Ugrás a tartalomhoz

Pelecyphora macromeris subsp. runyonii

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Pelecyphora macromeris subsp. runyonii (BRITTON & ROSE) N. P. TAYLOR, 1998

A tudományos név státusza: érvényes (https://caryophyllales.org/)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Cactaceae Consensus Init. 6: 15. 1998

Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor

Szinonímák

  • Coryphantha macromeris subs. runyonii (Britton & Rose) N. P. Taylor
  • Coryphantha macromeris var. runyonii (Britton & Rose) L. D. Benson
  • Coryphantha runyonii Britton & Rose
  • Lepidocoryphantha macromeris subs. runyonii (Britton & Rose) Doweld
  • Lepidocoryphantha runyonii (Britton & Rose) Backeb.
  • Mammillaria runyonii (Britton & Rose) Cory
  • Érvényes név és szinonimák a Pelecyphora macromeris subsp. runyonii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Pelecyphora macromeris kis méretű, gazdagon elágazó növény, hosszú, kiálló tövisekkel, amely végül alacsony, 100 cm átmérőjű szőnyegeket vagy félgömb alakú halmokat alkot. A subsp. runyonii megkülönböztető jegyei a szürke-zöld szárak, amelyek 7.5 cm magasságig nőnek, és a szemölcsei, amelyek 7.5 mm hosszúak.

Szemölcsök

Szembetűnően szemölcsös, félgömb alakú, vagy rövid hengeres, néha elhomályosodik a fiatal hajtások sokasága miatt, 4-12 cm. A szemölcsök szokatlanul nagyok, 15-25 mm-esek, és csak a felső felükön barázdáltak, ernyedtek vagy petyhüdtek.

Axillák

[Leírás]

Areolák

Az areolák mirigyei szezonálisan feltűnőek.

Tövisek

Gyengén a növényhez simuló vagy kiálló, kissé görbült, gyakran rugalmasak.

  • Peremtövis: 9-15 darab areolánként, fehérek, szürkék, barnássárgák vagy barnák, 15-25 mm hosszúak.
  • Középtövis: 3-8 darab areolánként, halványszürkék vagy feketék. Az areola belső, felső részén 2-3 szubcentrális tövis van. Az alsó középtövis meredeken előreálló vagy lefelé hajló.

Generatív test

Virág

A csúcson vagy annak közelében, a szemölcs középső szintjén fejlődik. A külső lepellevelek erősen rojtosak. A virág élénk rózsaszín-magenta, gyakran sötétebb középső csíkokkal és halványabb szegélyekkel.

  • Külső lepellevelek: erősen rojtosak.
  • Belső lepellevelek: [Leírás]
  • Porzószálak: [Leírás]
  • Portokok: [Leírás]
  • Bibeszál: [Leírás]
  • Bibe: [Leírás]

Termés

Sötétzöld, tojásdad, fordított körte alakú vagy ellipszoid.

  • Magja: [Leírás]

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Pelecyphora macromeris subsp. runyonii kis, elszigetelt területe az alsó Rio Grande folyó mentén, tengerszinten, Brownsville és Rio Grande City (Texas) között, valamint egy ezzel párhuzamos terület a folyó túloldalán, a mexikói Tamaulipas államban.

Élőhely: A Rio Grande síkságán, csak a tengerszint közelében fordul elő.

  • Éghajlati tényezők: Nyáron csapadékos területről származik.
  • Növénytársulás, életmód: [Leírás]

Kultúrában tartás

A Pelecyphora macromeris subsp. runyonii népszerű a gyűjtők körében, és könnyen termeszthető. Télen szárazabb helyen kell tartani (de kültéri termesztéshez a nedves körülményeknek is meglehetősen ellenálló). Nagyon hidegtűrő, körülbelül -10°C-ig télálló, de a fagytűrő képessége klónonként nagyon változó. Jó vízelvezetést igényel. Télen szárazabb helyen kell tartani, teljes napsütésben vagy részleges árnyékban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pelecyphora macromeris virágai gyakorlatilag azonosak a Mammillaria wrightii és az Escobaria vivipara virágaival: vegetatív anyag hiányában a virágok azonosíthatatlanok lehetnek.

Egyéb

Vannak jelentések arról, hogy a Pelecyphora macromeris-t (és különösen a runyonii alfajt) hallucinogénként gyűjtik. Pszichoaktív tulajdonságairól azonban vita folyik, mivel a faj nem tartalmaz meszkalint, mint a peyote, hanem normakromerint, az adrenalin analógját, amely potenciális hallucinogén tulajdonságokkal rendelkezik (Anderson 2001). Ezt a fajt Mexikóban a Tarahumara törzs ünnepi célokra is felhasználhatja.

Szerzők és forrás