Ugrás a tartalomhoz

Mammillaria heyderi subsp. gummifera

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Mammillaria heyderi subsp. gummifera (Engelm.) D. R. Hunt, 1997

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév Eduard Heyder (1808-1884) titkos tanácsos nevét örökíti meg, aki német kaktuszgyűjtő volt Berlinben. Az alfaji név arra utal, hogy a növény, ha megsérül, sűrű fehér tejnedvet bocsát ki magából. Ez a ragacsos, gumiszerű sejtnedv, ill. sejtszekrétum később megszáradva, kemény, mézgaszerű anyaggá változik. A latin szóösszetétel — gumma, gummi — mézga; fero, fere, tuli, latum — hoz, visz, hordoz, visel stb. — az utóbbi igéből képzett, melléknévi igenév a szókapcsolat második tagjaként (-fer, -fera, -ferum), amely együtt mézgát hordozó, mézgát viselő, mézgával ellátottat jelent.

Szinonimák

---

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtása magános, félgömbölyű, a csúcsa bemélyedt, 12 cm széles és 11 cm magas általában az élőhelyén. (Kultúrában a 20 cm átmérőt is elérheti.)

Szemölcsök

A szemölcsei 13:21 szerinti elrendezésben (spirál arányban) állnak, feszesek, halvány szürkés-zöldek, négyszögletes alapúak, piramis (gúla) szerűek, de nem élesen sarkosak, tejnedvűek, 13-15 mm hosszúak és a tövüknél 11-13 mm szélesek.

Axillák

Az areolája körte alakú, sűrűn fehér gyapjas, de csak fiatalon. Az axillája kevés fehér gyapjúval ellátott, fiatalon még sörték nélküli.

Tövisek

  • Középtövis: 1-2 db, 4 mm hosszú, lapos árszerű, merev, sima, a töve halvány barna, a hegye fekete kissé nyújtott, gyengén elálló.
  • Peremtövis: A 10-12 peremtövise közül a felsők sörteszerűek, 4-6 mm-esek, az alsók árszerűek, 13-15 (de lehetnek akár 20-25) mm hosszúak, mind egyenesek, de ritkán lehetnek íveltek is, merevek, simák, fehérek, a vastagabbaknak a hegye barnás vagy fekete, némelykor elállók.
  • Mammillaria gummifera
  • 1.
    1.
  • 2.
    2.
  • 3.
    3.
  • 4.
    4.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, 25-30 mm hosszú és 15-25 mm széles.

  • Külső lepellevelek: Barnás rózsaszín, széles középcsíkkal rendelkezik, halványkrém vagy fehér színű széllel. Az alakja lándzsaszerű, hegyes, a széle szabdalt, 3-3,5 mm széles.
  • Belső lepellevelek: Keskeny, bíborvörös középcsíkkal, ugyancsak halványkrém vagy fehér színű széllel, egyenes — lándzsaszerűen hegyes, szélesen peremes.
  • Porzószálak: Alul rózsás, felül fehér.
  • Portokok: Sárga.
  • Bibeszál: Alul halványbarna, felül világos.
  • Bibe: Hatágú, vörös (ritkán sárgás), (egy ága 2 mm hosszú), a portok fölé nyúlik.

Termés

Skarlátvörös, 18-20 mm hosszú és 8-10 mm széles, bogyó alakú, virágmaradvánnyal.

  • Magja: Mélybarna, kerekded cseppalakú, 1,2 mm hosszú és 1 mm széles. A köldöke kicsi és hosszúkás.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Chihuahua, Coahuila, Durango, Sonora, Jalisco, Zacatecas államaiban. A típus élőhelye 1300-2450 m magasságban Mexikó, Chihuahua államában Cosihuiriachic környékén. Észak-nyugaton összeér a M. h. subsp. gummifera és a M. h. subsp. macdougallii elterjedése, ezért biztosan található átmeneti megjelenésű növény Mexikó és az USA határán. A felsorolt államok nagy területén élő taxon, különösen Chihuahuaban, Durangoban, Zacatecasban elterjedt az areája.

Élőhely: Rendkívül változatos élőhelyeken akadhatunk rá, úgymint gyér növényzetű sziklagyepektől, kopár felszínű sziklafelszíneken, hegyoldalak sziklarepedésein keresztül, borókásokig, Acacia cserjésekig, alacsony, hosszútűs fenyők (Pinus) által alkotott ritkás erdők tisztásáig. Gyakran más pozsgás életmódú fajokkal (Agave scabra, Echinocereus palmeri, E. polyacanthus, E. adustus, Coryphantha recurvata, Opuntia macrorhiza, etc.) egy termőhelyen. A magmatikus (gránit) és vulkanikus kőzeteken, valamint mészkövön létrejött sekély vagy mélyebb talajokon, amelyek kicsi vagy közepes humusztartalommal vannak ellátva.

Kultúrában tartás

A tartása nem okoz nagy gondot, bár nálunk a félgömbölyű hajtásformát nem igazán tudja megtartani, sajnos kissé megnyúlik, rövid oszlopformára növekszik. A téli tartást 5-10 °C-on könnyedén elviseli szárazon, sőt nálunk a fényviszonyok miatt igényli is. Kell neki a pihenési időszak, így könnyebben és szebben virágzik. A virágait tavasz végén koszorúban hozza, akár több sorban. Nyáron szoktatás után elviseli a tűző napot. Termése késő ősszel jelenik meg, néha még tavasszal is fejleszthet termést. A termések még szárazon is ragacsosak, a magokat nem könnyű kinyerni belőle. A magok viszonylag jól kelnek egy év pihentetés (magnyugalom) után. A Mammillaria heyderi alfajok közül ez növekszik a legmagasabbra, és ez az alapfaj a legszélesebb.

Szerzők és forrás

  • Kép: Füleki József
  • Szöveg: Füleki József és Papp László
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 828. kártya
A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Mammillaria_heyderi_subsp._gummifera&oldid=850”