Rhipsalis cereuscula
Tudományos név
Rhipsalis cereuscula Haw.
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
[Itt szerepelne az etimológiai magyarázat]
Típuspéldány
[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]
Első leírása: Haworth in Philos. Mag. Ann. Chem. 7: 112 (1830)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: [Szerző neve és év]
Szinonimák
- Erythrorhipsalis cereuscula (Haw.) Volgin
- Hariota cereuscula Kuntze
- Érvényes név és szinonimák a Rhipsalis cereuscula taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
- Cserjés, bokros, pozsgás epifiton, vagy litofita, 60 cm hosszúra is megnő. Angolul „rizskaktusz” vagy „korallkaktusz” néven is emlegetik. Általában erősen elágazó, lecsüngő. Jellemzője a dimorf (eltérő hosszúságú) növekedés, akrotonikus elágazással (azaz a növény a hajtások csúcsa közelébe juttatja a nedvet). Hengeres hajtású növény.
- Hosszú nyúló hajtások (extension shoots): Vékonyak, általában felegyenesedők, hengeresek, keresztmetszetben majdnem kerekek, (7–)10–30(–60) cm hosszúak, 3–4 mm átmérőjűek, a végükön egy apikális rövidhajtás-csoporttal koronázottak, gyakran fejlődik rajtuk nagyszámú járulékos gyökér. Idősen végül csüngővé válnak.
- Másodrendű hajtások (second-order shoots): 3–4 (–10 vagy több) darab csoportokban, vagy a hosszú hajtások csúcsánál, vagy azok közelében, nem mindig vannak jelen, 4–10 cm hosszúak, tövis nélküliek.
- Rövid hajtások (harmadrendű hajtások): Általában buzogány alakúak (clavate), néha szabálytalanul kolbászszerűek, ritkán erősen rövidek és majdnem gömb alakúak, párosan vagy sűrű csomókban a másodrendű hajtások csúcsán, 2–6-szor olyan hosszúak, mint vastagok, homályosan 4 (vagy 5) szögletűek, 0,5–1,5 cm hosszúak, 2–4 mm átmérőjűek. A szár és az ágak halvány friss zöldek, a rövidhajtások valamelyest bordázottak, gyengén szőrösek.
Szemölcsök
[Leírás]
Axillák
[Leírás]
Areolák
- Szorosan ülők, összetettek, marginalizáltak. 2–4 hamar lehulló, rövid sörtét hordoznak. A sörték átlátszóak, finomak, legfeljebb 1,5 mm hosszúak.
Tövisek
- Peremtövis:[Leírás]
- Középtövis:[Leírás]
Generatív test
Virág
- Külső lepellevelek: A tepalok körülbelül 11–15 darab, a külső elemek jobban szétterülők.
- Belső lepellevelek: A belső 7–8 szirom kissé nagyobb, mint a külsők, 8–10 mm hosszúak és 3 mm szélesek, keskenyen elliptikusak, fehérek vagy halvány krémszínűek, sárgás középérrel, a csúcsuk halványan rózsaszínes árnyalatú.
- Porzószálak:Körülbelül 36 darab, fehérek, 7–10 mm hosszúak.
- Portokok: Halványsárgák.
- Bibeszál: Fehér, vékony, 9–10 mm hosszú, hosszabb, mint a porzók, és általában kinyúlik a lepel felett.
- Bibe: 3–5 karéjú, szétterülők vagy visszahajlók, fehéres színűek.
A virágok nappaliak, több napon át nyitva vannak, terminálisak, vagy csak a harmadrendű szegmensek végeinél fejlődnek, illat nélküliek, csüngők, harang alakúak, hiányzik a hypanthium. Fehér vagy krémszínű-rózsaszínes színűek, 8–15 mm hosszúak, 10–20 mm szélesek. A pericarpellum zöldtől halvány sárgászöldig terjedő, gömbölyű vagy fordított kúp alakú, 4–5 mm átmérőjű, csupasz, vagy esetenként 1–2 vöröses háromszögletű pikkely található rajta, axillájukban sörtékkel vagy azok nélkül. A virágzás ideje: tél-tavasz.
Termés
Fehér vagy alkalmanként piros (Brazílián kívül), gömbölyű vagy fordított tojásdad bogyó, 5–7 mm átmérőjű, a tetején a zsugorodott virágmaradványokat megtartja, a pulpa erősen nyálkás.
- Magja: Fekete.
== Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Bolívia (La Paz), Argentína (Misiones, Corrientes, Entre Ríos), Paraguay, Uruguay (Artigas, Río Cuareím lefolyása, de jelentették Río Negro-ból és Tacuareím-ből is), Brazília (Alagoas, Bahia, Minas Gerais, Paraíba, Pernambuco, Rio de Janeiro, São Paulo, Mato Grosso do Sul, Paraná, Santa Catarina, Rio Grande do Sul, Sergipe).
Élőhely: Epifitikus (vagy litofitikus) kaktusz. Főleg fatörzseken, vagy néha sziklákon fordul elő. Atlanti és lombhullató erdőkben (beleértve mata de brejo, mata agreste és mata do planalto), alföldi és szubmontán trópusi nedves erdőkben él.
- Éghajlati tényezők: Nedves trópusi erdők.
- Növénytársulás, életmód: Kötelezően epifita vagy litofita, atlanti és lombhullató erdőkben 200–1770 m tengerszint feletti magasságban.
Kultúrában tartás
A Rhipsalis cereuscula a legkönnyebben termeszthető epifita kaktuszok közé tartozik, és tűri az elhanyagolást. Hosszú életűek. Függőkosarakban is jól mutat. Védelmet igényel a hidegtől és a nagy hőtől. Részleges árnyékot kedvel (mint minden Rhipsalis).
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít a Rhipsalis teres fajra, melyet szintén gyakran nevelnek dísznövényként. A Rhipsalis simmleri vékony, sötétzöld, csipkés ágakkal rendelkezik, és apróbb. Főágai több száz finomabb ágra terjednek ki, amelyek krémszínű-fehér virágokat viselnek.
Egyéb
Az Erythrorhipsalis subgenus tagja. A R. cereuscula variabilitása nem túl hangsúlyos, kivéve némi eltérést a termés színében. Élőhelyének pusztulása valószínűsíthető Brazília északkeleti részén a mezőgazdasági és városi terjeszkedés miatt.
Szerzők és forrás
Szöveg: Jokhel Csaba
Kép: Faragó Judit
Lektorálta: