Ugrás a tartalomhoz

Pachycereus weberi

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Pachycereus weberi (J.M.Coult.) Backeb., 1960

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A weberi fajnév Frédéric Albert Constantin Weber botanikus tiszteletére adományozták.

Típuspéldány

[Nincs típuspéldány információ]

Első leírása: J. M. Coult. írta le Cereus weberi néven.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeb., 1960

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fa jellegű, masszív, oszlopos vagy kandeláber-szerű kaktusz, magassága elérheti a 11 m (-16 m)-t. Egy nagy, akár 2 m magas törzsből erősen elágazik. A fő szár (törzs) legfeljebb 1,8(-2) m magas, tartós areolákkal és tövisekkel.

Az ágak számosak, egyenesek, kékeszöldek, hamvasak, átmérőjük legfeljebb 12 cm (az alján akár 40 cm), a közepétől ágaznak el.

Bordák száma 8-11, lekerekítettek, magasságuk 3,5-4,5 cm.

Szemölcsök

[Nincs szemölcs leírás]

Axillák

[Nincs axilla leírás]

Areolák

Az ágakon lévő areolák 1-2 cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, elliptikus-kör alakúak, 1,0-4,5 cm távolságra vannak egymástól, hosszirányú barázdával. A törzsön az areolák nagyok (2-2,5 cm átmérőjűek).

Tövisek

Tűszerűek, lapítottak vagy szögletesek (az ágak csúcsa felé inkább tűszerűek és rugalmasak), fehéresszürkék. A tövük és a csúcsuk fekete.

  • Peremtövis: 6-12 darab, vörösesbarna vagy fekete, (0,5-)2-3(3,5) cm hosszúak.
  • Középtövis: Egy darab, oldalirányban lapított, feketés, (1,5-)5,5-6(-10) cm hosszú.
  • Tövisek a törzsön: A törzs areoláin legfeljebb 50 darab, 1-11 cm hosszú tövis található.

Generatív test

Virág

A virágok éjszaka nyílnak, és a szárak csúcsa közelében (oldalt) fejlődnek (a termékeny zóna nem differenciált, álcephalium nem észlelhető). Tölcsér alakúak, sárgásfehérek, 7-10(-14) $\text{cm}$ hosszúak.

  • Külső lepellevelek: Fehér-sárgás, 1-2,5(-3,5) $\text{cm}$ hosszúak és 1-2,5(-3) cm szélesek, kanál alakúak, a csúcsuk kissé hasított vagy visszahajló, kihegyezett.
  • Belső lepellevelek: Sárgásfehér, 2-3 cm hosszúak, 1-1,5 cm szélesek, lándzsa alakúak, a csúcsuk kissé hasított, kihegyezett.
  • Porzószálak: Fehér-sárgás porzók, 0,5-1(-1,2) cm hosszúak, a porzószálak 2-7 mm hosszúak.
  • Portokok: [Nincs leírás]
  • Bibeszál: 4-5 cm hosszú, világossárga.
  • Bibe: 8-12, vöröseslila, körülbelül 1 cm hosszú.
  • Egyéb virágjellemzők: A termést tartó rész (pericarpel) és a virágcső (florális tubus) apró pikkelyekkel és hosszú, sárgásbarna szőrökkel borított az areolákon.

Termés

Hosszúkás, 3,5-7 cm hosszú, 3-6 cm széles, vöröseslila, félig húsos, gyakran négy szegmensre hasad. A pép vöröseslila, ehető. A fellevelek 3-5 mm hosszúak, bőséges, de hulló, sárgás sörte-szerű tövisekkel (0,5-2(-2,5) cm hosszúak).

  • Magja: Körte alakú, 2,5-3,5 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban endemikus, Guerrero, Morelos, Oaxaca és Puebla államokban fordul elő.

Élőhely: Trópusi lombhullató erdőkben fordul elő. Ez a faj "kardonáles" néven ismert erdőket is alkothat, ahol domináns faj.

  • Éghajlati tényezők: [Nincs leírás]
  • Növénytársulás, életmód: A Tehuacán-Cuicatlán-völgyben 150 felnőtt egyed/hektár sűrűséget jelentettek.

Tengerszint feletti magasság: 600-1500 méter.

Kultúrában tartás

Ez egy viszonylag könnyen termeszthető növény. Nyáron a legjobb, ha a növényeket a szabadban tartjuk, ahol a hőmérséklet akár 30 °C fölé is emelkedhet anélkül, hogy a növény károsodna.

Biztosítsunk jó vízelvezetést, és használjunk nyitott és jó vízelvezetésű ásványi komposztot, amely lehetővé teszi a gyökerek lélegzését. Csak rövid téli pihenést szeretnek, ezért a téli hónapokban szinte teljesen szárazon kell tartani őket. Ha a talaj túl sokáig száraz marad, gyökérvesztés következhet be, de ugyanez az eredmény fordulhat elő, ha a növények egyszerre nedvesek és hidegek. Márciustól kezdve a növény növekedni kezd, és az öntözést fokozatosan növelni kell május végéig, amikor a növény teljes növekedésben van.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Nincs leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

A Pachycereus weberi a széles elterjedés, a helyi bőség és a nem kritikus mértékű csökkenés miatt nem veszélyeztetett (Least Concern) besorolású. A faj élőhelyét azonban egyes területeken az állattenyésztés és a kisméretű mezőgazdaság tönkreteszi.

Szerzők és forrás

Szöveg: Jokhel Csaba

Kép: Izsay Tamás

Lektorálta:

Forrás:

A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Pachycereus_weberi&oldid=1999”