Ugrás a tartalomhoz

Stenocereus humilis

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

Stenocereus humilis (Britton & Rose) D.R.Hunt, 2002

A tudományos név státusza: érvényes (sec. Hunt 2016)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A Stenocereus nemzetségnév az ógörög "στενός" (stenós) szóból ered, ami "keskeny" jelentésű, és a latin "cēreus" szóból, ami "gyertya" jelentésű. Ez a nemzetség oszlopos vagy fához hasonló kaktuszfajokat foglal magába.

A humilis név latin eredetű, jelentése "alacsony". Valószínűleg a növény viszonylag alacsony méretére utal a nemzetségen belül.

Típuspéldány

Gyűjtő: F. L. E. von T. (Francisco Luis Espínosa de Tejada) Hely: Kolumbia, Cauca megye, Dagua völgye (Río Dagua) Időpont: 1904. augusztus 1. Típuspéldány gyűjteményi helye: US (United States National Herbarium, Washington D.C.)

Első leírása: A fajt eredetileg Lemaireocereus humilis néven írták le 1920-ban Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: David Richard Hunt, 2002

Szinonímák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Stenocereus humilis a nemzetség többi tagjához hasonlóan oszlopos, de erősen elágazó, bokros megjelenésű kaktusz, gyakran sűrű bozótokat alkotva. A hajtások gyengék és sötétzöldek, 1-4 méter hosszúak és akár 4 centiméter átmérőjűek is lehetnek.

Axillák

A bordák bevágásaikban gyapjas bimbóudvarok találhatók.

Areolák

Az areolák kör alakúak vagy oválisak, körülbelül 3–5 mm átmérőjűek, egymástól 1–1,5 cm távolságban helyezkednek el a bordák csúcsa mentén. Kezdetben fehéres gyapjasak, később kopaszak, a központjukban sötétebb pont látható. Az areolákban fejlődnek a tövisek és a virágrügyek is.

Tövisek

A növény 5-8 tűszerű tövissel rendelkezik, amelyek eleinte barnák, majd később fehéresek lesznek, 1-2 centiméter hosszúak.

  • Peremtövis: A peremtövisek 4–7 db-osak, sugárirányban szétállók, többnyire egyenesek vagy enyhén íveltek, hosszuk 1–1,5 cm. Színük a fiatal hajtásokon világosbarna, idősebb szakaszokon szürkésfehér vagy fehér, gyakran áttetsző hegyűek.
  • Középtövis: Középtövisből 1, ritkán 2 fejlődik; ezek erőteljesebbek, kissé vastagabbak, mint a peremtövisek, 1,5–2 cm hosszúak, és gyakran kissé lefelé vagy kifelé irányulnak. Színük barna vagy sötétbarna, idővel világosabb, szürkés árnyalatúvá fakulnak.

Generatív test

Virág

A Stenocereus humilis virágai tölcsér alakúak, zöldesfehérek, és akár 6 centiméter hosszúra is megnőhetnek.

  • Külső lepellevelek: A külső lepellevelek keskeny-lándzsásak, hosszúkásak, a külső oldalukon zöldes vagy vöröses árnyalatú, belső felületükön rózsás vagy halvány narancsos színűek. A csúcsuk tompán hegyes, néha kissé visszahajló. Széleik finoman áttetszők, gyakran enyhén bronzos árnyalatúak.
  • Belső lepellevelek:A belső lepellevelek szélesebbek és lágyabb textúrájúak, lapos vagy enyhén homorú csúcsban végződnek. Színük a torok felé világos rózsaszín, sárgásfehér vagy krémszínű, míg a csúcs felé gyakran élénkebb rózsaszínes-pirosas árnyalatot vesznek fel. Ezek a levelek határozzák meg a virág belső, tölcsérszerű megjelenését.
  • Porzószálak: A porzószálak tömegesen elhelyezkedő, vékonyak, felállók, a virág belsejében sűrű gyűrűt alkotnak. Színük világossárga vagy halvány krémszínű, ritkábban fehéres. A torok közelében sűrűbben helyezkednek el, és a portokokat kissé a bibeszál alá emelik.
  • Portokok: A portokok kicsik, elliptikusak, élénk sárgák, éréskor finom sárga pollent szórnak. A portokok gyakran egyenetlenül érnek, így a virág több napon át termékeny maradhat.
  • Bibeszál: A bibeszál karcsú, egyenes, a porzószálak fölé magasodik, világos krémszínű vagy zöldesfehér. Felszíne sima, enyhén fénylő. Hossza általában megegyezik vagy kissé meghaladja a porzószálakét.
  • Bibe: A bibe többkaréjú (5–8 rövid karéjra osztott), fehéres vagy halványzöld, a karéjok tompák és kissé szétterülők. Felületük nedves, ragadós, elősegítve a pollen tapadását.

Termés

A gömb alakú termések erősen tüskések, és akár 4 centiméter hosszúak is lehetnek.

  • Magja: A magok kicsik, feketék vagy sötétbarna-feketék, fényes, sima vagy enyhén ráncolt felszínűek. Alakjuk ovális vagy kissé vese alakú, kb. 1,2–1,8 mm hosszúak. A hilum (köldök) fehéres, kicsi, a mag oldalán helyezkedik el.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Ez a faj gyakran megtalálható Kolumbia Cauca megyéjében, különösen a Río Dagua völgyében, száraz és félszáraz területeken őshonos.

Élőhely: 700 és 1000 méter közötti tengerszint feletti magasságban.

  • Éghajlati tényezők:
    • Csapadék: éves csapadék 500–800 mm, főként a nyári esős időszakban.
    • Hőmérséklet: meleg, ritkán fagyzugos; a téli hőmérséklet általában 10–15 °C körül alakul, a nyári maximumok 30–35 °C-ig emelkedhetnek.
  • Növénytársulás, életmód: gyakran száraz bozótosokban (xerofil cserjések), sziklagyepekben és félsivatagos területeken fordul elő.

Kultúrában tartás

[Leírás]

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]

Egyéb

[Különleges viselkedés, alkalmazkodás, kertészeti vagy természetvédelmi jelentőség, népi neve(k), gazdasági vagy kulturális jelentőség, megjegyzések, taxonómiai megfontolások]

Szerzők és forrás

A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Stenocereus_humilis&oldid=2228”