A Ancistrocactus a Cactaceae (kaktuszfélék) családjába tartozó nemzetség. E kisméretű, lassan növő kaktuszok az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi területein őshonosak. Jellemző rájuk a tövises szár és a színpompás virágok, melyek rózsaszín, sárga vagy fehér árnyalatokban nyílnak. A nemzetség tagjai kiválóan alkalmazkodtak a sivatagi körülményekhez, és különleges vízmegtartó mechanizmusokat fejlesztettek ki. A gyűjtők körében nagy népszerűségnek örvendenek változatos formáik és ritkaságuk miatt.

Az Ancistrocactus fajok kisméretű, lassú növekedésű növények, általában csak néhány centimétertől egy láb magasságig nőnek. Száraik hengeresek, tövissel sűrűn borítottak, többnyire magányosan nőnek, de egyes fajok kisebb csomókat is képezhetnek.

A tövisek hossza és színe fajonként változik — a világosbarnától és sárgától egészen a feketéig. Virágaik látványosak, a rózsaszíntől a sárgán át a fehérig változnak, és általában tavasszal vagy nyáron nyílnak.

Az Ancistrocactus fajok sekély gyökérzetük segítségével gyorsan felveszik az esővizet, vastag szárszöveteikben pedig vizet tárolnak a száraz időszakokra. Bár a fajok között jelentős morfológiai különbségek figyelhetők meg, mindegyik jól alkalmazkodott a száraz élőhelyekhez.

Az Ancistrocactus a Cactaceae család, azon belül a Cactoideae alcsalád és a Cacteae tribus tagja. A nemzetség körülbelül 20 fajt tartalmaz, amelyek közül néhány alfajokra vagy változatokra is oszlik.

A rendszertani besorolás az utóbbi években több változáson ment keresztül, részben a genetikai kutatásoknak köszönhetően. Egyes korábban ide sorolt fajokat más nemzetségekbe helyeztek, míg másokat összevontak.

Közeli rokon nemzetségei közé tartozik az Echinomastus, Leuchtenbergia és Sclerocactus, amelyek hasonlóan tövises szárú, húsos és látványos virágú kaktuszok.

Az Ancistrocactus fajok az Egyesült Államok délnyugati és Mexikó északi területein őshonosak, főként Arizonában, Új-Mexikóban, Texasban és Chihuahua államban fordulnak elő. Kedvelt élőhelyeik a sziklás lejtők, fennsíkok és száraz vízmosások. A jó vízáteresztő talaj elengedhetetlen számukra, mivel a túlzott nedvesség gyorsan gyökérrothadáshoz vezethet.

Néhány faj, például a Ancistrocactus scheeri subsp. gentryi, erősen veszélyeztetett, mivel élőhelye korlátozott és az emberi gyűjtés is veszélyezteti.

A fajok jól tarthatók kultúrában, ha sivatagi körülményeket utánzó gondozást kapnak. A legfontosabb a laza, kavicsos, jó vízáteresztő talaj (például homok, perlites keverék) és a sok napfény.

Az öntözésnél a száraz periódusokat előnyben kell részesíteni: a föld teljes kiszáradása után szabad csak újra locsolni. A túlöntözés a leggyakoribb hiba. Szaporításuk magról vagy hajtásról lehetséges, bár lassan fejlődnek.

A kártevők közül a liszteskék és takácsatkák, valamint a gombás betegségek jelenthetnek problémát.

Az Ancistrocactus fajok fontos szerepet játszanak a sivatagi ökoszisztémákban, élelmet és menedéket biztosítva rovaroknak, madaraknak és kisemlősöknek. Egyes fajokat a bennszülött népek gyógynövényként is használtak: például az A. tobuschii szárából és gyökeréből főzött tea lázcsillapítóként, míg az A. uncinatus szárát emésztési és reumás panaszokra alkalmazták.

Számos faj gyűjtők körében keresett, de néhányat, például az A. scheeri és az A. brevihamatus fajokat a túlgyűjtés és élőhelypusztulás veszélyezteti.

• Ancistrocactus brevihamatus – apró termetű, gömb alakú szárú faj, fehér vagy rózsaszín virágokkal.
• Ancistrocactus scheeri – megnyúlt szárú, sűrűn tövises faj, rózsaszín, piros vagy sárga virágokkal.
• Ancistrocactus uncinatus – változatos formájú, hengeres szárú kaktusz, 30 cm magasra is megnőhet.
• Ancistrocactus tobuschii – lapított szárú, feltűnően tövises faj, rózsaszín vagy bíbor virágokkal.
• Ancistrocactus spinosior – sűrűn borított, rövid tövisű faj, rózsaszín vagy fehér virágokkal.

E fajok mindegyike sajátos megjelenésű és kiválóan alkalmazkodott a sivatagi körülményekhez, ezért botanikai és gyűjtői szempontból is nagy értéket képviselnek.