Turbinicarpus laui

Tudományos név

Turbinicarpus laui Glass & R.A.Foster, 1975

A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales. org)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajt Heinz Lau növénygyűjtőről nevezték el, aki 1980-ban fedezte fel.

Típuspéldány

Gyűjtő: Heinz Lau

Szinonimák

• Neolloydia laui (Glass & R.A.Foster) E.F.Anderson
• Pediocactus laui (Glass & R.A.Foster) Halda
• Strombocactus laui (Glass & R.A.Foster) Mays
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus laui taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Turbinicarpus laui egy apró, magányos, lapított, gömb alakú kaktusz. Szára legfeljebb 35 mm széles és 15 mm magas. A szárak matt középzöldek.

Szemölcsök

A bordák 5–8 spirálban elrendeződve, spirálonként 3–4 szemölcsel. A szemölcsök legfeljebb 5 mm magasak, rombusz alakúak, aljuknál legfeljebb 10 mm szélesek és kúposak.

Axillák

Az axillák fiatalon dúsan gyapjasak, hosszú, fehér gyapjúval borítottak, amely később elvékonyodik.

Areolák

Az areolák az axillákban helyezkednek el, eleinte gyapjasak, később csupaszodnak.

Tövisek

• Peremtövis: 6–7, esetenként egy további felső (szubcentrális) tövis is jelen lehet. Színük üvegfehér, feketés hegyűek, karcsúak, tűszerűek, viszonylag merevek és enyhén visszahajlók, szétterülők, sugárzók. Az alsó három tövis legfeljebb 5 mm hosszú, a felső oldaltövisek legfeljebb 7 mm hosszúak.
• Középtövis: a felső tövis vagy tövisek 18–22 mm hosszúak, általában begörbültek, a szár tetején áthajlanak, alkalmanként felállók vagy kissé kanyargósak.

Generatív test

Virág

• Külső lepellevelek: fehérek vagy rózsaszínűek, a külső felületen barnás középső csíkkal.
• Belső lepellevelek: halvány rózsaszín vagy halványsárga középső csíkkal.
• Porzószálak: halvány cseresznyeszínűek, a leghosszabbak kb. 12 mm hosszúak.
• Portokok: aranysárga színűek.
• Bibeszál: A bibeszál karcsú, hengeres, a virág közepéből kiemelkedő, fehéres vagy halvány rózsaszín árnyalatú, olykor enyhén áttetsző. Hossza 5–8 mm, a porzók fölé emelkedik, gyakran enyhén ívelt. Felszíne sima, a tövénél néha kissé megvastagodó, a csészealaphoz rögzül.
• Bibe: A bibe 5–7 karéjú, karéjai rövidek, tompák, és felállók vagy kissé szétterülők. Színük többnyire fehéres vagy sárgásfehér, néha rózsaszínes árnyalatú a virág színével harmonizálva. A karéjok hossza 1–2 mm, finoman barázdált felszínűek.

Termés

A termés kicsi, kerek, zöldes-barna, kb. 5 mm átmérőjű, hosszanti hasadékban nyílik fel.

• Magja: 1,1 mm hosszú, fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj Mexikóban, San Luis Potosí államban, Cerritos és Villa Juárez települések egy kis területén endemikus. Hat különálló alpopulációja ismert, amelyek 250 km² területen oszlanak el, és együttesen kevesebb mint 5 km² területet fednek le.

Élőhely: Félsivatagos területeken, kopár, gipsz-meszes talajon nő, sötét színű mészkősziklák között. Az élőhelyet matorral submontanoként sorolják be.

• Éghajlati tényezők: Száraz, meleg, ritka esőzésekkel.
• Növénytársulás, életmód: A Helieta parvifolia és a Ptelea trifoliata szomszédságában él.

Kultúrában tartás

A Turbinicarpus laui lassan növő kaktusz, amely jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Világos, de közvetett napfényt kedvel, kerülni kell az erős, közvetlen napsütést. Jó légáramlás szükséges a gombás fertőzések megelőzéséhez.

Az öntözést csak akkor kell végezni, ha a talaj teljesen kiszáradt, mert a túlöntözés gyökérrothadást okoz. Télen szárazon, nyugalmi állapotban kell tartani.

Szaporítása magvetéssel. A magokat finom ásványi keverékbe vetik, nedvesen tartják a csírázásig, ami általában 3–4 hét.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus laui megkülönböztethető a nemzetség többi tagjától fehér gyapjújával, hosszú felső töviseivel (18–22 mm), valamint a magaslati, sziklás élőhelyhez való alkalmazkodásával.

Egyéb

A faj kritikusan veszélyeztetett, mivel kis populációméretű és élőhelyei pusztulnak. Az illegális gyűjtés további fenyegetést jelent. A Turbinicarpus laui ökológiai szerepe fontos: táplálékot és menedéket nyújt rovaroknak és kisebb állatoknak.

A termesztésben való szaporítása segítheti fennmaradását, de ezt felelősséggel kell végezni. A faj ritkasága miatt különleges figyelmet igényel természetvédelmi szempontból is.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Szigetvári József
• Lektorálta:
• Forrás:
  • llifle.com,
  • www.botanicohub.com,