Kategória:Cactaceae

• Cactaceae Jussieu (1789)

A család neve a típusnemzetség, a Cactus nevéből ered, amelyet Linné vezetett be. A szó eredete a görög kaktos (κάκτος), amelyet Theophrasztosz használt egy tüskés szicíliai növényre (valószínűleg a Cynara cardunculus-ra). Később ezt a nevet ruházták át az Amerikából származó tövises pozsgásokra.

• Mammillaria Haworth (vagy történetileg a ma már nem használt Cactus L.); A típuspéldányok többsége Mexikó és Dél-Amerika területeiről származik, őrzési helyük főként a Royal Botanic Gardens, Kew (K) és a Smithsonian Institution (US).
• Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu, Genera Plantarum, 1789.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A család rangot Jussieu határozta meg 1789-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cactoidaceae
• Opuntiaceae
• Cereaceae
• Leuenbergeriaceae

A kaktuszfélék évelő, pozsgás (szukkulens) növények. Száruk módosult, víztárolásra szakosodott, alakja a gömbtől az oszloposon át a tagoltig terjedhet. A legtöbb faj esetében a valódi levelek hiányoznak vagy redukáltak, helyettük a fotoszintézist a szár végzi.

Jellemző szervük az areola (tövispárna), amely módosult rövidhajtás. Ebből fejlődnek ki a tövisek, a virágok és az oldalhajtások. A tövisek morfológiailag módosult levélrészek. Egyes alcsaládoknál (pl. Opuntioideae) apró, horgas tövisek, úgynevezett glochidium-ok is jelen vannak. A növények szöveteiben gyakran nyálkaanyagok vagy tejnedvű járatok találhatók.

Gyökérzetük általában szétterülő, a felszín közelében helyezkedik el a gyors vízfelvétel érdekében, de egyes fajoknál vaskos répagyökér fejlődik.

A virágok általában magányosak, kétivarúak és sugaras vagy kétoldali szimmetriájúak. A virágtakaró levelek (lepellevelek) spirálisan helyezkednek el, számuk nagy, és fokozatos átmenetet mutatnak a külső csészelevélszerű és a belső sziromlevélszerű tagok között. A porzók száma nagyon magas. A magház alsó állású (ovarium inferum).

A termés többnyire lédús bogyótermés, amely gyakran színes és ehető, felületén néha pikkelyek vagy tövisek találhatók.

• Magja: A magok száma termésenként változó, a maghéj gyakran kemény, fekete vagy barna, néha magköpennyel (arillus) rendelkezik.

• Földrajzi elterjedés: A család szinte kizárólag az amerikai kontinensen őshonos, Kanada déli részétől Argentína és Chile déli csücskéig. A legnagyobb fajgazdagság Mexikó és az Andok térségében található. Az egyetlen kivétel a Rhipsalis baccifera, amely Afrika egyes részein, Madagaszkár szigetén és Srí Lanka területén is előfordul.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területek lakói (sivatagok, félsivatagok), de megtalálhatók a trópusi esőerdőkben is mint epifiton életmódú növények. Jellemzően fényigényesek, bírják a szélsőséges hőingadozást és a hosszan tartó szárazságot.

A család minden tagja szukkulens, kivéve a Leuenbergeria és Pereskia nemzetségeket, amelyek még rendelkeznek funkcionális levelekkel. A szukkulencia a szárban nyilvánul meg, ahol a parenchima szövet nagy mennyiségű vizet raktároz.

• A Cactaceae főbb kládjai (alcsaládok, nemzetségcsoportok, alnemzetségcsoportok és a nemzetségek) táblázatosan és kladogramban
• Az összes érvényes és szinonim kaktusznemzetség és rendszertani besorolásuk táblázatban

Az APG IV rendszer alapján a Cactaceae a Caryophyllales (szegfűvirágúak) rendjébe tartozik. A család monofiletikus egységet alkot. Hat alcsaládra különül el: Leuenbergerioideae Pereskioideae, Opuntioideae, Maihuenioideae Blossfeldioideae és Cactoideae. Molekuláris adatok alapján a legközelebbi rokon családok az Anacampserotaceae, Portulacaceae és Talinaceae.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Cactaceae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/