Az Aztekium a kaktuszok (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely három ismert fajt foglal magában: Aztekium hintonii, Aztekium ritteri és Aztekium valdezi. Ezek a gömb alakú kaktuszok Mexikóban őshonosak, ahol sziklás kibúvásokban és mészkősziklákban nőnek. Ritkaságuk és kényes természetük miatt az Aztekium növényeket a gyűjtők nagy becsben tartják. Népszerűségük ellenére ezek a növények viszonylag ismeretlenek a botanika szélesebb világában.

Az Aztekium fajok kicsi, gömb alakú növények, általában csak néhány centiméter magasak és szélesek. Magányos növekedésűek, nem hoznak elágazásokat, és lassan fejlődnek.

Legjellegzetesebb vonásuk a sűrű, fehér gyapjas szőrzet, amely védi a növényt az erős napfénytől és az élőhely szélsőséges hőmérséklet-ingadozásaitól. Ez a szőrzet a nedvességveszteség csökkentésében is szerepet játszik, és látványos kontrasztot alkot az élénkzöld szár felületével.

Az Aztekium levelek helyett töviseket hoz, amelyek elriasztják a növényevőket, és mechanikai védelmet nyújtanak a növénynek. A tövisek viszonylag rövidek és vékonyak, sugárirányban helyezkednek el a szár körül.

Virágaik kicsik, de mutatósak, a növény csúcsán fejlődnek, tölcsér alakúak és számos, a középpontból kifelé sugárzó szirommal rendelkeznek. A virágokat főként rovarok porozzák be, de egyes fajok önbeporzók is lehetnek. Megtermékenyítés után apró termést hoznak, amely sok magot tartalmaz.

Az Aztekium a Cactoideae alcsalád Cacteae törzsébe tartozik, amely több mint 130 kaktusznemzetséget foglal magában, például a Mammillaria, Gymnocalycium és Rebutia nemzetségeket. A nemzetség három fajból áll, mindhárom Mexikó északkeleti részén él.

Az Aztekium-ot korábban többféle családba sorolták, de a molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Cactaceae családba tartozik. Ez a család a világ egyik legváltozatosabb pozsgás növénycsoportja, több mint 1800 fajt és körülbelül 144 nemzetséget foglal magában.

Az Aztekium fajok Mexikó északkeleti részén honosak, főként Nuevo León, Tamaulipas és San Luis Potosí államokban. Élőhelyük félszáraz, sziklás talajú, gyér növényzetű környezet, részleges árnyékot és jó vízelvezetést igényelnek.

A ritka és különleges megjelenésük miatt a gyűjtés jelentősen csökkentette vadon élő populációikat, ezért mindhárom faj sebezhetőnek vagy veszélyeztetettnek számít.

Az Aztekium fajokat a gyűjtők különösen értékelik, de gondozásuk kihívást jelenthet:

• Talaj: jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag keverék, homok, perlit, vályog, esetleg mészkőzúzalék vagy kavics.
• Öntözés: a vegetációs időszakban takarékosan, a talaj kissé kiszáradjon az öntözések között; télen szárazon tartandó.
• Fény: részleges árnyék vagy szűrt napfény; a közvetlen nap károsíthatja a növényt.
• Szaporítás: főként magvetéssel, ritkán dugványokkal. Magvak jól vízelvezető földbe, meleg, párás környezetbe kerüljenek; a csírázás hetekig vagy hónapokig eltarthat.
• Kártevők és betegségek: takácsatkák, lisztahúsok, gombás fertőzések előfordulhatnak; tiszta, jól szellőző környezet és megfelelő védelem ajánlott.

Az Aztekium fajokat főként gyűjtők értékelik egyedi megjelenésük és ritkaságuk miatt. Vadon élő populációik csökkenése miatt természetvédelmi erőfeszítésekre van szükség a fennmaradásuk érdekében.

Ökológiai szempontból ezek a kaktuszok menedéket és táplálékot nyújtanak kisebb állatok, például rágcsálók, hüllők és rovarok számára. Gyapjas szőrzetük nemcsak a növényt védi a szélsőséges hőmérséklet ellen, hanem a kisebb élőlényeknek is biztosít védelmet. Virágaik a beporzók, főként méhek számára értékes nektárforrást jelentenek.

• Aztekium hintonii – „hamis pejot”: kis méret, sűrű fehér gyapjas szőrzet, rózsaszín vagy levendulaszínű virág; Északkelet-Mexikó sziklás élőhelyein honos.
• Aztekium ritteri – „élő szikla”: nagyobb méret, hangsúlyos bordák a száron, fehér vagy sárga virágok; Mexikó északkeleti részén őshonos.
• Aztekium valdezi – közepes méretű, szürkészöld szár, sűrű, rövid fehér szőrzet borítja; apró, világos rózsaszín virágokat hoz; Északkelet-Mexikó száraz, sziklás területein található.