Melocactus conoideus
Tudományos név
Melocactus conoideus Buining & Bredero, 1973
A tudományos névstátusza: Érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév, a Melocactus, a görög 'melos' (alma) és 'kaktos' (bogáncs) szavakból származik, ami a növény termésére és tövises megjelenésére utal. A fajnév, a conoideus, a növény kúp alakú (conical) törzsére vonatkozik.
Típuspéldány
Serra do Periperi, Mun. Vitoria da Conquista, Bahia állam, Kelet-Brazília.
Első leírása: Kakteen (H. Krainz) 55-56: CVl d 1973.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining & Bredero, 1973
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Erősen lapított, lapítottól félgömbölyűig vagy kúp alakúig (innen a fajnév), körülbelül 10 cm magas és 17 cm átmérőjű. Magassága 15–30 cm, átmérője 8–15 cm lehet. Bordái 11-14(-15), nagyon alacsonyak és lekerekítettek, legfeljebb 2,5 x 4 cm-esek.
Areolák
Kicsik, párnaszerűek, 6,5-7,5 x 6,5 mm, egymástól legfeljebb 15 mm-re.
Tövisek
Rövid tövisű.
- Peremtövis:
8-11, barna, egyenes, a csúcsán enyhén ívelt.
- Középtövis:
Egy, 20-22 mm hosszú, a tövénél 1,5 mm átmérőjű, egyenes vagy enyhén visszahajló.
Generatív test
Az érett növény a hajtás csúcsán cephaliumot, (gyapjúüstököt) fejleszt. Ez a szerkezet sűrű, gyapjas szőrszálakból áll, amelyek védik a virágokat és a terméseket. Ahogy a növények öregszenek, a cephaliumnak nem növekszik a kerülete, de folyamatosan magasabbra nő, miközben a növény törzse a cephalium megjelenésének pillanatában leáll a növekedésben. A virágzás a délutáni órákban, 13:30 (a tevékenység csúcsa 15:00) és 15:30 között történik.
Virág
- Külső lepellevelek: Rózsaszínes vagy magenta színű.
- Belső lepellevelek: Körülbelül 22 mm hosszú és 10 mm széles.
- Porzószálak:
A leírásban nem szerepelnek.
- Portokok:
A leírásban nem szerepelnek.
- Bibeszál:
Nektárkamra 4 mm magas, 5 mm átmérőjű.
- Bibe:
Bibe lebenyek 4-5, fehérek, kb. 1 mm hosszúak.
Termés
Lila-magenta színű, alsó részein halványabb, körülbelül 18-21 mm hosszú és 5-6 mm széles, mindkettő a viszonylag rövid, vöröses sörtés cephaliumon fejlődik. A termés ehető, fogyasztható nyersen vagy használható lekvárok, zselék készítésére.
- Magja: 1,05-1,25 x 0,9-1,05 mm, a maghéj sejtjei a peremen erősen domborúak.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Karib-szigetek és Dél-Amerika egyes részein őshonos kaktuszfaj. Viszonylag kicsi a földrajzi elterjedése. Elsősorban Brazília, Venezuela, Kolumbia, valamint Trinidad és Tobago területén található meg. A Serra do Periperi (Brazília, Bahia állam) területén honos, melynek kiterjedése kevesebb, mint 100 km².
Élőhely: Sziklás, száraz élőhelyeken nő, mint például sivatagok, xerofita erdők és szavannák.
- Éghajlati tényezők: Ezeket a környezeteket magas hőmérséklet, alacsony páratartalom és minimális csapadék jellemzi. 900-1200 méteres tengerszint feletti magasságban él.
- Növénytársulás, életmód: Az átmeneti területen nő a szavanna (Cerrado), a sziklás felföld (Campo rupestre) és a száraz tövises erdő (Caatinga) közötti élőhelyeken, főleg ritka alacsony cserjék és fűfélék között, kvarckavicsban. Gyakran nő együtt a Melocactus concinnus-szal. A populáció folyamatosan csökken a kvarckavics bányászata és a városi terjeszkedés miatt.
Kultúrában tartás
Lassan növekvő kaktuszfaj, amely kiváló kiegészítője a pozsgás gyűjteményeknek és kerteknek.
Talaj: A jól vízelvezető talajt részesíti előnyben, 6,0-7,5 közötti pH-tartományban. A homokos talaj, perlit és tőzegmoha keveréke megfelelő.
Fény: Legjobban erős, közvetett napfényben fejlődik. Elvisel némi közvetlen napfényt, de intenzív hőségben megéghet. Elkerülendő a teljes árnyék, mivel elegendő fényre van szüksége a fotoszintézishez és a növekedéshez.
Öntözés: Mérsékelten öntözni kell, hagyva a talajt teljesen kiszáradni az öntözések között. A túlöntözés gyökérrothadást okozhat.
Hőmérséklet és páratartalom: A növekedési időszakban a 20-30°C közötti meleg hőmérsékleten virul. Elviseli az alacsonyabb, 10°C-ig terjedő hőmérsékletet, de a fagy halálos lehet. Az alacsony páratartalmú környezetet részesíti előnyben.
Szaporítás: Magról vagy dugványról szaporítható. A magokat jó vízelvezetésű talajkeverékbe kell ültetni és csírázásig nedvesen tartani. A dugványokat tavasszal vagy nyáron kell venni, és több napig hagyni kell száradni, mielőtt elültetnék őket a talajba.
Kártevők és betegségek: Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, míg a takácsatkák és a pajzstetvek megtámadhatják a növényt, ha beltérben növesztik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Más, hasonló jellemzőkkel rendelkező fajok, amelyeket néha összekevernek vele: M. azureus és M. ernestii.
Egyéb
Kereskedelmi szempontból értékes dísznövény egyedi megjelenése és lassú növekedési üteme miatt. A növény virágait méhek és más rovarok porozzák be. A faj nem veszélyeztetett, de a populációk csökkenése miatt természetvédelmi erőfeszítések szükségesek.
Szerzők és forrás
Szöveg: Jokhel Csaba
Kép: Rigerszki Zoltán
Lektorálta:
Forrás: