Az Apocynaceae a kutyatejfélékkel (Euphorbiaceae) együtt az egyik legváltozatosabb trópusi és szubtrópusi kétszikű növénycsalád. A meténgfélék a Gentianales rendbe tartoznak, és világszerte mintegy 5000 fajt foglalnak magukban. A családba fák, cserjék, kúszónövények, liánok és számos pozsgás forma is tartozik, különösen a száraz afrikai élőhelyeken. Sok faj mérgező tejnedvet termel, amely latex-szerű, és jelentős kémiai változatosságot mutat.

Az Apocynaceae fajok többsége tejnedvet termelő örökzöld növény. Leveleik többnyire keresztben átellenesek vagy örvösek, egyszerűek és ép szélűek. A család egyik jellegzetessége az anatómiailag és kémiailag is speciális tejcsöves rendszer.

A virágok rendszerint öttagúak, sugarasan szimmetrikusak vagy kissé zigomorfak. A párta csöves vagy tölcsérszerű, a porzók száma 5. A termés lehet tüsző, tok, bogyó vagy csonthéjas — sok esetben ikertermés vagy összetett termésforma. A magképzés sajátossága, hogy sok fajnál repítőkészülék (szőrös bibeszálmaradvány) segíti a szél általi terjedést.

A családon belül különösen figyelemreméltók a pozsgás afrikai nemzetségek (pl. Adenium, Pachypodium), amelyek vastag, vízraktározó törzset vagy caudexet fejlesztenek, a sivatagi élethez alkalmazkodva.

A virágzat rendszerint bogernyős, álernyős vagy csomós, a virágok sok esetben feltűnőek, színesek és illatosak. A párta színe lehet fehér, sárga, rózsaszín, piros, lila vagy ezek kombinációja.

Különleges virágfelépítés jellemzi például a Stapeliinae alcsaládot (Husvéti-virágok, „szarszagvirágok”), ahol a virágok csillag alakúak és gyakran dögszagot árasztanak, legyekkel való beporzás céljából.

Az Apocynaceae sok mérgező alkaloidot tartalmaz, köztük:

• kardenolidokat (pl. Nerium oleander),
• indol-alkaloidokat (pl. a Catharanthus fajok),
• latexet és kaucsukot tartalmazó komponenseket.

Számos gyógyszer hatóanyaga származik a családból.

Néhány jól ismert nemzetség:

• Nerium (leander)
• Vinca (meténg)
• Catharanthus (gyógyászati hatóanyagok forrása)
• Adenium (sivatagi rózsa – pozsgás)
• Pachypodium (caudexes, pozsgás fatörzs)
• Carissa
• Hoya (viaszvirág)
• Stapelia, Huernia, Orbea (pozsgás, csillagvirágú formák)

A család beporzói rendkívül változatosak: méhek, pillangók, lepkék, legyek, madarak és éjszakai rovarok is szerepet játszanak. A Stapeliinae alcsalád esetében a virágok szaga és mintázata a döglegyeket vonzza (mimikri).

A száraz élőhelyekhez alkalmazkodó pozsgás nemzetségek (Adenium, Pachypodium, Stapeliinae) vízraktározó szárakkal (caudex, megvastagodott törzs vagy levélszukkulencia) rendelkeznek. Ezek a formák nagy szerepet játszanak a sivatagi növényközösségek szerkezetében.

A fajok sokfélesége miatt az Apocynaceae számos ökoszisztémában fontos: esőerdőkben, cserjésekben, szavannákon és sivatagokban egyaránt gyakoriak. A mérgező növények a herbivorok táplálkozási hálózatára is jelentős hatással bírnak.

Számos, klinikailag fontos hatóanyag származik ebből a családból. A Catharanthus roseus például a vinblasztin és vinkrisztin forrása, amelyeket daganatellenes terápiában használnak.

A trópusi fajok latexéből egyes területeken természetes gumit állítanak elő, bár a Hevea kaucsukhoz képest kisebb jelentőségű.

Sokan termesztik dísznövényként a feltűnő virágú fajokat: Nerium oleander, Hoya fajok, valamint a pozsgás különlegességek (Adenium, Pachypodium, Stapeliinae nemzetségek).

Az Apocynaceae család így egyszerre jelentős ökológiai, kertészeti és gyógyszerészeti szempontból, rendkívüli morfológiai változatossággal.