Tephrocactus verschaffeltii
Tudományos név
Tephrocactus verschaffeltii (Cels ex F.A.C. Weber) D.R. Hunt és Ritz
A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales. org)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A „verschaffeltii” jelző Ambroise Colette Alexandre Verschaffelt (1825-1886), a neves belga kertész és író tiszteletére kapta.
Típuspéldány
Első leírása: A Tephrocactus verschaffeltii-t 1898-ban írták le először Opuntia verschaffeltii néven.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. R. Hunt és Ritz, 2011
Szinonimák
- Austrocylindropuntia verschaffeltii (Cels ex F.A.C. Weber) Backeb.
- Banfiopuntia verschaffeltii (Cels ex F.A.C. Weber) Guiggi
- Cylindropuntia verschaffeltii (Cels ex F.A.C. Weber) Backeb. in Backeb. & F. M. Knuth
- Maihueniopsis verschaffeltii (Cels ex F.A.C. Weber) R. Kiesling
- Opuntia verschaffeltii Cels ex F.A.C. Weber
- Érvényes név és szinonimák a Tephrocactus verschaffeltii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
A Tephrocactus verschaffeltii egy kicsi, gömb alakú kaktusz, amely akár 10 cm magasra és átmérőjűre is megnőhet.
A növény erősen elágazó, amely alacsony, sűrű, 10-30 cm magas telepet alkot.
Vegetatív test
Hajtás, szár
A hajtás tagjai ellipszoid vagy hengeres alakúak, enyhén dudoros felszínűek, színük halványzöld. Kultúrában a szártagok rendszerint karcsúbbak és megnyúltabbak, hosszuk 6–21 cm, átmérőjük 1–1,5 cm. A termesztett példányok gyakran erősen tagolt felszínűek, és töviseket alig vagy egyáltalán nem viselnek. Természetes élőhelyén a szártagok rövidebbek, többnyire 1–10 cm hosszúak, de elérhetik a 2,5 cm vastagságot is. A hajtások a csúcsi részek felé sűrűn elágaznak, és számos, gömbölyded oldalhajtást fejlesztenek, amelyek laza, bokros telepeket alkotnak.
Termesztésben azonban akár a 30 cm-es magasságot is elérhetik.
Részleges árnyékban vagy gyenge fényben zöldek, de teljes napsütésben vonzó lilásvörös színűek, az új hajtások télen bordó színűek.
Szemölcsök
A szártagok felszíne enyhén dudoros vagy tagolt, a dudorok szabálytalanul elrendezettek, a növekedési zónák határozzák meg őket. A szemölcsök nem különülnek el élesen, mint a Mammillaria fajoknál, inkább a tagolatlan felszín enyhe egyenetlenségei. A szövet kemény, a felszín sima, gyakran viaszos bevonatú, amely védi a növényt a kiszáradástól.
Axillák
A szártagokon nincsenek valódi axillák, az areolák a dudorok csúcsán helyezkednek el. Az areolák közötti felszín kopasz, gyapjas szőrzet nélküli, és nincs elkülönülő árok vagy barázda. A Tephrocactus nemzetségre jellemző módon a hajtások ízesülése miatt a szártagok elválási pontjain némi parásodás figyelhető meg, de ez nem axilla.
Areolák
Az areolák kerek vagy kissé ovális alakúak, 2–3 mm átmérőjűek, a dudorok csúcsán ülnek. Kezdetben sűrűn fehér gyapjasak, később kopaszodók vagy nemezes maradványokkal. Színük eleinte világos szürke vagy krémszínű, idősebb korban barnássá válhatnak. Az areolák a szártagok felszínén ritkán, szabálytalan sorokban helyezkednek el, ami a növény kissé szórt töviszetét eredményezi.
Tövisek
A tövisek száma, hossza és elhelyezkedése rendkívül változó, még egyazon növényen belül is. Fiatal példányokon a tövisek ritkák vagy hiányoznak, idősebb egyedeken sűrűbbek és erősebbek. A tövisek általában merevek, kissé lapítottak, gyakran laposan hajlók vagy enyhén horgasak. Színük világos szürke, szalmasárga vagy barnásszürke, a csúcsi rész sötétebb árnyalatú.
- Peremtövis:
Számuk 3–6, rövidebbek és vékonyabbak a középtöviseknél. Hosszuk általában 5–15 mm, kissé szétterülnek, a szár felszínéhez közel állnak. Színük világosabb, gyakran szalmasárga vagy szürkésfehér, az idősebb példányokon szürkésbarnává válhat. A peremtövisek többnyire egyenesek vagy enyhén hajlók, de nem horgasak.
- Középtövis:
Számuk 1–3, ritkábban 4. Ezek a tövisek vastagabbak, erőteljesebbek és hosszabbak, mint a peremtövisek, hosszuk 15–30 mm lehet. Általában ferdén felfelé vagy oldalirányba állnak, gyakran enyhén hajlottak. Színük szürkésbarna vagy sárgásbarna, a tövis csúcsa sötétebb, barnásfekete lehet. A középtövisek olykor lapítottak vagy enyhén csavarodottak, ami a faj azonosításában segítő bélye
Generatív test
Virág
A virágok narancssárga, narancsvörös, rézvörösig színűek lehetnek, körülbelül 4 cm hosszúak és 3,5 cm átmérőjűek. Nyáron a magasabb szárrészek csúcsán jelennek meg.
- Külső lepellevelek: [Leírás]
- Belső lepellevelek: [Leírás]
- Porzószálak: sárgák, tömegesen helyezkednek el a virág közepén, viszonylag rövidek,
- Portokok: a portokok általában sárgásak;
- Bibeszál: egyetlen, viszonylag hosszú, központi bibeszál; ami a portokok magassága felett helyezkedik el
- Bibe: sötétbordó színű.
Termés
A terméshéj zöld, fordított kúp alakú.
- Magja: Számos barna magot tartalmaz.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Argentínában (La Rioja, Catamarca, Tucumán, Salta és Jujuy régiók) és Bolíviában található.
Főként Catamarca, Salta és Tucumán tartományokban található.
Ezt a kaktuszfajt más régiókba, például Ausztráliába és Új-Zélandra is behurcolták.
A növény őshonos tája Bolívia és Argentína északnyugati része (Jujuy, Salta, Tucumán és Catamarca).
Élőhely: Magaslati füves területeken őshonos, ahol kopár, sziklás talajon nő.
- Éghajlati tényezők: Száraz, sivatagos környezetben virágzik. Túléli a könnyű fagyokat, de védeni kell a fagypont alatti hosszan tartó hőmérséklettől. Tengerszint feletti magasság: 1500-3000 méter.
- Növénytársulás, életmód: Napsütötte területen, füves növényzet között nő.
Kultúrában tartás
Egy szárazságtűrő, nyáron növő faj, amely a nagyon száraz talajokhoz alkalmazkodott. Mint sok hegyvidéki kaktusz, télen szereti a világos, hűvös és száraz körülményeket; ez fontos a virágok és az egészségük szempontjából is.
A T. verschaffeltii egy szívós kaktusz, amely könnyen termeszthető és gondozható. Ideális növény kezdőknek vagy bárki számára. Erős, közvetett fényben érzi jól magát. Elviseli a közvetlen napfényt is, különösen hűvösebb hőmérsékleten. Maggal vagy dugványozással szaporítható. A magok több évig is eltarthatnak, mire beérnek, míg a dugványozás gyorsabban gyökeresedik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Szoros rokonságban áll a Tephrocactus nemzetség más fajaival, mint például a T. articulatus és a T. molinensis, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.
Egyéb
A növény lassan növekvő faj, amelynek több évbe is telhet, mire eléri teljes méretét. Sekély gyökérzettel rendelkezik, ami ideálissá teszi konténeres termesztéshez.
Természetvédelmi jelentőség: a faj gyakori, de nem tömeges, nincsenek jelentős veszélyek erre a fajra.
Gazdasági jelentősége: elsősorban dísznövényként termesztik, népszerű a kaktuszrajongók körében.
Ökológiai jelentősége: élőhelyet és táplálékot biztosít számos állatnak, beleértve a madarakat, rovarokat és emlősöket.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: Péter Csaba
- Lektorálta: -
- Forrás: