Pfeiffera monacantha
Tudományos név
Pfeiffera monacantha (Griseb.) P.V.Heath, 1994
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A monacantha ('monacanthus,-a,-um', latinul: "egy tövissel") fajnév arra utal, hogy az areolák gyakran csak egy tövist hordoznak.
Típuspéldány
Hely: Argentína, Salta, San Andrés (San Ramón de la Nueva nyugati része).
Első leírása: Grisebach írta le Rhipsalis monacantha néven.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: P. V. Heath, 1994
Szinonimák
- Acanthorhipsalis monacantha Britton & Rose
- Hariota monacantha (Griseb.) Kuntze
- Lepismium monacanthum (Griseb.) Barthlott
- Rhipsalis monacantha Griseb.
- [1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Pfeiffera_monacantha Érvényes név és szinonimák a Pfeiffera monacantha taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Lassú növekedésű és kompakt, epifita cserje, mely szabadon ágazik. A tövises hajtáskezdemények kezdetben egyenesek és háromszög alakúak, később laposak és lecsüngőek.
A szárak laposak vagy háromélűek, vékonyak, lineáris-hosszúkásak, a középér erőteljes. Az oldalhajtások erei ujjszerűen erednek a középérből. A hajtásai 20–30 mm szélesek, maximálisan 45 cm hosszúak, tompák, az alján ék alakúak. A szárnyak lapítottak. A szár széle fűrészelt. A csúcsa kihegyezett vagy tompa. Járulékos gyökerek hiányoznak.
Szemölcsök
[Nincs szemölcs leírás]
Axillák
[Nincs axilla leírás]
Areolák
Fehér- vagy sárgás filcesek és tövisesek, felszíniek, körülbelül 12 mm távolságra fejlődnek egymástól. Összetett terminális areolák hiányoznak.
Tövisek
1-6 darab, de általában csak 1 vagy 2, erősek, élesek, feketék, 5-10 mm hosszúak. Kevés sörte is található.
- Peremtövis: [Nincs leírás]
- Középtövis: [Nincs leírás]

Generatív test
Virág
A virágok magányosan az areolákon fejlődnek, oldalt, a hajtáscsúcsok közelében lévő felső szegmenseken helyezkednek el. Viaszos-narancssárga színűek, 1-1,5 cm hosszúak és legfeljebb 2 cm átmérőjűek.
- Külső lepellevelek: [Nincs leírás]
- Belső lepellevelek: [Nincs leírás]
- Porzószálak: Számos porzó (kb. 40-100), a porzószálak és a portokok fehérek vagy fehéressárgák/krémszínűek.
- Portokok: [Lásd Porzószálak]
- Bibeszál: [Nincs leírás]
- Bibe: [Nincs leírás]
Egyéb virágjellemzők: A termést tartó rész (pericarpel) csésze alakú, szögeletes, élesen elkülönül a lepellevéltől. Gumós, apró pikkelyekkel borított, csupasz, de sörték és filc alkalmanként fejlődnek. A vacsora (hypanthium) nem fejlődik ki.
Termés
A virágokból apró, kerek, viaszos gyümölcsök fejlődnek, amelyek hónapokig díszítik a növényt. Gömbölyded, többé-kevésbé áttetsző, erezett, narancssárga vagy halvány rózsaszín, pikkelyes. 10 mm átmérőjű, fiatalon narancssárga, majd vörösesre változik a színe.
- Magja: Sötétbarna-feketés, gödröcskés, fordított tojásdad alakú.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Bolívia délkeleti részén (Cochabamba, Santa Cruz, Tarija) és Argentína északnyugati részén (Jujuy, Salta) terjedt el. Széles elterjedési területű faj.
Élőhely: Epifita vagy szaxikol (sziklán lakó) kaktusz, amely szezonálisan száraz keleti Andok-völgyekben vagy az argentin yungasban nő, főként sziklákon.
- Éghajlati tényezők: [Nincs leírás]
- Növénytársulás, életmód: Gyakori a megfelelő élőhelyen, de a populációk nem túl nagyok és elszórtak.
Tengerszint feletti magasság: 300–2000 m.
Kultúrában tartás
A Pfeiffera monacantha az egyik legkönnyebben termeszthető epifita kaktuszfaj, és tolerálja az elhanyagolást. Ez a kaktusz, mivel Nyugat-Brazília erdeiben őshonos, természetesen más kezelést igényel, mint a sivatagi kaktuszok. Támogatva akár 180 cm hosszúra is megnőhet; függőkosárban is termeszthető, ami az epifita életmódja miatt természetesebb.
- Fényviszonyok: Ez a növény a tarkított árnyékot kedveli.
Ideális növekedési körülmények között zöld, de stressz hatására vörösre színeződik. A hő vagy a hideg növelésével, a víz vagy a tápanyagok csökkentésével elérhető ez a szép színárnyalat.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Két alfaja ismert: a törzsalak és a subsp. kimnachii (Doweld) Ralf Bauer.
Rokonsági viszonyai: az Acanthorhipsalis alnemzetség tagja.
Egyéb
A faj fő veszélye az állattenyésztés miatti földhasználat-változás.
Szerzők és forrás
Szöveg: Jokhel Csaba
Kép: Faragó Judit
Lektorálta:
Forrás: