Pelecyphora macromeris subsp. runyonii
Tudományos név
Pelecyphora macromeris subsp. runyonii (BRITTON & ROSE) N. P. TAYLOR, 1998
A tudományos név státusza: érvényes (https://caryophyllales.org/)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]
Típuspéldány
[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]
Első leírása: Cactaceae Consensus Init. 6: 15. 1998
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor
Szinonímák
- Coryphantha macromeris subs. runyonii (Britton & Rose) N. P. Taylor
- Coryphantha macromeris var. runyonii (Britton & Rose) L. D. Benson
- Coryphantha runyonii Britton & Rose
- Lepidocoryphantha macromeris subs. runyonii (Britton & Rose) Doweld
- Lepidocoryphantha runyonii (Britton & Rose) Backeb.
- Mammillaria runyonii (Britton & Rose) Cory
- Érvényes név és szinonimák a Pelecyphora macromeris subsp. runyonii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A Pelecyphora macromeris kis méretű, gazdagon elágazó növény, hosszú, kiálló tövisekkel, amely végül alacsony, 100 cm átmérőjű szőnyegeket vagy félgömb alakú halmokat alkot. A subsp. runyonii megkülönböztető jegyei a szürke-zöld szárak, amelyek 7.5 cm magasságig nőnek, és a szemölcsei, amelyek 7.5 mm hosszúak.
Szemölcsök
Szembetűnően szemölcsös, félgömb alakú, vagy rövid hengeres, néha elhomályosodik a fiatal hajtások sokasága miatt, 4-12 cm. A szemölcsök szokatlanul nagyok, 15-25 mm-esek, és csak a felső felükön barázdáltak, ernyedtek vagy petyhüdtek.
Axillák
[Leírás]
Areolák
Az areolák mirigyei szezonálisan feltűnőek.
Tövisek
Gyengén a növényhez simuló vagy kiálló, kissé görbült, gyakran rugalmasak.
- Peremtövis: 9-15 darab areolánként, fehérek, szürkék, barnássárgák vagy barnák, 15-25 mm hosszúak.
- Középtövis: 3-8 darab areolánként, halványszürkék vagy feketék. Az areola belső, felső részén 2-3 szubcentrális tövis van. Az alsó középtövis meredeken előreálló vagy lefelé hajló.

Generatív test
Virág
A csúcson vagy annak közelében, a szemölcs középső szintjén fejlődik. A külső lepellevelek erősen rojtosak. A virág élénk rózsaszín-magenta, gyakran sötétebb középső csíkokkal és halványabb szegélyekkel.
- Külső lepellevelek: erősen rojtosak.
- Belső lepellevelek: [Leírás]
- Porzószálak: [Leírás]
- Portokok: [Leírás]
- Bibeszál: [Leírás]
- Bibe: [Leírás]
Termés
Sötétzöld, tojásdad, fordított körte alakú vagy ellipszoid.
- Magja: [Leírás]
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Pelecyphora macromeris subsp. runyonii kis, elszigetelt területe az alsó Rio Grande folyó mentén, tengerszinten, Brownsville és Rio Grande City (Texas) között, valamint egy ezzel párhuzamos terület a folyó túloldalán, a mexikói Tamaulipas államban.
Élőhely: A Rio Grande síkságán, csak a tengerszint közelében fordul elő.
- Éghajlati tényezők: Nyáron csapadékos területről származik.
- Növénytársulás, életmód: [Leírás]
Kultúrában tartás
A Pelecyphora macromeris subsp. runyonii népszerű a gyűjtők körében, és könnyen termeszthető. Télen szárazabb helyen kell tartani (de kültéri termesztéshez a nedves körülményeknek is meglehetősen ellenálló). Nagyon hidegtűrő, körülbelül -10°C-ig télálló, de a fagytűrő képessége klónonként nagyon változó. Jó vízelvezetést igényel. Télen szárazabb helyen kell tartani, teljes napsütésben vagy részleges árnyékban.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Pelecyphora macromeris virágai gyakorlatilag azonosak a Mammillaria wrightii és az Escobaria vivipara virágaival: vegetatív anyag hiányában a virágok azonosíthatatlanok lehetnek.
Egyéb
Vannak jelentések arról, hogy a Pelecyphora macromeris-t (és különösen a runyonii alfajt) hallucinogénként gyűjtik. Pszichoaktív tulajdonságairól azonban vita folyik, mivel a faj nem tartalmaz meszkalint, mint a peyote, hanem normakromerint, az adrenalin analógját, amely potenciális hallucinogén tulajdonságokkal rendelkezik (Anderson 2001). Ezt a fajt Mexikóban a Tarahumara törzs ünnepi célokra is felhasználhatja.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: Dósa Béla
- Lektorálta:
- Forrás: https://llifle.com/Encyclopedia, https://en.wikipedia.org,