Akersia a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, kis nemzetség, amely Dél-Amerika száraz vidékein őshonos. A nemzetség Charles Edward Akersről, az argentin Buenos Aires Nyugati Vasút főfelügyelőjéről kapta nevét. Tagjai hengeres vagy gömbölyded szárú, gyakran tövüknél villásan elágazó növények, amelyek tetszetős, fehértől rózsaszínig terjedő árnyalatú virágaikról ismertek. Bár viszonylag kevéssé ismert nemzetség, az Akersia ritkasága és díszértéke miatt a kaktuszgyűjtők körében egyre keresettebb.

Az Akersia fajok hengeres vagy gömbölyded szárú kaktuszok, amelyek elérhetik a 10 cm átmérőt. Száraik a tövüknél rendszerint dichotóm módon elágaznak, felületükön gumók (tuberkulumok) helyezkednek el, melyeken tövisek sorakoznak. Ennek színe fehértől barnáig változhat, többnyire egyenesek, ritkán kissé hajlottak.

Virágaik feltűnőek, nappal nyílnak, színük fehértől a rózsaszín különböző árnyalatáig terjed, és akár 7–8 cm átmérőjűek is lehetnek. A virágokat bogyós, húsos termések követik, amelyek több magot tartalmaznak.

A növények vastag, viaszréteggel fedett epidermisze segíti a vízmegőrzést, míg mélyre hatoló gyökérzetük az alsóbb vízrétegek elérését teszi lehetővé. Ezek az adaptációk alkalmassá teszik őket a szélsőségesen száraz, napsütötte környezetek túlélésére.

Az Akersia nemzetséget Friedrich Ritter írta le 1980-ban. A legújabb rendszertani besorolás szerint a nemzetség a Cactaceae családon belül az Opuntioideae alcsalád, Tacingheae tribus és Tacingheinae altribus tagja.

A csoport legközelebbi rokon nemzetségei közé tartoznak a Tacinga, Quiabentia, Maihueniopsis és Pereskiopsis. A nemzetség mindössze három ismert fajt tartalmaz:

• Akersia roseana (Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus)
• Akersia echinata
• Akersia leucocarpa

Az Akersia fajok Dél-Amerika száraz, félsivatagos vidékein fordulnak elő, főként Argentína, Bolívia és Paraguay területén. Jellemzően köves, hegyes-dombos terepen nőnek, ahol jól szellőző, kavicsos talajban gyökereznek.

Élőhelyeik változatosak: egyes fajok száraz cserjésekben, mások sziklás lejtőkön vagy homokos, kavicsos sivatagi talajban élnek. Bár a nemzetség nem elterjedt a kultúrában, néhány fajt dísznövényként más kontinensekre is bevezettek, ami potenciálisan ökológiai kockázatot jelenthet, ha a növények kivadulnak és honosodnak.

Az Akersia fajok ritkán nevelt, de különleges megjelenésű kaktuszok, amelyek megfelelő gondozás mellett gyűjtemények értékes darabjai lehetnek.

Talaj: ásványi anyagokban gazdag, jó vízáteresztésű homokos-kavicsos keverék ajánlott, perlit vagy habkő hozzáadásával.

Fény: napfénykedvelők, legalább napi 6 óra közvetlen napsütést igényelnek.

Öntözés: vízigényük csekély; a talajt öntözések között szinte teljesen ki kell szárítani. Télen alig igényelnek vizet.

Hőmérséklet: melegkedvelők, a fagyot nem tűrik.

Kártevők: ritkán támadják, de liszteskék és pajzstetvek előfordulhatnak, amelyek ellen neemolaj vagy rovarölő szappan használható.

Szaporításuk magvetéssel vagy dugványozással történhet. A dugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni, majd laza talajba ültetni.

Gazdasági szempontból az Akersia fajok nem bírnak nagy jelentőséggel, de dísznövényként és gyűjtemények ritkaságaként értékelik őket. A gyűjtők körében ritkaságuk és virágaik szépsége miatt magas áron cserélnek gazdát.

Ökológiai szerepük viszont fontos: természetes élőhelyükön számos sivatagi rovar, madár és kisemlős számára nyújtanak táplálékot és menedéket. A vadon élő állományok védelme érdekében fontos, hogy a növényeket ne természetes populációból gyűjtsék, hanem fenntartható termesztésből származzanak.

• Akersia roseana – Argentínában honos, nappal nyíló, akár 7–8 cm átmérőjű rózsaszín virágairól ismert faj. Szára hengeres, rövid tüskékkel a bordák mentén. Ritka és gyűjtők körében keresett.
• Akersia echinata – Szintén Argentínából leírt faj, vöröses vagy narancsszínű virágokkal, amelyek nappal nyílnak. A szárak hengeresek, rövid tüskékkel.
• Akersia leucocarpa – Fehér virágairól ismert, 5–6 cm átmérőjű virágai nappal nyílnak. Szára hosszúkás, hosszú, íves tüskékkel. Ritka faj, elsősorban gyűjteményekben található.