Kategória:Borzicactus

A Borzicactus a kaktuszok (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely Dél‑Amerikában őshonos. A POWO szerint tíz elfogadott faja van. ([powo.science.kew.org](https://powo.science.kew.org/taxon/urn%3Alsid%3Aipni.org%3Anames%3A30017255-2)) A nemzetség tagjai általában közepes méretű, hengeres vagy oszlopos szárú kaktuszok, élénk virágokkal, és viszonylag könnyen tarthatók, ami népszerűvé teszi őket a gyűjtők körében.

A Borzicactus fajok szára általában hengeres vagy enyhén oszlopos, méretük néhány tucat centimétertől akár 30 cm-ig is terjedhet a törzs átmérője. A szárak spirális bordázottságot is mutathatnak, és változó hosszúságú, éles tövisek borítják őket.

A virágok igen feltűnőek: színük a rózsaszíntől a piroson át a sárgáig és narancsig terjedhet, valamint fehér változat is ismert. A nyári hónapokban nyílnak, és több napig is nyitva maradhatnak.

A termés gömbölyded bogyó, mely sok magot tartalmaz. A nemzetség tagjai bizonyos mértékig hibridizálódni képesek más kaktusznemzettségekkel, például az Echinopsis vagy a Cleistocactus nemzetségekkel, ami új hibrid variánsok kialakulásához vezetett.

A Borzicactus a Cactaceae családban az alcsalád Cactoideae és a törzs Trichocereeae része. A nemzetség taxonómiai státusza változatos, egyes fajokat korábban más nemzetségekhez soroltak, de a legújabb független vizsgálatok alapján tíz faj tekinthető elfogadottnak.

A Borzicactus Dél‑Amerikában él, főként Peruban, Bolíviában és esetenként más országokban is előfordul. ([desert-tropicals.com](https://www.desert-tropicals.com/Plants/Cactaceae/Borzicactus.html)) Élőhelyeik jellemzően sziklás, száraz területek magaslatokon, ahol képesek alkalmazkodni az ingadozó hőmérséklethez és a kevés csapadékhoz.

A Borzicactus fajokat a kaktuszgyűjtők előszeretettel termesztik dísznövény céljából. Nevelésükhöz a következő feltételek ajánlottak:

• Talaj: jó vízelvezetésű, laza, homokos keverék — perlit és kavics használata javasolt.
• Fény: erős, közvetlen napfény kedvelt, de fiatal példányokat érdemes fokozatosan hozzászoktatni.
• Öntözés: mértékletes; hagyni kell, hogy a talaj teljesen kiszáradjon két öntözés között.
• Hőmérséklet: meleg, száraz környezet; télen hűvösebb, de fagymentes hely ajánlott.

Szaporításra magvetés vagy dugványozás alkalmas. Dugványok esetén hagyni kell a vágás helyét meghámosodni a fertőzés elkerülése érdekében.

Ökológiailag a Borzicactus fajok táplálékot és menedéket nyújtanak helyi állatoknak, például rovaroknak és madaraknak, valamint segítenek stabilizálni a talajt sziklás élőhelyeken. Gazdasági értelemben dísznövényként fontosak, különösen a pozsgás növényeket gyűjtő kertészek körében.

A nemzetség leginkább elismert fajai közül néhány (POWO által elfogadott nevek szerint):

• Borzicactus aureispinus – Bolíviában őshonos; élénk sárga tövisei kontrasztot alkotnak zöldeskék szárával. Nyáron virágzik, piros virágokat hozva.
• Borzicactus capricornensis – Argentínában őshonos; egyedi, csavart száralakzat, barnásvörös tövisekkel, rózsaszín virágokkal.
• Borzicactus kesselringii – Peruban őshonos; hengeres szárak, világos tövisek, nagy rózsaszín virág fehér torokkal.
• Borzicactus parodii – Argentínában őshonos; kékeszöld szárak, akár 20 cm magasra nőhet, nagy rózsaszín, fehér közepű virágokkal.
• Borzicactus samaipatanus – Bolíviában őshonos; hagyományosan gyógyászati célokra használják, sötét tövisekkel borított szár, nagy narancsvörös virágokkal.
• Borzicactus valdezii – Peruból ismert faj; hengeres szár, sárga virágokkal, a POWO szerint érvényes név.

E fajok könnyen gondozhatók, és mutatós kiegészítői lehetnek bármely gyűjteménynek vagy kertnek. Fontos utánajárni az egyes fajok sajátos igényeinek, mivel azok kissé eltérhetnek.

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • www.botanicohub.com
  • powo.science.kew.org
  • desert-tropicals.com