Ugrás a tartalomhoz

Mitrocereus militaris

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Mitrocereus militaris (Audot) Bravo

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

[Nincs etimológiai magyarázat]

Típuspéldány

[Nincs típuspéldány információ]

Első leírása: Audot írta le először Cereus militaris néven.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bravo ex Sánchez-Mej., 1961

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény fa jellegű kaktusz, magassága elérheti az 5-6 métert. Számos egyenes, hengeres ága van, melyek átmérője 12-15 cm. Színe sötét szürkészöld.

Gyorsan, évente több mint egy métert növekszik, és minden új növekedési szakasz egy befűződéssel jelzett. Általában nincsenek másodlagos elágazások; a növények magányosan nőnek, amíg el nem érik a körülbelül három méteres magasságot.

Felnőtt és idősebb növényeknél a szár az alján megvastagszik és feltűnő sötétbarna "lábat" képez. A nagyobb és idősebb példányoknak sok törött ága van, a szárak a befűződéseknél törnek a legkönnyebben.

Szemölcsök

[Nincs szemölcs leírás]

Axillák

[Nincs axilla leírás]

Areolák

A virágzó zónán (cephalium) lévő areolák zsúfoltak. A nem virágzó areolák 5-10 mm távolságra vannak egymástól.

Tövisek

A nem virágzó areolákon 8-14 darab tövis található, gyengék.

  • Peremtövis: Körülbelül 10 vékonyabb peremtövis, a középtövisekkel azonos hosszúságú, alig és kevésbé tartós gyapjúval az alján.
  • Középtövis: 2-4 darab középtövis, körülbelül 1 cm hosszú, szürke és erős.

Generatív test

A hajtáscsúcs egy speciális, végálló sapkává (cephaliummá) alakul át, amelyből a kis virágok előtörnek. Amikor a szár eléri a körülbelül 6 méteres magasságot, minden hajtáscsúcs a spirálisan elrendezett szemölcsök sűrű fejévé (cephalium) alakul, melyek közül néhány virágot hoz. A zsúfolt areolákat és a virágokat számos hosszú, arany színű sörte védi.

Ez a sörte-szerű cephalium a csúcson növekszik, ahol új areolák és virágok képződnek, és a legrégebbi sörték az idővel megfeketednek. A sörte-szerű, arany sárga töviscsomókból álló cephalium tövisei kb. 5,5 cm hosszúak, fényesek és szúrósak, sűrűn összegabalyodva áthatolhatatlanok.

Évről évre az arany szín narancssárga, égett vörös, sötétbarna, végül fekete árnyalatúvá válik. Ez a jelenség sötétebb és sötétebb sávok megjelenését okozza, melyek 15-20 cm magasak, és mindegyik egy év növekedését képviseli.

Ez a cephalium egyedülálló az egész kaktuszfélék családban, mivel genetikailag determinált növekedésű, hulló virágzatot hordoz. Évente 10-15 cm-t növekszik, amíg 5-7 éves nem lesz. Ezen a ponton egy furcsa és különleges jelenség történik: leáll a növekedésben, degenerálódik, elhal, és leesik a növényről a földre. A Backebergia militaris cepháliumai különösen pazarlónak tűnnek, mivel néhány év után lehullanak.

Virág

A virágok éjszakaiak, magányosak és esetlegesen elszórtan jelennek meg a virágzat azon részén, amely az új vegetatív fázist megelőző években alakult ki. A virágok alakja specializálja őket a lepkék vonzására: meglehetősen kicsik, korlátozott mennyiségű pollent termelnek.

  • Külső lepellevelek: Zöldessárga külső lepellevél, sok háromszögletű pikkely sűrű fehér, gyapjas szőrökkel és néhány sörtével az areolákban.
  • Belső lepellevelek: Halványzöld belső lepellevél-szegmensek.
  • Porzószálak: [Nincs leírás]
  • Portokok: [Nincs leírás]
  • Bibeszál: [Nincs leírás]
  • Bibe: [Nincs leírás]

A virágzás márciusban és áprilisban, az új vegetatív szezonnal együtt történik.

Termés

Hosszúkás, orsó alakú, 3,5 x 2 cm méretű, eleinte piros, de hamarosan kiszárad. Csak a csúcsán sörte-szerű, kevés magot tartalmaz (10-20). A száraz virág maradványai a terméshez tapadnak, és kinyúlnak a virágzat sörtéi közül.

  • Magja: [Nincs mag leírás]

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Délnyugat-Mexikóban endemikus, Guerrero, Jalisco és Michoacan államokban fordul elő.

A szubpopulációk természetesen fragmentáltak és ritkák. A teljes populáció méretét kevesebb, mint 9000-re becsülik. Bár széles körben elterjedt, a szubpopulációk természetesen ritkák és elszigeteltek, és a teljes populáció mérete kicsi, minden elszigetelt szubpopulációban kevesebb, mint 15 érett egyed található.

Élőhely: Az a környezet, ahol a Backebergia militaris előfordul, nagyon forró és rendkívül barátságtalan. A Bosque espinoso és Bosque tropical caducifolio (trópusi lombhullató erdők) vegetációs zónáinak felel meg. Ezeknek a zónáknak a szárazabb részeit az oszlopos kaktuszok bősége jellemzi, amelyek néha valóságos erdőket alkotnak. Tengerszint feletti magasság: 100-600 méter.

  • Éghajlati tényezők: Gyakran előfordulnak szezonális hurrikánok (évente 25-41). Az éves csapadékmennyiség 400 és 1200 mm között van, folyamatos esőzésekkel, de a hőség és a szél miatti párolgás meghaladja az évi 2000 mm vizet.
  • Növénytársulás, életmód: Társuló kaktuszok: Pachycereus marginatus, Stenocereus kerberi, Stenocereus standleyi, és Isolatocereus dumortieri.

Kultúrában tartás

Az 1970-es években számos levágott hajtáscsúcsot, amelyek a figyelemre méltó cepháliumot tartalmazták, importáltak Európába, és gyökereztették a kertészeti kereskedelem számára, de keveset sikerült vegetatív növekedésre bírni. Ezt a fajt néha dísznövényként használják.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Nincs leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

A jelenleg is fennálló élőhelyi veszélyek a populáció csökkenését eredményezik. Ahol ez az erdő sérül vagy mezőgazdasági célokra, illetve szarvasmarha-tenyésztésre kiirtják, de a régió legnagyobb része valószínűleg túl száraz ahhoz, hogy jelentős öntözés nélkül fenntartható legyen az intenzív mezőgazdaság. Az utóbbi években már nem veszélyeztetettebb, mint az erdő, amelyben növekszik.


Szerzők és forrás

Szöveg: Jokhel Csaba

Kép: Izsay Tamás

Lektorálta:

Forrás:

A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Mitrocereus_militaris&oldid=1968”