Rhipsalis occidentalis
Tudományos név
Rhipsalis occidentalis Barthlott & Rauh
A tudományos név státusza: elfogadott (caryophyllales.org)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
Az „occidentalis” név „nyugati” jelentésű, és a faj elszigetelt előfordulására utal egy olyan fajcsoporton belül, amely csak Dél-Amerika keleti részéről volt ismert (a brazil Phyllarthrorhipsalis alnemzetség).
Típuspéldány
W. Barthlott, W. Rauh 35392, Peru (holotípus: HEID).
Első leírása: Barthlott és Rauh in Kakt. és Sukk 38: 17 (1987)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Első leírással megegyező
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Akár 1 m hosszú, lelógó epifiton növény, a hajtások levélszerűen vékonyak, lapítottak. A szegélyek jellegzetesen bevágottak.
Szemölcsök
A hajtásfelszín sima vagy finoman barázdált, jól kifejezett szemölcsök nem figyelhetők meg.
Axillák
[Leírás]
Areolák
Az areolák kis, ovális vagy kör alakú dudorok a hajtásfelületen, de nem kifejezetten kiemelkedőek.
Funkció: az areolákból fejlődhetnek a virágok, de a tövisek a Rhipsalis occidentalis-nél gyakorlatilag hiányoznak, így az areolák tövisképző szerepe elenyésző.
Tövisek
Peremtövis: [Leírás] Középtövis: [Leírás]
Generatív test
Virág
- Külső lepellevelek: A tepalok áttetszően fehérek.
- Belső lepellevelek: Kb. 7 darab, legfeljebb 4 mm hosszúak és 3 mm szélesek, teljes antézisben kissé hátrahajlók, a tetejük kissé csuklyaszerűen hajlik.
- Porzószálak: Virágonként kb. 50 darab, fehérek, 4–5 mm hosszúak, körben helyezkednek el. A legbelső porzó valamivel rövidebb, mint a legkülsők.
- Portokok: [Leírás]
- Bibeszál: Fehéres, körülbelül 6 mm hosszú.
- Bibe: 5-6 felálló, erős, papilláris, fehéres karéjjal. Virágok szimplák, fehéresek, 10 mm szélesek és 9 mm hosszúak. A porzó és a bimbó között némi nektárszövet, de nem alkot átlátszó korongot.
Termés
Fiatal termés eleinte piszkosbarna-vörös, éretten körülbelül 7,5 mm hosszú és 6,5 mm széles piszkosfehér, lédús bogyó. Gazdag terméshozam; a növény nyilvánvalóan öntermékeny.
- Magja: Bogyónként körülbelül 60 db, 1,3 mm hosszú, 0,5 mm széles, a csúcsi vége hegyes. Maghéj barnásfekete. A magok szerkezete a Rhipsalis micrantha-ra emlékeztet.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Peru (San Martin megye), Ecuador (Napo, Morona-Santiago, Zamora-Chichipe), Suriname. Az elterjedési terület valószínűleg Dél-Ecuadortól az Andok mentén egészen a bolíviai területekig terjed.
Élőhely: Epifiton perhumid egyenlítői erdőkben, kb. 950 m tengerszint feletti magasságig. Északkelet-Peru esőerdője: Rioja (San Martin megye); tengerszint feletti magasság 800 m. Sucua közelében (Kelet-Ecuador); tengerszint feletti magasság 950 m.
- Éghajlati tényezők: Perhumid egyenlítői erdők.
- Növénytársulás, életmód: Epifiton, esőerdő-epifiton. Csüngő habitusú.
Kultúrában tartás
A faj nagyon nehéz nevelni a termesztésben. Termesztésben ritkának tűnik, ahol árnyékra és magas páratartalomra van szüksége a boldoguláshoz. Az új faj, a legtöbb Rhipsalideae-hez hasonlóan, könnyen termeszthető; különösen gazdag terméshozam esetén dekoratív kiegészítője gyűjteményeinknek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Közeli rokonságban áll a R. micrantha fajjal, de ágai mindig laposak, legfeljebb 6,5 cm átmérőjűek, zöldek vagy sötétvörösek; a virágok kb. 8x10 mm-esek.
Hasonlít a brazil R. oblonga és a bolíviai R. goebeliana fajokhoz is, de eltér azoktól abban, hogy:
- Szárrészleteik tövüknél következetesen keskenyen ék alakúak.
- Virágai általában kisebbek, mint a brazil fajok virágai.
- A virágok tisztán fehérek (a másik két fajnál mindig egyértelműen sárga bevonattal).
- Hiányzik a vöröses nektárszövet (ami a R. rhombea jellemzője).
- Az R. occidentalis egyértelműen öntermékeny és sok termést terem (az R. goebeliana és az R. rhombea önmeddő és alig terem termést).
- Kifejlett növényeit a nagyobb hajtások és az erősebb csüngő növekedés különbözteti meg az R. rhombea-tól.
- Epidermisze erősen (intenzíven) sötétzöld (az R. goebeliana mindig feltűnően világoszöld).
Egyéb
A növény a Phyllarthrorhipsalis alnemzetségbe tartozik, amely addig csak Kelet-Brazíliából volt ismert. A faj valószínűleg nem szoros rokonságban áll a brazil Phyllarthrorhipsalis-szal, hanem a Rhipsalis micrantha csoportba tartozik (párhuzamos evolúció). A mag- és termésszerkezet megerősíti a gyanút, hogy a faj a Rhipsalis micrantha csoportba tartozik.
A virágzás ideje: kultúrában nyár elején (májusban/júniusban; alkalmanként februárban is virágzik), szemben a legtöbb brazil fajjal, amelyek télen (főleg januárban) virágoznak.
Szerzők és forrás
Szöveg: Jokhel Csaba
Kép: Bagoly Lajos
Lektorálta:
Forrás: rhipsalis.com,