Ugrás a tartalomhoz

Tephrocactus bonnieae

Innen: MKOE wiki

Tudományos név

  • Tephrocactus bonnieae (D.J.Ferguson & R.Kiesling) Stuppy in Kew Bull. 56(4): 1005. 2001. Sec. Las Peñas & al. (2019)
    A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales.org)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnév Bonnie Brunkow nevét őrzi, aki 1990-es évek elején fedezte fel a növényt Argentínában, D. J. Ferguson és S. Hogan társaságában. A nemzetségnév a Maihuenia nemzetségre utal, a -opsis végződés pedig hasonlóságot jelent.

Első leírása

Opuntia bonnieae Halda & Horácek, Acta Mus. Richnov. Sect. Nat. 6(3): 140. 1999.

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Geofita, opuntioid kaktusz, amely kis, legfeljebb 15 cm átmérőjű párnákat alkot. A szárak kicsik, általában gömbölyűek, tompa kékeszöld színűek, amelyek idővel szürkévé válnak. Méretük 2,5 cm magasak és átmérőjűek.

Bordák

Alacsony dudorokkal rendelkezik, szegmensenként akár 30 szorosan elhelyezkedő areolával. A száraz évszakban a növény teste visszahúzódik, és szinte teljesen elrejtőzik a talajban.

Tövisek

  • Középtövis: nincs
  • Peremtövis: 9-20 darab. Rövidek, lapítottak, színük a fiatal szárakon a rózsaszínes barnától a sötétbarnáig változik, idővel fehéres-szürkére fordul.

Gyökér

Nagy, elágazó, föld alatti tároló gyökérrel rendelkezik.

  • Tephrocactus bonnieae
  • Tephrocactus bonnieae
    Tephrocactus bonnieae

Generatív test

Virág

A virágok világos rózsaszín vagy rózsaszínes színűek, viszonylag nagyok a szártagokhoz képest (átmérőjük ~3–4 cm), egyesével, a szártagok csúcsán jelennek meg nyár elején–közepén, és fehér filcből álló bimbókból fejlődnek.

  • Külső lepellevelek: (külső periantium-szegmens) keskeny-lándzsás (oblong–lanceolatus); a csúcs felé fokozatosan elvékonyodó, gyakran enyhén tompa végű. Világos rózsaszín vagy rózsás-fehér, külső felületük gyakran kissé selymes/viaszosságot mutat.
  • Belső lepellevelek: (belső periantium-szegmens) Szélesebb, kerekebb-elliptikus, a virág belseje felé tölcsérszerűen záródnak; a belső lepellevelek képezik a virág élénk részét. Általában világosabb rózsaszín a torok felé, a végek néha erősebben pigmentáltak; a belső lepellevelek gyakran puhább, vékonyabb papír­szerű textúrájúak, mint a külsők.
  • Porzószálak: (filamentumok) sok (több tucat), a virág közepét sűrűn körülvevő porzószál-csokrot képeznek. Vékony, felálló vagy kissé hajlott, általában fehéres–krémszínűek.
  • Portokok: (antherae) Kis, elliptikus portokok, tipikusan sárgák vagy sárgás-krémszínűek. A porzószálak csúcsán ülnek, sűrű, gyűrűs elrendezésben.
  • Bibeszál: (stílus) karcsú, központi, általában világos (fehéres–rózsás) színű, a porzók fölé emelkedve.
  • Bibe: (stigma) általában többszörösen tagolt / apró karéjokra osztott, lapított vagy csomós végződésként jelenik meg, felületük ragadós a pollenszemcsék befogadására. Színe világos (fehér–krémszínű), néha enyhén rózsás árnyalattal.

Termés

Fordított tojás alakú, körülbelül 1-1,5 cm hosszú, és éretten megszárad.

  • Magja: nincs leírva

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca állam.

Élőhely: Magashegyi puna típusú növénytársulásban nő, rendkívül száraz, köves talajban és kevés eső mellett.

  • Éghajlati tényezők: 2500-3300 méteres tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Mély edényeket és jól vízelvezető, ásványi talajt igényel. A túlöntözésre érzékeny, de a tenyészidőszakban elegendő vizet igényel. Tűrni tudja az enyhe fagyot, és hűvös téli nyugalmi időszakra van szüksége a virágzáshoz. Szaporítása dugványozással és oltással történik. Az oltott növények erőteljesebben fejlődnek.

Egyéb

Létezik egy tövis nélküli változata is, a Maihueniopsis bonnieae cv. Inermis. A növényeket az élőhelyükön gyűjtők fosztogatják, ami a kifejlett egyedek számának folyamatos csökkenéséhez vezet.

Szerzők és forrás

A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Tephrocactus_bonnieae&oldid=2217”