Haworthia retusa
Tudományos név
Haworthia retusa (L.) Duval, 1809
A tudományos név státusza: Érvényes
Rendszertani besorolás: Fűfafélék (Asphodelaceae)
A név eredete, etimológia
A fajnév (retusa) latin eredetű, jelentése „visszahajló” vagy „tompa végű”, amely a levelek lapított, visszahajló csúcsára utal.
Típuspéldány
Leíró: L. (Carl von Linné) Első érvényes publikáció: Duval, Plantes succulentes dans le Jardin d’Alençon 7 (1809)
Szinonimák
Aloe retusa L.
Apicra retusa (L.) Willd.
Catevala retusa (L.) Medik.
Kumaria spicata Raf.
Érvényes név és szinonimák a Haworthia retusa taxonnál (ez itt nem fog menni természetesen)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Levélrózsa
A növény csillagszerű, rövid és zömök levélrózsákat alkot, 10–15 levéllel. A rozetták átmérője 5–10, ritkán 15 cm.
Levelek
A levelek 2,5–4, ritkán 8 cm hosszúak, 1–2 cm szélesek, középen 8–12 mm vastagok. Vastag, vízzel telt, pozsgás levelek, tojásdad vagy háromszögletű, deltoid alakúak. A felső felületük enyhén lapított, a csúcsuk tompán visszahajló.
A levél epidermisze sima, tüskék és gumók nélkül. A levél felszínén a csúcsrész áttetsző, ablakzónákat és finom zöld erezetet mutat. Színük limezöldtől fényes zöldig, erős fényben barnászöld vagy lilás árnyalatú. A levél szélei és háti oldala lekerekített, ritkán apró fehér fogacskákkal.
A levél felső harmada többé-kevésbé lapított, áttetsző ablakokkal és zöld függőleges csíkokkal.
Gyökérzet
Erős, vastag, húsos gyökerekből álló rendszer, amely a vízraktározást szolgálja.
Generatív test
Virág
A virágszár akár 30 cm magas, karcsú, felálló, drótszerű, elágazás nélküli. A fürtös virágzat laza, körülbelül 15 cm hosszú.
A kocsányok rövidek, a fellevelek aprók, deltoid alakúak. A virágok 20–30 darabosak, fehérek, zöldesbarna erezettel, kisméretűek és rövid életűek. A perigonium-levelek körülbelül 2 cm hosszúak, a cső fele olyan hosszú, mint az ág.
Virágzási idő: Késő tavasszal vagy nyáron virágzik. Idősebb példányok évente akár többször is hozhatnak virágot, beltérben is.
Termés
A termés apró, száraz toktermés.
Magja: apró, sötétbarna, hosszúkás alakú.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika, Fokföld tartomány, Heidelbergtől Riversdale-ig.
Élőhely: Agyagos dombokon, bokrok alatt vagy kövek között nő zavartalan, eredeti növényzetű területeken.
Éghajlati tényezők: Száraz, mediterrán éghajlat, mérsékelt téli csapadékkal és forró, száraz nyárral.
Növénytársulás, életmód: Gyakran együtt fordul elő a Haworthia turgida, Haworthia mutica, Haworthia retusa var. nigra és Haworthia magnifica fajokkal. Természetes hibridek is megfigyelhetők.
Kultúrában tartás
Könnyen tartható pozsgás növény. Jól alkalmazkodik világos, félárnyékos környezethez. Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos talaj szükséges. A túlöntözést kerülni kell. A növény jól viseli a mérsékelt tűző napot, de a levelek erős fényben lilás színárnyalatot vehetnek fel.
Szaporítása leválasztott sarjakról vagy magvetéssel történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Haworthia retusa könnyen felismerhető a lapított, áttetsző ablakú leveleiről. A Haworthia turgida rokon faj, amely azonban kisebb termetű és sűrűbben sarjadzik. A Haworthia mutica tompább levélcsúcsú és egyenletesen zöld színű.
Egyéb
A levelek áttetsző ablakai a fény bevezetését szolgálják a levél belsejében található fotoszintetikus szövetekhez. Ez a xerofita alkalmazkodás az „ablakos levelek” típusába tartozik.
A jelenség a pozsgások között jól ismert, hasonló struktúrák figyelhetők meg a Fenestraria rhopalophylla, Lithops karasmontana és Ophthalmophyllum friedrichiae fajoknál is. A levelek felső része a talaj szintjében vagy kissé felette helyezkedik el, a fény pedig a víztároló szöveten keresztül jut el a kloroplasztiszokhoz, így a fotoszintetikus réteg belső megvilágítást kap.
Szerzők és forrás
- Szöveg:
- Kép: Jokhel Csaba
- Lektorálta:
- Forrás: