Online (POWO).
    • Eredeti leírások: Uitewaal (1948).