Kategória:Browningia

A Browningia nemzetségbe tartozó növények magas, oszlopos növekedési szokásukról ismertek, egyes fajok akár 15 méteres magasságot is elérhetnek. Vastag száraik vannak, amelyeket kiemelkedő tövisek borítanak, és általában magányosak, bár egyes fajoknál elágazások is előfordulhatnak. A Browningia virágai a növény tetejéből nőnek, általában fehérek vagy sárgák, tölcsér alakúak. A termés egy bogyó, amelynek színe zöldtől pirosig változhat, és apró tövisei vannak. Ezek a kaktuszok alkalmazkodtak a száraz környezethez, tövises külső felületük segít megelőzni a vízveszteséget és védelmet nyújt a növényevők ellen. Egyes Browningia fajok természetvédelmi szempontból aggályosak az élőhelyük pusztulása és a kertészeti célú túlzott gyűjtés miatt.

A Browningia a kaktuszok családjába tartozik, amely a szegfűfélék (Caryophyllales) rendjébe sorolható. A család jellegzetes bimbóudvarokkal rendelkező pozsgás növényeiről ismert, ezekből nőnek a tövisek, ágak és virágok. A Browningia a Cactoideae alcsaládba tartozik, más oszlopos kaktuszokkal, például a Carnegiea, Pachycereus és Stenocereus mellett. A nemzetségen belül jelenleg körülbelül 30 elismert faj található, amelyeket két csoportba sorolnak: Browningia és Gymnanthocereus. Rokonságban állnak a Cephalocereus, Echinocactus és Ferocactus nemzetségekkel.

A Browningia Dél-Amerikában őshonos, főként Peruban, Bolíviában, Chilében és Argentínában. Élőhelyei közé tartoznak a száraz sivatagok, sziklás hegyoldalak és magashegyi területek, akár 4000 méter tengerszint feletti magasságig. Egyes fajok elterjedése korlátozott, így különösen érzékenyek az élőhelyük elvesztésére. A nemzetséget nem termesztik széles körben, de egyes fajok népszerűek a gyűjtők körében lenyűgöző termetük és feltűnő megjelenésük miatt.

A Browningia fajok lassan növekvő, érettségük eléréséhez évek szükséges. Termesztésük során fontos a jó vízelvezetésű talaj és a napos, szellős hely biztosítása. A növényeket csak alkalmanként kell öntözni a vegetációs időszakban; a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. A Browningia fajok télállóak, széles hőmérséklet-tartományt tolerálnak, de hidegebb éghajlaton fagytól való védelem szükséges lehet. Szaporításuk magról vagy szárdugványozással történhet; a magok csírázása lassú és kiszámíthatatlan lehet. Egyes fajok törvényi védelem alatt állnak, gyűjtésük vagy exportálásuk engedélyköteles.

A Browningia kaktuszok fontos ökológiai szerepet töltenek be: élőhelyet és táplálékforrást biztosítanak a helyi vadon élő állatok számára. Néhány fajukat a hagyományos orvoslásban is használják. Bár kereskedelmi termesztésük korlátozott, egyes fajok népszerűek a gyűjtők körében. Az élőhelyek pusztulása és a kertészeti túlzott gyűjtés miatt számos faj veszélyeztetett vagy kihalás szélén áll, ezért természetvédelmi és élőhely-helyreállítási erőfeszítések szükségesek.

• Browningia candelaris – gyertyakaktusz; oszlopos, akár 15 m magas, Peruban és Bolíviában őshonos. Töviseit apró fehér szőrök borítják; virágai fehérek vagy sárgák, éjszaka nyílnak.
• Browningia hertlingiana – Észak-Chile; élénkzöld szár, krémszínű tövisek, nagy piros gyümölcs.
• Browningia albiceps – Bolívia elszigetelt területei; magas, elágazó, nagy fehér virágok rózsaszínes árnyalattal, kékeszöld szár.